Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Történettudomány - Surányi Béla: Fejezetek a XX. század hazai takarmánygazdálkodásának körében

FEJEZETEK A XX. SZÁZAD HAZAI TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁSÁNAK KÖRÉBŐL

125

es évek intézkedései, sem a kollektivizálás nem törte meg. Az 1980-as évek elején a létszám már meghaladta a 10 millió darabot, melynek felét a háztáji gazdaságokban tartották. Ezekben az évtizedekben az állomány szinte kizárólag a hússertés fajtákhoz tartozott. A fajtaváltás az 1950-es évektől gyorsult föl. Az 1970-es években kezdett tért hódítani a hibridsertés, amely iránt a háztáji gazdaságok is élénk érdeklődést tanúsítottak. Mindez a takarmányozás terén is nagy változást idézett elő, mivel a korszerű fajták minőségi takarmányt igényeltek, amit a tápok etetése biztosított. A kisüzemi tartás szinte teljes egészében a tápféleségekre alapozódott. A XX. század második felében a paraszti állattartásból is eltűntek az ősi fajták a mangalicával egyetemben, s vele együtt a hozzájuk kötődő takarmányozási szokások is. A „mindent fogyasztó" sertésből alapvetően abrakfogyasztó gazdasági állat lett, ami már messze túlmutatott az egykor korszerűsödő sertéstartást fémjelző kukorica és burgonya etetésén,151 társulva a korpával, főtt tök és répával, kiegészülve a konyhamoslékkal, bizonyos gyomok, gyümölcsfélék stb. etetésével.

A kisüzemi baromfitartást - a sertéshez hasonlóan - az 1950-es évek szintén nem befolyásolták.152 Ebben közrejátszott az, hogy a nagyüzemi gazdálkodásba is jól betudott illeszkedni. Ugyanakkor az 1945 utáni évtizedekben a kistermelők baromfitartását sohasem korlátozták. Az 1970-es években kezdett terjedni a nagyüzemi tartás a hibridfajtákkal, ami jelentősen befolyásolta az ország baromfiállományának a fajösszetételét is.153 Az 1980-as években a tyúkfélék zöme kistermelők tulajdonában volt. A libaállomány nagy részét viszont a nagyüzemekben tartották, hasonlóan pulykáét is. „Részben a liba- és kacsatenyésztés növekedése, részben a pecsenyecsirke és étkezési tojás még a kistermelők körében is egyre jelentősebb teret hódító iparszerű előállításának tudható be [...] A pulykák számának 1975 óta tartó növekedési trendje az utóbbi években sem tört meg [...] A hazai baromfihús-fogyasztásból a pulyka egyre nagyobb részarányt képvisel.''154 A török idején bekerült újvilági baromfiból, amely az Alföld közepén vert tanyát és a paraszti porták révén vált ismertté, a XX. század végén már a nagyüzem kedvelt állatfaját képviseli. 1990-ben a kisüzemi tartásban lévő baromfiállomány fajbeli megoszlása a következő:155 tyúkállomány: 56 me.: %

ebből tojótyúk: 74

libaállomány: 44

pulykaállomány: 10

kacsaállomány: 75

A hazai baromfitartásban a takarmányozási rendszer átalakulása az 1960-as évek második felében kezdődött el, megelőzvén a sertéstartást. Ezt ösztönözte a hibridfajták megjelenése, vele párhuzamosan a keveréktakarmányok etetésének a rohamos terjedése, a baromfikeltető állomások hálózatának kiépülése. Az egykori ház körüli tartás mind jobban

151 MaNépll. 2001.763.

152 Moállatt. 1998.33.

153 Ua.34.

154 Ua.35.

155 Ua.36.

háttérbe szorult, ha csak a fajtákat illetően is. Eltűntek a néprajztudomány vizsgálódási körébe tartozó építmények - néhány tájat kivéve - és a takarmányozási hagyományok is feledésbe merültek. Más célok vezérelték mint korábban kisüzemi tartását. Példa erre a vajdasági Poroszló

.156 „Azonkívül, hogy vannak törpegazdaságok, amelyek piacra hizlalnak, az utóbbi években faluhelyen is sokkal több baromfihúst fogyasztanak, mint régen, mert pecsenyecsirke húsa hnomrostú és ízletes. Más részről télutón, kora tavasszal már kezdődhet a termelés tekintet nélkül, hogy tojóvagy broilercsirkét nevelnek." Ezen a tájon is átalakult a pulykatartás,157 158 159 megszűnt a pulykának az a szerepe, amely a smlótmkl„karbantartását" is volt hivatva szolgálni, közben a legelőket is járva. Hasonló sors jutott osztályrészül a Mártásnak158 is, a libapásztorkodással egyetemben. A házi libatömés szintén a múlt hagyományai közé kezd visszaszorulni. Ez rajzolódik ki a hagyományos kacsatartásban159 is, noha az 1950—1960-as években még kiterjedt formában élt a parasztság körében. A régi fajták eltűnése, a hibridek túlsúlya új takarmányozást alakított ki, amely viszont egyre jobban eltávolod(ott)ik az egykori tartástól, takarmányozástól. Bizonyos elemei azonban visszatérni látszanak az ökológiai szemléletű állattartás megjelenésével,160 ami magával hozhatja a régi gazdasági állatfajták egy bizonyos arányú hasznosítását, nem pusztán nosztalgiától vezérelve.

IRODALOM

A növényterm II. (1966): A növénytermesztés kézikönyve. I-II. Bp.

Állatt. éneik. III. (1959): Állattenyésztési enciklopédia. Szerk. Horn A. I-III. Bp. Ambrosoli, M. (1997): The wild and sown. Botany and Agriculture in Wes- tern-Europe (1350-1850). Cambridge Asztalos I. (1968): Az állattenyésztés területi megoszlása Magyarországon. Bp.

Baintner K. I. (1967): Gazdasági állatok takarmányozása. I-III. Bp.

Balassa I. (i960): A magyar kukorica. Bp.

Balaton P. (2004): A székely akció története. I. Bp.

Barabás Z.—Bányai L. (1985): A cirok és a szudáni fű. Bp.

Bartócz J. (1979): Mezei grófok és más mesterségek. Bp.

Baskay-Tóth B. (1962): Legelő- és rétművelés. Bp.

Belényesi M. (1956): Néprajzi Értesítő. Bp.

Berend T. I. (1979): A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon (1945-1975). Bp.

Bernal, J. D. (1963): Tudomány és történelem. Bp.

Bernát T.-Enyedi Gy. (1961): A magyar mezőgazdaság termelési körzetei. Bp.

Bezerédj A.-SzilassyZ. (szerk.) (1911): mezőgazdasági lexikon. I-II. Bp.

156 Kovács f. 2001.262.

157 Ua.262-264.

158 Ua. 264-267.

159 Ua. 268-269.

160 RadicsL-SeregiJ. 2005)