Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Kassák Lajos és Debrecen

KASSÁK LAJOS ÉS DEBRECEN

105

„Ebben a proletártörténetben nincs semmi egyoldalúság." Kassák „Nem szocializmusában alkudott meg, hanem művészetét érlelte teljessé. A Három történet szerencsés, jelentős, emlékezetes könyv. íróját mától fogva megint többre kell becsülnünk néhány vonalnyival."35 A háború előtt írt utolsó bírálatában Kassák pályáját három korszakra osztja, a harmadikat, melybe az Egy kosár gyümölcs is tartozik, a Szerencsés Idill korszakának nevezi. „Komoly és szép könyv ez a regény, egy-egy fejezetében hibátlannak érezzük. Mindazonáltal nem veri fel bennünk azt a sajátos izgalmat, amellyel az igazán jelentős írásoknak adózik a lélek. (...) Nem sejlik mögötte a valóság irdatlan súlya és gyilkos zavara. (...) így aztán nem csoda, ha a könyv, akármilyen szívesen olvastuk is, utolsó szaván túl már nem foglalkoztat."36

Az Akik eltévedtek c. regény a tisztviselő világot ábrázolja. „Kassák mondanivalója korszerű és becsületes. (...) Alakjai, ha szinte vegytiszta készítmények is, az élet párája meg-megcsap olvasás közben. A jól választott, pontosan megfigyelt jeleneteket nagy írói gyakorlat rögzíti. De épp ez a főbaj, ez a tökéletes gyakorlat. Minden kifogástalanul unalmas itt, alig jut bele abból a lelkes állandó hévből, gazdag valóságból, amely az Egy ember élete minden sorából sugárzik. Laboratóriumi szaga van: ha becsukjuk, papír-íz marad a szánkban. Alakjai művelt társalgó fércnyelven karattyolnak, s tetteiket avas kispolgári illem keresztezi. Mindezt a gúny millió színe villódzhatná körül. De ilyesmiből kevés jut a regénybe. (...) Épp a Kassák-féle hibátlan megoldásokból látszik, mennyire idejét múlta ez a megbízható valóságábrázolás."37

Nem sokkal a fasiszta diktatúra leverése után a szociáldemokraták is napilapot alapítottak Debrecenben, a Tiszántúli Népszavát. Az újság a költő és műfordító Képes Géza tollából egy viszonylag terjedelmes, színvonalas cikkben rehabilitálja Kassák Lajost. „Kassák a fiatalnak mondható magyar szocialista irodalomnak szinte egyedülálló klasszikusa. Monumentális prózai művében, az Egy ember életé-ben nemcsak a magyar szocializmus történetét mondja el, hanem a magáét is, és ez a kettő egyet jelent nála." Ezután a regényírót jellemzi, hangsúlyozva, hogy prózai művei „egy közösség baját, küzdelmeit, válságos napjait, éveit mondják el, és a szenvedések kohójában fehérre izzó öntudatosodását. (...) Prózája igazi kollektív próza, amellett egy erős egyéniség, mégpedig legújabb irodalmunk egyik legerősebb és legöntudatosabb írói és emberi egyéniségének letörölhetetlen jegyeit viseli magán." Kortörténeti problémákkal feldúsított líráját viszont a magános lélek megnyilatkozásának nevezi, a legutóbbi évek termését pedig a legfinomabb, leglégiesebb költészetnek. Ezt példákkal indokolja, majd megállapítja, hogy Kassák költészetében is az egyszerűségre törekszik, azért ír makacsul prózai költeményeket, mert azok belső igazságával akar hatni és nem külső lírai díszekkel. Ö a belső formát részesíti előnyben. Végül megállapítja, „Kassák költészetének végcélja az ember és világ viszonyának tisztázása az egyszerű, cico- mátlan szavak varázserejével." Cikke mellékleteként közli a költő Parázs a

35 KARDOS László: Három történet. Válasz, 1936.250-251.

36 KARDOS László: Egy korás gyümölcs. Kassák Lajos regénye. Nyugat, 1939II. 116117

37 JUHÁSZ Géza: Akik eltévedtek. Válasz, 1937.7-8.504-505.

hamu alattc. versét, amelyet a háború alatt a cenzúra megcsonkítva engedett a nyilvánosság elé.38 Legjobb tudomásunk szerint ez az egyetlen Kassák-vers, amely debreceni sajtóorgánumban napvilágot látott!

Juhász Géza a háború után A Magyarok c. folyóiratban, melyet kezdetben ő szerkesztett, többek között ezekkel a szavakkal köszönti a hatvanéves írót: „A forradalmár szakadatlan önkorrekciója működik benne. Rendre próbálta, amit kora kínált; még a képzőművészetbe is átportyá- zott. Útmutatója tudott lenni a leghaladóbb fiataloknak, olyan kortársak közt, mint Ady nemzedéke. S nem akasztotta meg ez a siker. Számottevő íróink közt soha senkiben nem volt akkora konok, égő kíváncsiság, amely- lyel ő sorra vándoroltatta az alkotás modern műhelyeiét. (...) A stílváltó, sokarcú Kassák legvonzóbb vonása az önmagához való hűség. Kimondja kereken, ami gyötri; sem az új lépés nem riasztja el, sem az, hogy ráknak nézik, - s egy forradalmártól ehhez kell a legnagyobb elszántság. Tiszteli a fiatalok szabadságát is, fogékony a törekvésük iránt, ami szintén nem tucat-erény. Vérbeli humanista: egy pillanatra sem felejti, hogy a harc az emberért folyik."39

Kardos László, sajnálatos módon, 1945 után gyorsan hozzáigazította nézeteit a hivatalos irodalompolitikához, de az első kedvező alkalommal hallatta hangját a költő érdekében. Válogatott verseinek megjelenése alkalmából - némi fáziskéséssel ugyan - nagy irodalompolitikai cikket írt az újonnan alapított irodalmi hetilapba, mely visszaperli Kassákot a magyar költők arcképcsarnokába. Elismeri, hogy a kassáki-vers titkainak feltárása nem kényelmes feladat, de nem lehet elintézni azzal, hogy csupán a különböző izmusok lecsapódása lenne. Legfőbb indoka az, hogy „Kassák költészete egyszerre nemzeti és internacionális", csak az arányok mások, mint más mesterek műveiben. Állítja, hogy „Kassák 'izmusai' - különös, sokszor torzító tükörcserepek módjára - mindig nemzeti történelmünk egy-egy darabkáját csillantják vissza." Befejezésül kitér „a népi demokrácia" és Kassák áldatlan viszonyára. ,,{Ú}gy érzem, utolsó éveink irodalmának is ártott, s a költőnek sem használt a sok gyanakvás, dac és ellenállás, amellyel a felek egymásnak fordultak. Kassák Lajos ma hetven esztendős, s ha új, szép és gazdag könyvében számba vesszük költői útját, művészi formátuma méreteit, nem tudunk könnyűszerrel belenyugodni abba a visszaás, megoldatlan kapcsolatba, amelyről szóltunk."40

1958-ban a Magyar Helikon kiadó megjelentette az író Angyalföld c. regényét, amelyről a megyei lap is megemlékezett. A recenzens szerencsés gondolatnak minősíti a regény újbóli kiadását, mert szerinte az a munkásirodalom úttörőjének egyik legsikerültebb munkája. „A lapokról elénk tárul Budapest legnagyobb és legegységesebb munkásnegyedének század eleji, első világháború előtti élete, a proletársors nyomorúsága.. (...) Öntudatuk mécsese még alig-alig pislákol, szervezettségük is gyerekcipőben jár..." A proletár-öntudat fejlődése azonban feltarthatatlan, egyre izzóbb lesz. Ám a proletár-negyed élő reményeit elragadják a frontok

38 KÉPES Géza: Kassák Lajos, a megcenzúrázott költő. Tiszántúli Népszava, 1945. júl. 8.3.

39 JUHÁSZ Géza: Kassák hatvan éves. Magyarok, 1947.4- 245.

40 KARDOS László: Kassák Lajos útja. Válogatott versek, 1956. Élet és Irodalom, 1957. márc. 29.2.