Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
EGY VÁSÁRI SZABÓLEGÉNY ÉS UTÓDAI GAZDAGODÁSÁNAK TÖRTÉNETE 37 számlakönyv lapjain. A legkelendőbb textíliák a fekete bársony és csipke voltak, de rőf számra fogyott a tafota, a szatén is. Az itt vásárolt áruból készült ruhák minden bizonnyal ünnepi viseletként szolgáltak. A főkötővarrók és pártakészítők munkájával kapcsolatban a hitelezési könyv új, eddig nem ismert adatokkal szolgál. A főkötő a kor nagy divatja volt, aminek a viselete társadalmi rangot jelentett. Az üzleti könyv arról is árulkodik, hogy a legügyesebb asszonyok több segítséggel folyamatosan dolgoztak. A debreceni fó'kötővarrók rendszeresen járták a környék vásárait. A számlakönyv lapjain elkülönülnek a temetésekre, a „halottra valók" megjegyzéssel történt vásárlások. A tehetősebb polgárok, akik igen sokat adtak a környezetük elismerésére, megtehették, hogy halottaikat a leg- pompázatosabban búcsúztassák. A hitelezési könyv részletekbe menően rögzíti a sokszor 400 rénes forintot is meghaladó vásárlások tételeit. Az adatok mögül átsugárzik az emberi kapcsolatok melegsége, a társairól gondoskodó ember képe. Hitele volt a szónak, az ígéretnek, értéke volt a becsületnek. A hitelezők kapcsolatban voltak egymással, ismerték egymást, szégyen lett volna nem törleszteni az adósságot. Hitelbe vásároltak, s ha nehézség támadt a fizetés körül, közösen megtalálták a módját, hogyan rendezzék a tartozást. Igen gyakori eset volt, hogy valaki a munkájával fizetett. Aki szorult helyzete miatt késett a törlesztéssel, újabb és újabb haladékot, sokszor újabb áruhitelt is kapott, hogy később fizetni tudjon. A bőrkereskedés áruhitelezéseit a vállalkozás felívelő szakaszának - az 1830 és 1833 közötti évek - vizsgálati szempontjai megegyeztek a korábban is alkalmazottakkal. A forrás választ ad azokra a kérdésekre, hogy kik voltak a kereskedés vásárlói, milyen bőrféléket forgalmaztak és kerestek, valamint hogyan történt a kintlévőségek visszafizetése. A kereskedés történetében kiemelkedő három legnagyobb forgalmú évnek a vásárlói szinte kivétel nélkül csizmadiák voltak. Rajtuk kívül két szíjgyártót nevez meg a hitelezéseket nyilvántartó könyv. A legkapósabbak és legkeresettebbek a kordován bőrök voltak. Minden más bőrből, fehér szattyánból, karmazsinból, bagariából jóval kisebb értékben adtak el. A kereskedés vevői között fellelhető több olyan csizmadiaként nyilvántartott személy, aki évente kétezer váltó forintot meghaladó értékben vásárolt. Csak feltételezzük, hogy ezek az ügyes csizmadiák legények sokaságával, céhbe be nem állt személyekkel dolgoztattak. Ezekben a kiemelkedő években a mesteremberek nagy kedvvel vásároltak. 1833-ban a kereskedés közel 35.000 váltó forint értékben adott el nekik bőrt. Ezt követően azonban évről - évre kevesebb bőr kelt el a Kis Orbán cég debreceni boltjában. A kereskedés 1846 és 1850 közötti években élte legnehezebb napjait. A forgalom visszaesésének okait összefüggésbe kell hozni az 1846-ban kibontakozó válsággal, éhínséges periódussal. Ezen túlmenő okokra azonban nem derült fény. A TEXTIL- ÉS BŐRKERESKEDÉS KAPCSOLATAI Az üzleti tevékenység elemzése során lényeges kérdés volt annak tisztázása, hogy a kereskedés különböző időszakaiban milyen „széles" a cég üzleti kapcsolatrendszere. Kis Orbán Istvánt 1780-ban jegyezték be önálló kereskedőként a debreceni Kalmár Társulatba. A forrás tanúsága szerint az első nagy vásárlásra, a kereskedés megalapozására ebben az évben került sor. A számlakönyv lapjai arról árulkodnak, hogy az áruhitelek a debreceni országos nagyvásárok idején keletkeztek ekkor Bécsből, Pestről, Pozsonyból, Füredről utaztak ide a kereskedők, mivel Debrecen kitűnő felvevőpiacnak bizonyult a nyugatról behozott finom textíliák számára.35 A rendkívül nagy értékű árukészlet igen gyors forgatásából arra következtethetünk, hogy azok a helyi kereskedelemben hiánycikknek számító textilek voltak. Mielőtt a magyar textilmanufaktúrák termékeikkel megjelentek volna a debreceni piacon, a határon túlról behozott áru nemcsak az ország nyugati, hanem a keleti területét is „beterítette". Rendkívül dinamikus módon, a közvetítő kereskedelem útján hódító nyugati ipari termékekkel csak néhány hazai manufaktúra tudta fölvenni a versenyt. Ilyen volt a Lotharingiai Ferenc által alapított „Sasvári Coton Fabrica", mely lábon tudott maradni 1736-tól, az alapítást követően egészen 1849-ig.36 35 HBMLIX. 107.7 A Kis Orbán cég pénztárkönyve. Korai kereskedelem 1780-1786. A kimutatás rögzíti a család kereskedelmi tevékenységének kezdetét, az 1780 és 1786 közötti években történt vásárlásokat és visszafizetéseket. A kereskedés első évében Johann Luz bécsi kereskedő meglepő nagy értékben, 7712 rénes forintért hitelezett árulni való textilneműt. Felkeresték Debrecenben Jacob Matheus Schmidt és Dama Boskovítsen ugyancsak bécsi kereskedők, akik ha kisebb értékben is árulni valót hagytak a fiatal kereskedőnél. A bécsieken kívül Pestről Johan Adam Schmidt, Ábrahám Mandl és társa Erben jelentek meg a piacon. Az év során vásárolt áru összértéke 12.217 rénes forint volt. A kereskedés folyamatos működését és nagy forgalmát mutatja, hogy a vásáron és azon kívüli árufogalom nagysága az előző évhez hasonlóan igen közel esik egymáshoz. Az a tény pedig, hogy a felvett áru árából 15.221 rénes forintot fizetett vissza, egyértelműen a vállalkozás életképességét bizonyítja. Először 1782-ben esett vissza igen jelentős mértékben a vásáron és az azon kívül vásárolt áruk értéke. A következő év ugyancsak ezt a hirtelen csökkenést mutatja. Források hiányában csupán az következtethető, hogy a kereskedés árukészlete nem forgott olyan mértékben, mint ahogyan azt a piac minden lehetőségét kihasználni kívánó nagykereskedők szerették volna. A vásárokon felvett áruk értéke még mindig tíz- és kilencezer forint körül mozgott, de a vásáron kívüli forgalom az előző évihez képest jelentős mértékben csökkent. Az indulástól számítva ez jelentős visz- szaesést sejtet. Értelmezhető azonban kiegyensúlyozódásnak is, amikor a hangsúly áttevődött a felhalmozott árukészlet értékesítésére, és ezzel összefüggésben a tartozások nagyobb ütemű visszafizetésére. Az 1783-as évet egyenesen ideálisnak tekinthetjük. A kereskedés megalakulása óta először közelített egymáshoz a felvett áruk értéke és a visszafizetett tartozás nagysága. 1784-ben mintha minden rácáfolni látszana a már-már kialakuló egyensúlyi helyzetre. Kis Orbán István újra nagy értékben vásárolt hitelből, s az előzőekhez képest jóval kevesebb összeget fizetett vissza tartozásai fejében. Már a bukás veszélyét magában hordozó, hatalmas összegű tartozás felhalmozásáról árulkodika pénztárkönyv adatai.. A következő évben a kereskedés kitapintható visszaesést mutatott. Mintha a kereskedő is megtorpant volna. A vásárolt áru értéke alig haladta meg a hatezer forintot, viszont a tartozások visszafizetésének nagysága majdnem elérte a tízezerét. Sajnos a nyilvántartás itt félbeszakad. Fölvetődik a kérdés, a forrás torzóként maradt meg, vagy egy szakasz lezárulását jelenti a vállalkozás történetében? Abból, hogy a város közösségére kirótt adó személyekre szóló kimutatásában a későbbi években mint nagy jövedelemmel adózó kalmár szerepel, az vonható le, hogy a vállalkozását tovább folytatta, csupán az ezt bizonyító dokumentumok hiányosan maradtak meg. 36 Endrei, 1969.197 Kartonjaikkal s finom vásznaikkal eljutottak még a debreceni nagyvásárokra is A magyarországi textilmanufaktúrákról készült munkájában, más szer-
