Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
A Déri Múzeum időszaki kiállításai 2015-ben - Várad kincsei (Lakner Lajos)
142 IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK,2015 a vöröset a vértanú szentekre emlékezve, a lilát böjtben, a feketét gyászban, a zöldet pedig hétköznap ölti magára a miséző pap. Oltárképek A törökdúlást követően, Nagyvárad első, nagyméretű vallásos tárgyú festményei a 18. század derekán készültek el. A feldúlt és elpusztított középkori városnak templomai nem lévén, a Váradon építkező szerzetesrendek kezdtek nagyobb méretű olajképeket rendelni templomaik és oratóriumaik számára. Az első oltárképek Szent Angéla, Szent Anna, Istenes Szent János, Szent Ágoston, Borromei Szent Károly és különböző Szűzanya-áb- rázolások. Oltárfestőnek a rendek provinciális mestereket és jeles európai művészeit is alkalmaztak. Kedveltek az osztrák udvari festők, a magyar egyházi barokk festészetet meghatározó Franz Anton Maulbertsch vagy Johann Nepomuk Schöpf, aki a székesegyház kupolafreskóit (1776) és a barokk palota püspöki kápolnájának falképeit, valamint az irgalmas rend oltárképeit festette nagyváradi tartózkodása idején. Portréfestészet Nagyváradon a barokk tette rendszeressé az egyházi portréfestést, a 18. század óta püspökök, és más tehetős főpapok örökíttették meg magukat az utókor számára. Eleinte inkább csak a főpásztorok és az arisztokrata származású kanonokok engedhették meg maguknak ezt a fényűzést. Változó a képek minősége: a legegyszerűbb, provinciális festőktől a legismertebb bécsi portréistákig terjed a skála. Egy 19. századi hullámvölgy után Lipovniczky István püspök tudatosan kezdi elkészíttetni egyházmegyéje korábbi egyházfőinek arcképcsarnokát. Olyan nagy historikus festőkkel dolgoztat, minta Munkácsyfestó'tanára, Szamossy Elek, vagy Jakobey Károly. Ekkoriban valamennyi újonnan kinevezett kanonoknak illett meg- örökíttetnie magát. Az elsővonalas magyar festőket később is előszeretettel foglalkoztatják. Schlauch Lőrinc például Benczúr Gyulával készítteti el portréját és a sir Philip Laub néven világhírű angol udvari festővé lett László Fülöp Elek is dolgozott Váradon a századfordulón. A 20. század elején a nagybányai festőiskola valamint az erdélyi kora avantgarde festőit kérik fel egyházi tárgyú festmények, így a portrék elkészítésére is. Kegyképek A vallási tárgyú festészet külön fejezetét képezik a kisalakos kegyképek, amelyek hajdan a plébániák és a kolostorok falait díszítették. Nagyváradon az osztrák és a morva területeken népszerű lelkiségi mozgalmak vallási témái terjednek el a festészetben, a 18. században: Jézus szíve, Máriacelli Szú'zanya, Prágai kis Jézus stb. jelennek meg a kisméretű olaj- festményeken. Nagyobb számban először Forgách Pál püspök regnálása idején, császári ajándékképp érkeznek a nagyváradi egyházmegyébe ilyen típusú alkotások. Faszobrok A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye máig fennmaradt kevés faszobra között találjuk a váradi barokk székesegyház főoltárának 1777-ben készült, 13 alakot számláló csoportját. Magyar nyelvterületen két nagyobb hullámban készültek vallásos tárgyú faszobrok, az első, a mai Kassa környékén, Szepességben, Erdélyben és Nyugat-Dunántúlon fennmaradt, 15. századi faragott szárnyas oltárépítmények, amelyek európai ritkaságok. A következő korszak a barokké, amely a törökdúlás során megsemmisült egyházak kegytárgyait igyekezett pótolni Magyarországon, így a váradi egyházmegyében is. A középkori színpompás faragványok helyét a monumentális barokk díszítettség veszi át, és megváltozik a faragás stílusa is. Egyre több hangsúlyt kapnak a részletek. A váradi püspökség területén már barokk faszobrok és faragott oltárok is csak szórványosan fordulnak elő, említésre érdemes a belényesi, a szilágysomlyói és a telegdi római katolikus templom. Ötvöstárgyak A Csáky Miklós püspök regnálása idején (1737-1747) készült ötvöstárgyak a nagyváradi székesegyház gyűjteményének legkorábbi csoportját alkotják. Az egyházmegye 1692. évi újjászervezését követő közel négy évtized kegytárgyait ugyanis már ekkorra elpusztította részben a Rákóczi-szabad- ságharc többéves kuruc ostroma, részben Csáky Imre püspök (1702-1732) egyházi és magánvagyonának szétválasztása, valamint a végrendeletének jogi problémái kapcsán történt kincstári elkobzások. A nagyváradi egyházmegye gyűjteményében szájhagyomány alapján Forgách Pál váradi püspöknek (1747-1757) tulajdonított, ékkövekkel és zománcképekkel dí-
