Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)

90 KECSKÉSTIBOR és víz nélküli utcákban laktak. Rendesen kiépített gyalog- és kocsiutak hiányában számukra a városközpont megközelítése is sok nehézséggel járt. Ezen városrészek külső megjelenése (morfológiája) sem emlékez­tetett arra, hogy az itt élők egy (nagy)városban élnének. Komfort nélküli szegényes házaikban, mindenféle kényelmet nélkülözve úgy éltek, „mint­ha egy nyomorúságos kis faluban lennének''.18 Ennek a területnek egy ré­sze közbiztonsági okokból is veszélyesnek számított. (A világháború alatt a rendőri állomány jelentős része katonai szolgálatot teljesített. A kertsé- gek hatalmas területén az életkörülmények nehezebbé válásával romlott a közbiztonság.)19 A hiányos infrastruktúra fejlesztésére (noha erre nagy szükség lett volna) a háborús években nem volt mód. Az itteni, többnyi­re szegényes házakban, kunyhókban, egészségtelen körülmények között élő népesség sorsán önerejéből nem tudott javítani. Leginkább a kertségi, telepi részekre volt jellemző (de a történelmi vá­rosmag területén sem volt ritka), hogy az emberek túlzsúfolt lakásokban, egészségtelen körülmények között éltek. A városban, a vizsgált időszak­ban, átlagban öt embernél is több lakott egy egyszobás lakásban, de olyan is előfordult, ahol bevallottan tízen is laktak együtt! A lakások zsúfoltsá­ga mellett további problémát jelentett, hogy sokan rosszul megépített házakban, egészségtelen körülmények között éltek (alacsony volt a szo­bák belmagassága, kicsik voltak az ablakok, falak rosszul kiégetett tég­lából esetleg vályogból vagy vert sárból készültek stb.). A város építési szabályrendelete 1910 óta előírta, hogy „ilyen istállónak sem való laká­sok" nem épülhetnek.20 A leírtak ismeretében a lakáskérdés mihamarabbi, gyors rendezése nem tűrt halasztást. A háborús évek azonban a kérdés rendezését nem tették lehetővé. Sőt, forrásaink a há­ború utáni évekre a lakosság további szaporodását, illetve a környező vidékekről a munkát kereső népesség beköltözé­sét prognosztizálták! Egykorú forrásunk szerint „minél több, de legalábbis 2500 kislakás kell Debrecenben, de mielőbb, még pedig olcsó és egészséges kislakások, sok levegővel, napfénnyel és kerttel".21 A leírtakkal szemben pont az ellen­kezője történt a valóságban: a háború alatt a városban az építkezések (egy-két városi szintű beruházást nem számít­va) leálltak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a telekforgalom már a háború alatt megindult, a telkek értéke emelkedett. E mö­gött azonban az állt, hogy a háború okozta gazdasági prob­lémák miatt, aki tehette, pénzét ingatlanokba menekítette. Külön említést érdemel az egyetem és az egyetemi épít­kezések ügye. Az 1912-es egyetemalapítást 1914 tavaszán kö­vette az építési munkák elkezdése. Születtek ugyan tervek azzal kapcsolatban, hogy az egyetemi épületeknek az egykori Bábaképez- de szomszédságában lévő terület (Wesselényi utca és a vasútvonal közöt­ti terület) adjon otthont, de ez a hely végül is szűkösnek bizonyult. Végül a város, az egyetemi építkezések céljaira a Nagyerdő déli, városhoz közel eső részéből ajánlott fel területet.22 A háború kitörését követően (sok más építkezéssel egyetemben) a munkálatokat hamarosan le kellett állítani. A munkák leállításának több oka volt. Az építkezéshez szükséges építő­anyagokat az ország más pontjairól kellett hozatni, de a vasúti szállítás a háború során sok nehézséggel járt, és hiányzott az építkezéseknél szüksé­ges munkaerő is. Az egyszerű segédmunkásoktól kezdve a kőművesekig, mérnökökig minden hadra fogható férfit behívtak katonának. A háború későbbi szakaszában a munkaerőhiányt a hadifoglyok munkába fogásá­val oldották meg. A rendszertelen áru- és anyagszállítás, a csaknem folya­matos munkaerőhiány miatta munkálatokat időről időre le kellett állítani. Bár az építkezés éppen csak hogy elkezdődött, az első egyetemi tanév­nyitót 1914. október 1-jén a Nagytemplomban, illetve a Református Kollé­gium dísztermében megtartották. Mivel az egyetem épületei még nem készültek el, ezért az oktatás a (bel)város különböző pontján (többek közt a Református Kollégiumban) vette kezdetét. Az egyetemi építkezések első szakasza végig kísérte a világháborús eseményeket. Az 1914-18 közötti években épültek fel (Korb Flóris buda­pesti építész tervei alapján), nem kevés nehézség és áldozat árán, a Klini­katelep első épületei. Valójában a városban ez az építkezés volt a háborús évek legjelentősebb beruházása.23 A Klinikatelep első épületei már álltak a világháború befejezésekor (Képeslap, Déri Múzeum, Történeti Gyűjtemény) 18 Ardó Miklós, 1917.7. 19 „Valóságos bú'nfészkei Debrecennek a város körül alakult telepek. Odavonult ki a nyo­mor és ott ütött tanyát 3 bűn... A csekélyszámú csendó'rség, az óriási területen nem képes ellátni úgy feladatát, mint békeidőben...” Debreczeni Újság, 1917.1/9- sz. 20 Ardó Miklós, 1917.5. 21 Ardó Miklós, 1917.6. 22 Sápi Lajos tanulmányában 80 hold, majd további 35 hold terület átadásáról tesz emlí­tést. Sápi Lajos, 1997.74- Ezzel szemben az egyetem elhelyezését bemutató tervrajz az egyetem céljaira fordítható terület nagyságát 112 hold 238 négyszögölben adja meg. A Debreczeni M. Kir. Tudományegyetem elhelyezése. Budapest, 1917. 23 „Az egyetemnek a Nagyerdőbe történt telepítésével... a város fejlődésében új szem­pontok kerültek előtérbe. Az eddig használt és érvényben lévő szabályozási terv már nem felelt meg a változott elgondolásoknak megfelelően fejlődő, új területekkel gya­rapodott város irányítására." Sápi Lajos, 1972.79.

Next

/
Thumbnails
Contents