Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Természettudomány - Mező Szilveszter: Adatok a Déri Múzeum madártani gyűjteményéhez. 1. rész. Az ornitológiai gyűjtemény története
72 MEZŐ SZILVESZTER lan lett egymástól. Ezt a sajátos helyzetet rögzítette a közös leltárkönyv, amiben a teljes átfedést mutató gyarapodások szépen nyomon követhetők. Ez az állapot tükröződik az aktuális múzeumi évkönyvek lapjain is. Az éves jelentések természetrajzi tárra vonatkozó gyarapodásai 1934 és 1943 között minden esetben a Hortobágyi Múzeum természetrajzi anyagára vonatkoztak.13 2. A HORTOBÁGYI MÚZEUM ORNITOLÓGIÁI GYŰJTEMÉNYE ÉS MADÁRTANI KIÁLLÍTÁSA A távlati célok között idővel egy merész ábránd körvonalai kezdtek kirajzolódni, amiről ezt olvashatjuk a pusztai múzeum 1940-ben megjelent kiállításvezetőjében:,,... a Hortobágyi Múzeum egy régen abbamaradt gyűjtést, a múzeum természetrajzi tárának gyarapítását életre keltette és nem ok nélkül gondolunk e helyen arra, hogy bárcsak egy eljövendő alföldi természetrajzi múzeum egyik csirája volna a hortobágyi kis múzeum"}4 E sorok Sőregi Jánostól (1897-1982), a Déri Múzeum 1936-ban kinevezett második igazgatójától származnak, aki ornitológiái érdeklődésétől vezérelve a kezdetektől egyik fő segítője volt a Hortobágyi Múzeum ügyének, majd pedig lelkiismeretes gondozója az ott létrehozott természetrajzi gyűjteménynek. Tőle való az alábbi idézet is, ami hűen tükrözi a pusztai bemutatóhely funkciójáról és rendeltetéséről vallott nézeteit: „Ez a kis nyilvános gyűjtemény azonban az évek során úgy fejlődött tovább, hogy a pásztor, ki ajtaján belép, önmaga megbecsülését ne csak az általa készített és használt készségekben és a róla szóló ábrázolásokban, könyvekben lássa, hanem abban is, hogy itt is vele vannak a nemes jószágon felül még a körülötte mozgó-zsongó madárvilág is, a közelében illatozó és tarkái ló füvek és virágok is"}5 E gondolat szellemében fogott hozzá Sőregi, hogy megszervezze a Hortobágyi Múzeum természetrajzi részét, különös tekintettel a puszta madárvilágát reprezentáló gyűjteményre. Munkájában segítséget kapott Nagy Jenő ornitológustól, aki a debreceni Református Kollégium Főgimnáziumának tanára, s egyben a Tiszántúli Madárvédő Egyesület ügyveze- tő-alelnöke volt.16 Az ő tervei alapján készült el az a nagyméretű dioráma, amit a Hortobágyi Múzeumnak otthont adó régi csárdaépület 1. számú szobájában alakítottak ki.17 A kiállítási rész hátteréül szolgáló tájképet Nagy Zoltán színházi díszletfestő készítette el.18 Érdekesség, hogy a kiállított madarakról négynyelvű feliratok nyújtottak tájékoztatást.19 Ugyanebben a szobában - polcokra állítva - különböző ragadozó madarakat helyeztek el.20 A kiállításvezető szerzője a Hortobágyon elejtett réti sasok 13 A debreceni Déri Múzeum Évkönyvei 1934-1943. 14 SŐREGI J.: i.m. 1940.9. oldal 15 SŐREGI 1: i.m. 1940.3. oldal 16 SŐREGI J.: i.m. 1940.7. és 8. oldal 17 SŐREGI J.: i.m. 1940.8. és 11. oldal 18 SŐREGI J.: i.m. 1940.13. oldal 19 Uo. 20 Uo. szép példányaira külön felhívta az olvasó figyelmét.21 A 2. számú szobában voltak láthatók a Hortobágyra jellemző vadlibák különböző fajai, köztük nyári lúd, vetési lúd, nagylilik, kisülik, bütykös ásólúd és vörösnyakú lúd preparátumai.22 A közöttük való könnyebb eligazodást színes ábrákkal ellátott vadlibahatározó-tabló segítette, amit Nagy Jenő szerkesztett.23 Ebben a helyiségben is voltak kitömött ragadozó madarak. Három üvegszekrényben sólymok, héják, vércsék, kányák, ölyvek és baglyok sorakoztak számos egyéb madár (pl. pacsirták, szerkők, kócsagok, sirályok, bukók) társaságában.24 Többek között itt volt megtekinthető az a 76 cm magas szirti sas is, amit a Debrecenhez tartozó Gúti-erdőben lőttek 1937 novemberében.25 A csárda 3. számú szobájába is állítottak ki madarakat, amit a kiállítás rendezői így indokoltak: „Az az elgondolás, hogy mind a három szobában legyen egy-egy madárcsoport, azon a tapasztalaton alapszik, hogy a puszta jórészt nehezen megközelíthető madárvilága a nagyközönséget, de különösen a vadászokat a legjobban érdekli. A pásztornépet, annak viseletét, szokásait mindenki a pusztán szeretné látni és megismerni, de a fauna és a flóra közelebbi megismerése és megszeretése csak a közvetlen szemlélet által, a múzeumban csoportosított egyedeken történhetik".26 A tárlat készítői ezért a kiállítás utolsó szobájában helyezték el a puszta emblematikus madarai közül a daru és a túzok egy-egy szép példányát, mindkettőt klasszikus testhelyzetében örökítve meg.27 Körülöttük bíbicek, cankók, pólingok, godák csoportjai, továbbá székicsér, ugartyúk és gulipán voltak láthatók.28 A Hortobágyi Múzeum madárpreparátumai több forrásból származtak. A kiindulási alapot az a 38 darab duplum példány jelentette, amit a Tiszántúli Református Egyházkerület engedélyével a Református Kollégium Főgimnáziuma adott át térítésmentesen saját természetrajzi szertárából.29 Ezt a kezdeti magot egészítette ki és bővítette tovább értékes darabokkal a Déri Múzeum. A gyűjteményfejlesztésben jelentős segítséget nyújtott a Tisza István Tudományegyetem Állattani Intézete, ahol Hankó Béla professzor és Sátori József tanársegéd közreműködése volt számottevő.30 A Déri Múzeum Sátorit bízta meg a hortobágyi zoológiái gyűjtemény teljesebbé tételével és a hiányzó állatpreparátumok elkészíttetésével.31 Sátori maga is vadászott. Ö ejtette el 1934. november 17-én azt a csörgő- réce-párt (Anas crecca), amelyek preparálás után 1935. október i-jén kerül21 Uo. 22 Uo. 23 SŐREGI J.: i.m. 1940.16. oldal 24 SŐREGI J.: i.m. 1940.13-15. oldal 25 SŐREGI J.: i.m. 1940.14. oldal; valamint A Városi Múzeum természetrajzi gyűjteményeinek leltári könyve. Debrecen, 1911.63. oldal 26 SŐREGI J.: i.m. 1940.10. oldal 27 SŐREGI J.: i.m. 1940.16. oldal 28 Uo. 29 SŐREGI 1: i.m. 1940.7. és 8. oldal 30 SŐREGI J.: i.m. 1940.9. oldal 31 LOVAS Márton: A Déri Múzeum természettudományi gyűjteménye (1930-1970). A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972. Debrecen, 1974.554. oldal
