Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)
94 KECSKÉS TIBOR ezer főt is befogadni képes előadóterem megvalósítását, amellyel abban az időben a város még nem rendelkezett. A teremben többek közt zenei hangversenyek (a Zenedének nem volt ekkora nagy befogadó terme), tudományos és egyéb előadások megtartására is lett volna lehetőség. Később, az 1930-ban átadott, új múzeumi épület (Déri Múzeum) lett majd az, amely betöltötte ennek az I. világháború alatt már megálmodott kultúrpalotának a szerepét. DEBRECEN NÉPESEDÉSI VISZONYAI ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTOK BEMUTATÁSA A természetes szaporodásból adódó népességnövekedés eredményeként a világháború előtti utolsó, 1910-es népszámlálás szerint a város népességszáma 92 729 fő volt.47 A város üzemei vonzották a betelepülőket, akik tovább növelték a lakosainak számát. A város népességszáma éppen a világháború kitörésének évében érte el a 100 ezer főt.48 Az I. világháború alatt, amikor amúgy is csökkent a születések száma, a romló gazdasági helyzet okozta ellátási nehézségek, illetve a katonaság által behurcolt betegségek befolyásolták elsősorban a városban a halálozások számát.49 Abban, hogy a város lakosságszáma a becsült adatok szerint 1916-ban mégis elérte, illetve meghaladta a százezer főt, nagy szerepe volt a már említett beköltözéseknek is. A Debrecenben tartózkodó civilek számát sajátosan befolyásolta a harctéri cselekmények hatására időről időre a város felé meginduló menekültáradat. Az északi harctér eseményei miatt már 1914 szeptemberében megérkeztek Galíciából és az északkeleti vármegyékből a menekültek első hullámai.50 Választásuk nem véletlenszerűen esett Debrecenre, ugyanis a menekültek nagyobb csoportjainak az országon belüli mozgását, a célállomások kijelölését a központi kormányzat koordinálta. Hasonló volt a helyzet az 1916-os erdélyi román betörés után. Ekkor nagyobb számban Csík és Maros-Torda megyékből irányítottak menekülteket a városba, illetve Hajdú megye más településeire is.5' Az 1916-os események kapcsán 471910-es népszámlálás adatai. Ebből 16341 fő külterületen (tanyákon) lakott. A város régi belterületén (1910-ben) 51749, míg a kertségi és telepi részeken 22 063 fő élt. Ez azt jelentette, hogy Debrecenben az „igazi belterületen élő, vagyis agglomerált népesség" alig több mint a felét tette ki a város összlakosságának. Kovács Gábor, 1918. 22-23. 481914 végén Debrecennek a vándorlások figyelembe vételével kiszámított népességszáma 100 911 fő, 1916 év végén pedig (az előzetes adatok szerint) 102 264 fő volt. Kovács Gábor, 1918.24. 49 „A háborús veszteségek ellenére az évtized halandósági arányai jobbak, mint az előzőé. Az 1900—1909-ig terjedő évtizedben ezer lakosra 23,11910 és 1919 között 22,4 halálozás jutott." KovátsMán, 1997.59. 50 A már idézett 1914. szeptember havi polgármesteri jelentés a menekültek tömeges érkezéséről tájékoztat. Közgyűlési jegyzőkönyv 316/22451-1914. bkgy. 51 Debrecenben 1916. október elején 2850 menekült tartózkodott. Ebből 864 fő Csík megyéből, 750 fő Szeben és 337 fő Maros-Torda megyékből érkezett. Hunyad megyéből 201 fő, Udvarhelyről 114 fő talált ideiglenes otthonra a városban. Debrecenben és Hajdú megyében összesen 14 363 menekült volt ekkor, de számuk később még tovább emelkedett. Debreczeni Újság, 1916.279. sz. Bukovinából is érkeztek menekültek Debrecenbe. A menekültek többnyire addig maradhattak a városban, amíg azt a harctéri események indokolták. A fenyegetett országrészek ellenségtől való megtisztítása után az érintetteknek vissza kellett térniük otthonaikba. A háború során Debrecenben, a városi téglagyár területén hadifogoly- tábor is működött. Az itt fogva tartottak száma és nemzetiségi összetétele a vizsgált időszakban folyamatosan változott. Egyes időszakokban a foglyok száma elérte a 10000-12000 főt is. Nemzetiségi összetételüket illetően a legtöbben a cári Oroszországból érkeztek. Az orosz (és az esetlegesen előforduló ukrán, fehérorosz stb.) hadifoglyokon kívül főleg szer- beket tartottak itt fogva. A város vezetői és a lakosság sem örült a tábor létének, és felmerült a tábor Hortobágyra való kiköltöztetése is. A tábor azonban maradt, és a foglyok egyre nagyobb szerepet játszottak a város gazdasági életében. (Egy részüket építkezéseknél, illetve vállalatoknál alkalmazták, mások fakitermelésnél, különböző mezőgazdasági munkáknál segédkeztek.) A város háború alatti egészségügyi viszonyait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a lakosság egészségügyi állapota romlott. Ebben nagy szerepe volt az időről időre előforduló élelmiszerhiányból fakadó egyoldalú, rossz táplálkozásnak és téli időszakban a fűtetlen lakásoknak. A lakosság táplálkozását az élelmiszerárak növekedése, az élelmiszerjegyre vásárolható áruk korlátozott mennyisége és a már többször említett szállítási nehézségek befolyásolták. Az egészségügyi helyzetet tovább súlyosbította, hogy időről időre járványos betegségek ütötték fel fejüket, amelyek részben a háborúval hozhatók összefüggésbe. A városban már 1914 októberében felütötte fejét a kolera. Igaz, a megbetegedés egyelőre csak a harctérről visszaérkező katonák között fordult elő, de félő volt, hogy előbb-utóbb a lakosság körében is megjelenik majd.52 A kolera mellett, 1914 őszén, jelentkezett a tífusz is. A járványok terjedését megakadályozandó izolálták a betegeket, a velük érintkezésbe kerülőket beoltották, miközben igyekeztek javítani a higiéniás feltételeken. A város óvodáinak és iskoláinak működését amúgy is erősen befolyásolta a háború, de járványok idején még a megmaradt intézményeket is kénytelenek voltak bizonyos időre bezárni.53 Járványügyi szempontból különösen veszélyesnek számított a fogolytábor. A harcterekről érkező, a táborban összezsúfolódott foglyok közt könnyebben felüthette fejét ragályos betegség. 1915 nyarán a fogolytáborban tört ki újra a várost is veszélyeztető kolerajárvány. Annak ellenére, hogy megtettek minden óvintézkedést a járvány továbbterjedésének megakadályozására, a betegség később a városban is jelentkezett. Az érintettek (köztük a hadifoglyok) beoltásával és a megfelelő higiénés állapotok megteremtésével végül sikerült a járvány terjedését még a nyár folyamán megfékezni. 1918 tavaszán a kiütéses tífusz jelent meg a városban. (Ezt valószínűleg újfent a harcterekről visszatérő katonák hozták magukkal.) Majd 1918 nyarától 52 Közgyűlési jegyzőkönyv, polgármesteri jelentés, 411/23583-1914. bkgy. 531918 őszén például a terjedő spanyolnátha miatt kellett bezárni a városban az összes közép- és elemi iskolát, valamint a kisdedóvókat is. Debreczeni Független Újság, 1918. 223.sz.
