Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
10 BAJKAI ROZÁLIA Obj./Str. Épített tűzhely Nyílt tűzhely Közelebbről nem meghatározható tüzelőbendezés agyag felépítményű nem meghatározható típus 35/61 35/96: ÉNy-i sarokban ház közepén 39/65 39/103: ÉK-i sarokban 40/66 40/97: ÉNy-i sarokban 41/67 42/68 42/129: ÉK-í sarokban 59/137 60/142 60/147: ÉK-i sarokban 61/148 ÉK-i sarok közelében 69/161 72/169 5. ábra Az avar kori épületek tűzhelytípusai hagyott agyagkockából lettek kivájva (39/103), részben a gödör falától távolabb lettek kialakítva (35/96). Néhány esetben a kemence előterében kőtöredékek feküdtek, melyek talán a kemence falába lettek beépítve, de az is lehet, hogy annak tú'zterében melegítették fel őket egyéb célokra (40/97). (3. kép: 6-8) A 42/68 épület kemencéjének tetején egy ép malomkő feküdt, melynek alsó felén jól kivehető volt a kemence kürtőjének kormos lenyomata. A középső furat körül is fekete koromnyomok voltak, minden bizonnyal itt távozott a füst. (3. kép: 4-5; 11. kép: 3) Egyetlen esetben sikerült nyílt tűzhely nyomát megfogni: a 35/61 sz. épület közepén egy 40x40 cm-es vörös és szürke színű folt jelezte. A helyszínen készült fotók alapján a 61/148 sz. épület ÉK-i sarkának közelében egy gyengén átégett, vörös folt jelentkezett, két kőtöredékkel: talán egy valamikori, pontosabban nem meghatározható tűzhely helyét jelzik. (5. ábra) Az írott ásatási dokumentációban azonban semmilyen utalás nincs rá. Az előkerült paticstöredékek és tapasztások száma csekély volt, a házak, épületek szerkezetére vonatkozóan szinte semmilyen információval nem szolgáltak, ellentétben a Hajdúnánás, Mácsi-dűlői késő avar kori település épületeivel. A különböző ág- és vesszőlenyomatos paticstöredékek faoszlopokkal, kisebb ágakkal merevített, felmenő falú agyagfalakról tanúskodnak (Bajkai 2012,18-19). 3.2 Gödrök Összesen 9 gödröt soroltam az avar kori településhez. A 26/26 sz. gödörkomplexumként értékelt jelenség amorf alakja és változatos mélysége miatt kapta ezt a besorolást. Az sem kizárt, hogy a 29/30 sz., kb. É-D-i irányú árok folytatása lenne. Két gödörrel áll szuperpozícióban, viszonyuk azonban nem egyértelmű: az egyik gödörből semmilyen leletanyag (31/29), míg a másikból avar korra keltezhető kerámiaanyag és kőtöredékek bukkantak elő (33/55). Két lehetőség képzelhető el: az egyik szerint a gödröket a szarmata korban ásták meg (több olyan gödör is van, melyből kerámiaanyag nem került elő), és az avar korban talán az árok ásásával bolygatták meg a területet, így került be avar kori leletanyag. A másik lehetőség szerint a gödröket az avar korban ásták meg: mindkét variáció egyenlő eséllyel elképzelhető. Avar korra keltezhető kerámiaanyag még a 74/175 sz. gödörből került elő, mely meglehetősen amorf és sekély mélységű objektum volt. A Ny- K-i irányú ároktól É-ra helyezkedett el. Ezeken felül csak feltételesen a korszakhoz köthető gödrök voltak, melyek kerek vagy ovális alakúak, közepes mélységűek voltak, átmérőjük 0,6-1,4 m között váltakozott. Közelebbi funkciójuk nem meghatározható. 3.3 Árkok A feltárt területen két, egymásra merőleges árokrendszer fut: egy nagyjából É-D-i irányú, mely a 29/30, és egy nagyjából K-Ny-i irányú, mely a 43/77 számot kapta. (5. kép) A 29. árok rézsűs vagy egyenes falú, egyenes vagy ívelt aljú árok; mélysége (0,07-0,72 m) és szélessége (0,5-2 m) váltakozó, hosszúsága 43 m. Alapvetően DNy—ÉK-i irányú, sekély, az ÉNy-i szelvényfal mellett 11,9 m hosszan két egymással párhuzamos ága fut. Az árok maga több helyen oszlopszerűen, kör alakban mélyed le, metszetben is nem egyszer dokumentálták: minden bizonnyal oszlopok helyei lehettek, mely egy paliszád jellegű kerítőfalat feltételez. A 43. árok hasonló szerkezetű, mint a 29. számú: több helyen oszlopszerűen lemélyül, K felé sekélyebb és keskenyebb lesz, átmetszete inkább már U alakú. Hosszát 41,67 méteren lehetett követni, DK-ÉNy, majd K—Ny, majd újra DK-ÉNy irányban; mélysége 0,14-0,93 m között váltakozott, míg szélessége 0,5— 1,7 m volt. A két árok minden bizonnyal találkozik egymással a feltárt területen kívül: vagy egymást keresztezve tovább futnak, vagy egymásba torkollanak. A 43. számú árok mintegy 2 méteres szakaszon nem volt követhető, itt az árok ki is szélesedett, lemélyült és mély oszlophelyek is tagolták: egy megerősített bejárat lehetett itt. Az avar kori árkok értelmezésével legutóbb Szabó Géza foglalkozott a Szedres, Apáti-puszta területén előkerült hármas tagolású árkok kapcsán.7 Véleménye szerint nemcsak nagyállattartásra szolgáló területet ke7 Dunaújváros-Öreghegyen Bóna István a közép avar korhoz tartozó településrészlet szélén figyelt meg hármas tagolódású árkot, melynek szerepét az állatállomány el- bitangolásának megakadályozásában látta. (Bóna 1973,64)
