Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Irodalomtörténet - Gellér Ferencné Keonch Hajnalka: Az ismeretlen Tóth Árpád. A vidéki hírlapíró
AZ ISMERETLEN TÓTH ÁRPÁD M7 Ezek után nem értem, hogyan merészel Zilahy Gyula ez a Hozzám képest dilettáns, gyenge műkedvelő még reménykedni is a színház elnyerésére nézve. Nyugodt vagyok - ő fel fog zsülni.51 Ö nem ígér semmit, Én mindent ígérek; - ő egy igénytelen kis szürke emberke, aki produkál csak,- de még csak pénze sincs a takarékpénztárakban, - Én nekem bezzeg van, még több is lesz. [...] I. Komjáthy János, Péter, Seraphin, leendő debreczeni színigazgató, (mert hát mi a fészkes fenét is alkalmatlankodik Nekem ez a Zilahy)" másolta: Pinguin (1910.10. sz. márc. 6.) Zárójeles mondata a zárójelen kívül mondottak értelmét ironikusra változtatja, ezzel a csattanóval a szatíra élét fokozza. A kitűnő szatíra a Debreczeni Újságban közzétett Komjáthy- „pályázat" másolata. Az önhitt Komjáthy túlzásokra és hazugságokra ragadtatja magát, hogy elkápráztassa a város vezetőit, színigazgatói megbízása érdekében. A felesleges szószaporítás, a túlzottan körülményes fogalmazás és az ebből eredő indokolatlan bonyolultság váratlan, meghökkentő hatásából származik humora. „Zengjen hát az ének mostan Than Gyulárul51 52/ Aki Komjáthyval egy gyékényen árul, / S aki órjás módon ért a színügyekhez / S aki ezért minden áldozatot - megtesz. // [...] // Egy úr, aki Zsülnek53 köszönhet legtöbbet - / Színházban szerezvén azt, amivel több lett; [...] Egy úr, [...]/ Aki elkövette »Debreczent a holdba« - Ki sok finom (?) regényt hozott a világra, / Ráfanyalodott a dramaturgiára, / Mostanság a helyét sehogy sem találva, / Czikkekben a várost telekiabálja. // Kígyót békát kiált Zilahy Gyulára / - Azaz, hogy inkább az asztalfiókjára, / - Amelyben ugyanis - legalul a sorban / Elpihent örökre: »Debrecen a holdban«" Pinguin (Heti rigmusok -1910.10. sz. márc. 13.) Than Gyula legismertebb munkája a „Debrecen a Holdban"című színdarab, amelynek színházi bemutatóját a legenda szerint Zilahy asztalfiókjába rejtve késleltette. Harag és ellenségeskedés következett belőle. SZÁVAY GYULA ESMÉRETI „Én Gyula, ki vagyok Thán istápolója, / Akinek szája a közvéleményt szórja [...] 51 Játszik a hangokkal. ZILAHY színész nevének (Zsül) kezdő mássalhangzóját felcseréli (zsülni—felstiini), s ezzel jelentésváltozást hoz létre. 52 THAN Gyula (1867-1930) író, újságíró, több debreceni lap kiadója és laptulajdonosa volt. 53 ZILAHY színészneve volt Zsül. / Ki jelen vagyok, hol nagykanállal esznek, / Én a munkapártnak kerületi fénye, / Ki rászolgáltam a „Szinügybarát"névre.[...] Én mondom meg néktek, - hol hát az igazság; / Hadd' győzzön a jobbik, hadd' vesszen a gazság. // Szocziális népnek minapi gyűlése / Nem is volt népgyűlés, - 'sz nem voltam ott én se, / A D.R.Ú. ügyét ott szóvá sem tették, - / Érvek nem hangzottak, - csupán szedtevették. // Társalogtak hárman - sajtószabadságról, / Más ketten a boykott tarthatatlan voltáról, / De nem D.R.Ú. ügy szolgált preczedensül, / Hanem az, hogy - még a kapanyél is elsül. // Sőt ha meggondolom,- nem is volt ott senki; / ('Sz házamból egész nap magam sem mentem ki) / Nem is volt népgyűlés, hiszen nincsen nép sem, / Szellemcsoportozat járt csak, hogy kísértsen // S tovább mért ne mennék, ha már eddig mentem, - / Tagadom, hogy nap, hogy hold ragyog felettem: / Tagadom mi volt, van, s ami még leszez'tán/[...] // Egy a bizonyos csak, Én a Fővalóság / S minthogy minden más csak hiábavalóság, / Amit én kiáltok ki a randa népnek, / Miért ne nevezném azt - Közvéleménynek." Pinguin (1910.17. sz. ápr. 24.) A kitűnő szatíra a közvélemény manipulálásának folyamatát ábrázolja. Élclapi publicisztikáját a sajtóműfajok változatossága jellemzi: a glosz- sza, a paródia, a szatíra egyaránt kedvelt műfajai. Színházi és operett bemutatókat travesztiák örökítik meg. Napfoltok „X. (olvasás közben megszólal): Nahát ezek után senki sem veheti szemünkre, hogy nem pártoltuk a nemzeti kormányt tehetségünk szerint. Y: Miért? X: Mert igyekezetünk úgy tenni, mint ők. Ha Wekerléék panamáz- tak nagyban, miért ne panamáztunk volna mi kicsiben? Y: Vagy úgy! A mérnök és építészegylet levelét olvassa? X: Azt én, - hogy az ördög bújjék azokba az újságírókba, - meg tudnám őket fojtani egy kanál vízben. Y: Miért ? X: Mert tapintatlanok. Közzétenni egy ilyen levelet! Homályt vetni arra a fényre, amit a tekintély kisugároz! Hallatlan! Y: De ha igaz! X: Eh, ezt maga nem érti. Jegyezze meg, hogy akinek az Isten hivatalt adott, észt is adott hozzá. A mérnöki tudomány nem újságírás, nem afféle rongy skriblerség,54 ahol az ész adja a hivatalt. Aki úr, - annak mindig igaza van, s aki valahová felkapaszkodott, mit törődik az a kutyákkal, amelyek odalent ugatnak. - Ezt a rongy 54 Firkász.
