Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Természettudomány - Juhász Lajos: Növényritkaságok a nagycserei Kőrises Arborétumban
64 JUHÁSZ LAJOS montán vagy prealpin flóraelemek is találhatók. Kora tavasszal a magasabb régiókra jellemző növények közül néhol teljes borítást ad az od- vas keltike mindkét színváltozatú állománya (Corydalis cava). Ezzel egy időben, de területileg elkülönülve jelenik meg az ujjas keltike (Corydalis solida) elszórt, de az utóbbi években kisebb mértékben terjedő állománya. A Kőrises Arborétum területe talán az egyetlen terület a Nyírségben, ahol mindkét Corydalis faj megjelenik! Az erdő szélén a tavaszi időben az illatos ibolya mellett kisebb állományban a fehér ibolya is díszük (Viola alba). A tavaszi aszpektus egyik kiemelkedő florisztikai értéke a jelentős számú tavaszi kankalin (Primula veris). Állományai néhány tisztáson és az erdő északi részének kőrismozaikjának aljnövényzetében látványosak. Az Erdőspusztán a legjelentősebb állománya található a Kőrises Arborétumban. A tavasz késő időszakában az erdő zárt, belső részén még jelentős számú a gyöngyvirág (Convallaria május) és a soktérdű salamon- pecsét (Polyganatum odoratum), utóbbi faj a Tiszántúlon nem gyakori (Soó, Kárpáti, 1968). Az erdő egyik mozaikjában 1993 májusában fedeztünk fel egy kisebb harangláb- (Aguilegia vulgaris) állományt (Juhászés mtsai, 1993). Az elsősorban dombsági és középhegységi környezetben élő kollin flóradelem nemcsak a szőkébb régióban, hanem a Tiszántúlon is unikális előfordulásnak számít, a régióra nézve új fajnak számít. A növény populációját megtalálásakor 42 tő alkotta. Azóta az állomány visszaszorulóban van. A harangláb jelenléte ezen a területen az alföldi keményfa ligeterdők flórafejlődésének a folyamatába beilleszthető, figyelemmel a lágyszárú flóra alföldi viszonylatban ritka vagy szokatlan elemeire. Az erdőben néhány tőben tenyészik a nagy ezerjófű (Dictamnus albus) is. A tavasszal erőteljes hajtásokkal megjelenő fehér zászpa (Veratrum album) a magasabb régiók követe itt az Alföld területén. Állománya stabil, de virágzó példányai csak ritkán kerültek elő. Ugyancsak kiemelésre érdemes a békakonty (Listera ovata) és a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) jelenléte az erdő lágyszárú társulásaiban. Az erdő növényzete még napjainkban is tartogat meglepetést. 2012. szeptember 17-én az erdő egyik tisztásának a szélén két virágzó őszi kikerics (Colchicum autumnale) tőre bukkantunk. Eddig ez a növény erről a területről nem került elő. A Nyírség nedvesebb területeit egykor díszítette ez a faj, így a néhány km-re lévő Halápon is előfordult (Fintha, 1974). A Nyírség más erdőállományában, a bátorligeti Fényi-erdőben is előfordul. Szép populációja ismert a már bihari térséghez tartozó Kismarján, egy mélyebben fekvő legelőn. Nagycseréről azonban ez az első adata! Felfedezéséhez talán az is hozzájárult, hogy az élőhelyének otthont adó tisztást időben lekaszálták, így a növény kellő mennyiségű fényhez jutott, virágzott és takarás hiányában felfedezésére is nagyobb esély adódott. Az erdő az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. A természetszerű erdőállományok fáit több alkalommal erős viharok tarolták le (pl.: 1993. május, 2009 nyara), valamint a folyamatos száraz, negatív vízháztartású évek következtében a hígrofil környezetet igénylő faállományok száradásnak indultak. A széltörések miatt a zárt lombkorona megbomlott, számos lék is kialakult, amelyeken nem a kocsányos tölgyek, hanem az agresszívebben növekvő kőris állományok újulnak. 2011-ig az erdőben gyakorlatilag nem volt természetes úton kicsírázott tölgycsemete. Az erősen csapadékos 2010-es esztendő következtében 2011-ben a lékekben, valamint az erdőszéli tisztásokon a számos tölgymagonc jelent meg, amelyek egy részének megerősödését - mintegy 150 csemetét - természetvédelmi mérnök hallgatókkal 2012-től évente rendszeresen, invazív fajok irtásával, tányérozással, karózással gyommentesítéssel segítettük. Mintegy 15 éve kezdeményezésünkre a természetvédelmi és az erdészeti kezelő szervek a védett erdőt bekerítették, ami jelentősen növelte az erdő háborítatlanságát. Az erdő zavartalanságát jelzi a több éve fészket rakott feketególya-pár is. Kedvező klimatikus és vízviszonyok esetén az erdő még hosszú ideig otthont adhat a különleges növény- és állatvilágának, biztosítva a reliktum keményfa társulás különlegesen gazdag biológiai sokféleségét és a természetes fajutánpótlást a környező területek felé! FELHASZNÁLT IRODALOM Aradi Cs., Dévai Gy., Fintha I.: (1974): Tanulmányok Haláp élővilágáról I. Déri Múzeum Évkönyve: 13-44. Fintha I.: (1974): Debrecen környékének tűnő növényritkaságai és pusztulásuk okai. Déri Múzeum Évkönyve, 5-11. Fintha I., (1986): Értékes természeti tájaink: az árterek. Természetvédelem 1986/6:26-27. Juhász L., Tóth L, (1990): A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon. Déri Múzeum Évkönyve 1988. évi kötet: 57-80. Juhász L, Tóth L. (1992): A keményfa maradványerdők madárfaunisztikai vizsgálata a debreceni Erdőspusztán. Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990. évi kötet: 37-49. Juhász L., Vas A., Madarász L. (1993): A harangláb (Aquilegia vulgaris L.) előfordulása a Hajdúsági Erdőspusztákon. Bot. Közi. 80,2 füzet: 111-112. Juhász L, Vas A., (1994): Odúlakó madárfajok állományának vizsgálata a hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben. Déri Múzeum Évkönyve 192-1993. évi kötet: 21-50. Juhász L., Vas A., (Egy mesterséges fészekodútelep madárállományának dinamikája és költésbiológiája. Aquila, vol.: 101:183-199. Marosi S., Szilárd I., (szerk.): 1969. A Tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest MódyGy., (1981): A debreceni Erdőspuszták története 1945-ig. Erdőspusztai Intéző Bizottság kiadványa: 1-48. Papp M., Antal:, Dávid J., Török T, (1986): A Fényi erdő vegetációja. Bot. Közi. 73:43-48. Rakonczay Z., (szerk.): 1988. Csévharaszttól Bátorligetig. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Soó R., (1964): A magyar flóra és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi I. kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest Soó R., (1968): A magyar flóra és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi II. kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest Soó R., Kárpáti Z., (1968): Növényhatározó II. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest
