Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
42 KRANKOVICS ILONA ORBÁN (II.) JÁNOS PÉNZÜGYI HELYZETE: A BORKERESKEDELEM FELSZÁMOLÁSA56 A források arról árulkodnak, hogy Kis Orbán (II.) János 1831-től kezdődően kölcsönök sorát vette fel a város különböző pénztáraiból és magánszemélyektől57 Az Árvatartó pénztártól 1832. január 6-án, a szokásos 6% kamatra 2500 váltó forint hitelt vett fel. 1837 januárjáig 330 forint tőke utáni kamatot fizetett ki a pénztárnak. Ez alkalommal az esedékes kamaton túl igen jelentős összeget, 1500 váltó forintot törlesztett a felvett hitelből. A kereskedő néhány hónappal később kifizette a teljes kölcsönzött tőkét, hátramaradt kamataival együtt.58 A Tűzi, vagy másképpen a Megégettek pénztárától 1833. január első napján ugyancsak 2500 váltó forintot kölcsönzött Kis Orbán (II.) János. va is mentek áruikkal keveset árultak, emiatt igen sok kész munka van a mesteremberek kezén.; Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. június 4-én írott levelében amiatt aggódik, hogy a rossz idő és az áru drágasága kereskedése tönkremeneteléhez vezet: „A jószág már rosszabbul nem is mehetne. A vett árát sem ígérik kivált a nagy fajtákért, ha 50 forintot kér a vevő szalad mintha ostorral vágnák "(50 váltó forint volt egy kötés nagyméretű fekete kordován ára); Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. június 18-án: „ A vásárok még mindig rosszak, ámbár a jószágot jobban keresik az árát azonban még nem ígérik. „Hogy a jószág rajta ne „so- ványodjon", a vásárlót el ne eressze, engedményt kér a bőrök árából.; Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiusnak 1834. június 22-én már arról ír, hogy növekedett a bőrök iránti kereslet, igaz azok árát nem ígérik. Ha a „jószág" ára kevesebb lenne, talán többet vásárolnának. Reménykedni lehet az időjárásban, az elmúlt év szárazságával szemben „.. .sok jó esők voltak, ha a jószág ára kevesebb lenne bizonyosan jó időt várhatnánk, de mint hogy a pénz szűk a mesteremberek haszonnal nem árulhatnak."; Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. július 23-án. Lyka neheztelt az alkudozás miatt, Kis Orbán (II.) János válasza: „bizonyosan ha láthatná, milyen sok bajjal láthatnak itt egy kis pénzt bizonyosan nem tartaná olyan különösnek kérését.''; Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. december 24-én ismét a kereskedés rossz menetére panaszkodik. „ Már több 6 hétnél mi olta mint ha ketté vágták volna lehet tekinteni a bőrkereskedést, ősszel Sz. Mihály nap után jól kezdte, de eljővén a nagy száraz őszi napok, az élelem ára felkapván, nem bátorkodván a föld népe ruházatyára vagyonotskáját kiadni, ne hogy a nagy drágaság miatt elhalásra jutnának." Reménykedik, hogy a már leesett hó miatt a vetések jók lesznek, a szegénység is ruházat nélkül van, bízik „a jóisten rendező erejében." 56 Krankovics Ilona: Hitelezők, adósok és csődperek Debrecenben 1842-1850 között. In: DMÉ, 2006. / Szerk. Magyari Márta. Db., 2007.69-73. (A Debreceni Déri Múzeum Kiadványai, LXXIX.) 57 HBML Xl.107.9. Kis Orbán (II.) János tartozásai 1831-1850. (A továbbiakban: Kis Orbán (II.) János tartozásai) 58 Kis Orbán (II.) János tartozásai. A város pénztárai közül az Árvatartó pénztár rendelkezett a legnagyobb „tőkeerővel." A pénztár 1775-ben alakult 30.000 konvenciós forint alaptőkével, amelyet Mária Terézia utalt vissza a városnak azzal a felszólítással, hogy annak kamatoztatásával árvaházat állítsanak föl. Az árvaház nem készült el, de a tőke kamatoztatására tett felszólítást megfogadták. 1848-ra az Árvatartó pénztár kölcsönözhető tőkéje 138.188 konvenciós forintra emelkedett. A többi pénztár mozgatható tőkéje jóval kisebb volt. A város vezetői nem hagyták a pénzt haszontalanul heverni. 1840-ben a város pénztárainak ellenőrzésekor közel 140.000 konvenciós forint kiadást írtak össze, ennek döntő része tőkekihelyezés volt. A városi hitelek feltételei szigorúak voltak. A „communitas" pénzére jobban kellett ügyelni, mint a sajátra. A „communitás" pénzének elvesztegetése becsületvesztéssel is járt. A kölcsönt 6 %-os kamatra adták. Ezt az adós évenként tartozott fizetni. A tőke visszafizetése a szerződésben kikötött határidőre történt. A feljegyzései arról árulkodnak, hogy ez után a felvett tőke után 1848. december 31-ig 1800 váltó forint kamatot fizetett ki.59 Az évek alatt kamatként kifizetett pénz nagysága megközelítette a kölcsönként felvett tőke nagyságát. Molnár András debreceni cívistől 1834-ben 3000, majd 1839-ben újabb 3000 váltó forintot kölcsönzött. 1837-ben csupán az interes folyamatos fizetéséről szólnak a feljegyzések. Özvegy Hunyadi Sámuelné asszony 1836-ban 2500 váltó forintot kölcsönzött Kis Orbán (II.) Jánosnak két évre. A kölcsön lejártával a kereskedő kamatostól 3000 váltó forintot tett le az özvegy kezébe. Még ugyanebben az évben - márciusban - újra Hunyadiné segítette ki 1200 forinttal, amit egy hónap elteltével, áprilisban sikerült visszafizetnie. 1836-ban 4000 forint hitelért fordult Tekintetes Simonffy Dánielhez, akit egyszerűen csak kedves bátyámuramnak nevez. Igen figyelemre méltó, ahogy ennek a tartozásnak a története alakult. 1841. május s-én újabb 1000 forintot kölcsönzött Simonffytól Orbán János. Egy 1842-ben kelt bejegyzés szerint a két tartozást összevonták és kötelezvényre vezették. Ezek szerint a fennálló tartozás ötezer forint volt. 1836 októberében Simonffy Gábor 250, majd a következő hónapban 2000 váltó forint kölcsönnel segítette ki a nehéz helyzetbe került kereskedőtársát. A következő év első hónapjában előbb 1000 majd februárban 2000 váltó forintot kölcsönzött a már-már reménytelen helyzetbe került kereskedőnek.60 A forrás szerint az ilyen természetű kölcsönöket egy-két hónapon belül rendezték egymás között. A váratlanul megszorult kereskedőtársak kölcsönösen segítettek egymásnak. Az ilyen rövid időre szóló segítségnél ritkán kértek kamatot, ha kértek is, gyakran az meglepően alacsony, szinte jelképes volt, szemben a hosszabb időre adott hitelekkel. A forrásokban a kölcsönök igen változatos formában jelennek meg. Megtörtént, hogy Simonffy Gábor tartozását fizette ki Kis Orbán (II.) János a Váradon lakó Bölönyi Úrnak, több részletben, egy év leforgása alatt. 1837. december 14-én Kis Orbán (II.) János a megboldogult Komáromy Mihály özvegyének, tekintetes Komáromy Mihálynénak a boltjában maradt bőröket vette át hitelbe. A hitelbe vett áruért 1838. június 30-án fizetett, a tartozást 2100 váltó cédulában számítva. 1839-ben a család szorult helyzetét igyekezett menteni Kis Orbán (II.) János azzal, hogy a felhalmozódott összes tartozást átvállalta. Megvásárolta a szülői házat. A tartozásait rögzítő nyilvántartásában rövid bejegyzéssel számol be erről: "A' ház vételekor az édesanyám Kassa pénzbeli tartozását négy kötelezőlevelekbe 1839 év február 8-án által vettem, bele számolva azon napig esendő kamatjait is összesen 17 801 forinton váltó cédulákban.''6'A családot terhelő adósságok egy részét magára vállalta .62 így tett a már korábban 59 KisOrbán (II.) János tartozásai. 60 Kis Orbán (II.) János tartozásai. A Simonffy családot az 1810-es években még a Kis Orbánok segítették kölcsönökkel. 61 Kis Orbán (II.) János tartozása. 62 Krankovics Ilona :A volt Fürdőház, a Nagyerdei Vigadó építésének története In: DMÉ 2004 / Szerk. Magyari Márta. Db., 2005.261-268. IN Debreceni Déri Múzeum Kiadványai LXXVII.)
