Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Erdélyi József debreceni fogadtatása

ERDÉLYI JÓZSEF DEBRECENI FOGADTATÁSA

133

A kritikus Juhász Géza nevét leginkább Népi írók c. könyvecskéje őrzi, jóllehet mind a mozgalom jellemzésére vonatkozó betétek, mind az íróportrék könnyed tollal, esszéstílusban írott rögtönzések, semmint tudományos módszerrel készült tanulmányok. De talán éppen ez a „lazább" megközelítés vált erényévé: az olvasmányos könyvecske elsőnek adott összefoglaló áttekintést a mozgalomról és szereplőiről, ezáltal valósággal hozzátapadt, szerves részévé vált a jelenségnek. Az első portré éppen Erdélyi Józsefről készült, eleven rajz, mely A harmadik fiú népmeséi ihletésű címet viseli, s azt sugallja, hogy a költő már-már maga is mesehős. „Amit gúnyhahoták közt kezd egyedül, ma már győztes iránya irodalmunknak." Egész terra incognitát fedez fel lírájával, az uradalmi cselédek mélyvilágát, annak örök reménytelenségét, s új költői magatartást honosít meg: verseiben az egyéniség helyett a közösség lesz az alany. E két lényegi komponens átlátszóan világos, üde tisztaságú költészetet reveiéi, amely - minden különbsége ellenére - rokon a népköltészettel, hiszen „ősi pentaton ízek hatják át. Mindent sikerül neki népi formáinkban kifejezni." S miközben Juhász Géza megismétli korábbi Erdélyi-olvasatának több tételét, beszél a költő nyelvészeti elmélkedéseiről és szervezkedő kedvéről, ám kritikai megjegyzés nélkül hagyja mind a nyelvészkedés „holdvilágos" jellegét, mind a cselekvő aktivitás rossz irányát

.33

A Déri Múzeum Irodalmi Adattára őrzi néhány méltató beszédének gépelt példányát. Ezek, sajnálatosan, nincsenek dátumozva vagy eligazító információkkal ellátva. Egyik késői változatban ismét érinti Erdélyi nyelvészkedését, s megengedi, hogy „a részletekben lehet akármennyi tévedése, konok csákányütései nyomán mintha kezdene rés nyílni a beomlott tárnán ifjabb nyelvészeink előtt is: új kutató területek felé". Nos, Erdélyi amatőr nyelvészkedése semmilyen ötletet nem adott a nyelvtudomány művelőinek. Ugyanakkor jogosan állapítja meg, hogy „Saját költészetébe alig juttatott valamit Erdélyi ebből a nyelvi alchímiából. Utódai közt támadt már nem egy, akiben ősibbek az ízek, mágikusabb nyelvi erők szabadultak föl. Nem egyszer kicsinyük is már, túl egyszerűnek minősítik klasszikus fényét, átlátszó tisztaságát, szabályos csilingelését." Nem kétséges, Juhász itt elsősorban Sinka Istvánra gondolt, s talán egyetértőén.34

Gulyás Pál is figyelemmel követte Erdélyi fejlődését, de szigorúbb szemmel. Már 1932 végén megtorpanást tapasztalt barátja pályáján. Németh Lászlónak írta: „Nagyon szemébe kellene Józsinak nézni. Nagyon melegen és nagyon igazságosan. Tulajdonképpen ezt csak te vállalhatod. Próbáld meg. Öt kötelezi a múlt. Valljuk meg, ő nagyon aprópénzre váltja a múltat. Inkább hallgatna, gyűjtve az erejét... Szeretem Józsit, s végtelenül bánt az esete."35 Voltaképpen neki is üzent A néppel és a nép fölötte esszéjével, amelyben deklarálja, hogy nincs abszolút népköltő, kultúrára minden költőnek szüksége van, s ha fel akarja magát építeni, „meg kell ismernie a költészet alapköveit".36 Villám és virág c. kötetéről

33 Népi írók. Bp. 1943.15-22.

34 Déri Múzeum Irodalmi Adattára Juhász Gáza hagyatéka.

35 Levele Németh Lászlóhoz, 1932. dec. 2-7. közt. In: Gulyás Klára - G. Merva Mária: Egy barátság levelekben. Bp. 1990.34.

36 A néppel és a nép fölön. Tiszántúl, 1941. dec. 25.9-10.

szólva elöljáróban rokonszenves benyomásait rögzíti: a köteteimet a költő emberi természetének metaforájaként értelmezi. Ember és mű tökéletes azonosságát állapítja meg a versek olvastán, mert alapvető élménye, hogy Erdélyi, bár ontja a verseskönyveket, voltaképpen „könyvtelen költő", vagyis versei közel állnak a szóbeliséghez. S ez népiségének egyik fő pillére. Juhász Gézát idézve emlékeztet, hogy némely költeménye hajszál híján vezércikké süllyed, kérdés, hogy az utókor észre fogja-e venni ezt a hajszálat? „Volt idő, amikor úgy látszott, hogy Erdélyi József 'Bihari Jóskává' szürkül. (Utalás Szabó Dezső Segítség c. regényére, amelyben ezen a néven szerepelteti! B. E.). Valami kiemelte Erdélyi Józsefet a hínárból. (...) Az mentette meg, ami a többi nagy költőket: megtanulta, hogy a vers nemcsak tétel, hanem mindenek fölött áttétel."37 Végső soron tehát Gulyás is a nagyságnak kijáró tisztelettel adózik költőtársa előtt, s egy verset is dedikált neki. (A bárányok Debrecenben) Erdélyi ezt az Erdei kaland c. költeményével viszonozta, halála után pedig a Hortobágyi, versét ajánlotta Gulyás Pál emlékének. (Juhász Gézának a Puska c. versével üzent.)

Tóth Béla is adott egy kis vázlatos képet Erdélyiről. „Legjobban sikerültek három versszakos villanásai. Hosszabb verseiben már itt-ott holt teret találunk" - írja, továbbá: a finomabb fül olykor kattogónak érzi az Erdélyi-verset. Méltatlannak tartja, s tiltakozik az ellen, ha Erdélyit nagyságrendben Petőfihez hasonlítják.38

AZ ERDÉLYI-RECEPCIÓ 1945 UTÁN

A háború elvesztése magával hozta a feudálkapitalista társadalmi rendszer bukását, de a nyugati típusú polgári demokrácia kiépítése hazánk szovjet megszállása miatt hamarosan megtorpant, helyette a proletár- diktatúra következett. Az új hatalom felelősségre vonta a háborús bűnösöket és a szélsőjobboldali politikusokat. Erdélyit háborús hírverés és felekezeti izgatás miatt találta bűnösnek, aki ettől való félelmében az ismét román fennhatóság alá került szülőföldjén rejtőzködött, majd 1947- ben hazatért és önként feladta magát. Nemcsak az irodalmi életből, de az irodalmi közbeszédből is törölték, legfeljebb a szélsőbaloldali és polgári radikális orgánumok emlegették (amíg létezhettek!) mint a fasisztává züllött művész prototípusát. Debrecenben 1947-ben emlékeztek meg az Ady Társaság fennállásának 20 éves évfordulójáról, és sem Juhász Géza, sem Kardos Pál nem hagyhatta említés nélkül az ő szerepléseit sem. Emiatt a helyi baloldali lapok bírálták Juhász Gézát. „Kár, hogy ismertetése nélkülözött minden kritikát, s így fordulhatott elő az, hogy a demokrácia több árulója egészen Erdélyi Józsefig, kedvező véleményt kapott."39 A szociáldemokrata lap pedig vezércikkben támadta. „A nyilas Erdélyi József, akinek még a költő cím sem jár, hiszen költőnek lenni mindenekelőtt emelkedett emberi magatartást jelent - neve is helyet kapott az Ady Társaság történetében, melyet Juhász Géza professzor ismertetett a Társa37 Villám és virág. Erdélyi József új kötete. Sorsunk, 1942,149-150.

38 Irodalmunk új útjai. Költők Ady után. Új Élet (Kassa), 1940.199-200.

39 A magyar irodalom nem teljesíti kötelességét! Lukács György a néppel való szoros kapcsolatra buzdította íróinkat Debrecenben. Néplap, 1947. nov. 25.3.