Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

A Déri Múzeum időszaki kiállításai 2015-ben - Újratervezés (Nagy I. Katalin)

137

A Déri Múzeum időszaki kiállításai 2015-ben ÚJRATERVEZÉS/REPLANNING Válogatás az Antal—Lusztig-gyűjteményből MODEM, 2015. július 11-2016. április 17.

Az új struktúrában működő MODEM-Déri Múzeum első nagyszabású, mindhárom emeletet betöltő kiállítása, ahogy a címe is sugallta, új szemszögből kívánta bemutatni a legnagyobb magyar magángyűjteményt, illetve annak egy részét. Az elmúlt kilenc évben számos művészettörténész, kurátor válogathatott a több ezer alkotás közül. Itthon és külföldön, MODEM falain belül és kívül, több mint harminc kiállítást rendeztek a kollekcióban őrzött művekből. Ez a szám nem tartalmazza azokat a tárlatokat, melyeken csupán egykét mű származott az Antal—Lusztig-gyűjteményből.

Az épület földszintjén kezdődött a kiállítás egy arcképcsarnokkal, mely hatásában az egykori főúri galériákra emlékeztethette a látogatót. A gyűjtemény igen gazdag portrékban, köszönhetően annak, hogy a XX. század első fele, amikor a műfaj egyik virágkorát élte, rendkívül gazdagon reprezentált. Az arcképcsarnokban híres költők, festők, tudósok, ismert vagy ismeretlen személyek arcképei mellett helyet kaptak az egyszerű névtelen emberek portréi is. A kortárs művészetben az arc vagy annak töredékes ábrázolása és megközelítése átalakult, az eredendően reprezentatív műfajtól a mai alkotók mind eszközeikben, mind tartalmi felfogásukban eltávolodtak.

A második emeleten a művek három fő témakörbe sorolódtak. A legnagyobb szekció azt szerette volna bemutatni, hogy hogyan jelennek meg a XX-XXI. századi művészetben az olyan nagy kulturális tradíciók, mint a zsidó-keresztény kultúra, a szélesebb értelemben vett környezet, amit nevezhetünk a hely szellemének is. A gyűjteményben hangsúlyosan vannak jelen a zsidó hagyományokat feldolgozó és a keresztény ikonográfiát követő alkotások. Ezen művek egy része szakrálisnak mondható, másik részük a tradicionális jelképrendszerek elemeiből építkezik. A tradíciók témaköréhez tartoznak „a hely arcát" (Elamvas Béla) megjelenítő művek, melyek részben tájképek (a puszta ábrázolásai), részben a magyar építészeti örökségből villantottak fel néhány példát, és látható volt néhány a népművészethez kapcsolódó vagy éppen néprajzi alkotás is. A tradíciók szekcióját két elvontabb téma-