Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Kulturális antropológia - Simon Krisztián: Megalkotott ünnepek szellemi kulturális örökségi felhasználása. A Bárándi Kenyérfesztivál
MEGALKOTOTT ÜNNEPEK SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGI FELHASZNÁLÁSA 105 A kenyérfesztiválon folyosószerűen kialakított kis utcácskában a leginkább helyi termelőktől származó gasztronómiai termékek, mézek, házi készítésű lekvárok, valamint a Bárándi Pékség Kft. péksüteményei, termékei vásárolhatók meg. Ugyanitt különféle kézművesek, ékszerkészítők, kosarasok, fafaragók jelennek meg, akiknek a paraszti kultúrához kapcsolódó elgondolásait tükrözik az általuk elkészített termékek. így például kalap- és ruhaárus is helyet kap, akinek termékei között inkább butikos tömegcikkek „népies" változatai, honfoglalás kori női és férfiingek stilizált változatai találhatók meg. Tárházuk egy-egy Kárpát-medencei népviseletre hasonlító darabbal egészülnek ki, úgymint vászoningek, posztómellények, női szoknyák, a különféle tájspecifikus motívumokat ötvöző (kalocsai mintára, matyó hímzésre hasonlító) blúzok, tehát az általuk „népinek" vélt tárgyak kerülnek forgalmazásba. 5. ábra - Kalap- és viseletárus 2014 (saját felvétel) E tárgyak egyik kiemelt szerepe, hogy az ünnepi esemény felidézhető- vé váljon az esemény lecsengését követően. Erre egyrészt alkalmasak - Verebélyi Kincső megfogalmazásában - azok az alkalmi tárgyak, amelyek meghatározott céllal a népszokásokhoz, rítusokhoz készülnek el, majd később - funkcióvesztés miatt - dísztárgyakká válnak.37 Másrészt viszont a kirakodóvásárok termékei éppen erre a szerepkörre épülnek, így az emléktárgyak minden esetben az erre specializált előállítóktól, vagy kereskedőktől származnak. „Műanyagárust, vagy cukorkaárust nem, csak népi árust engedünk be!" A kirakodóvásárosok tehát a lokális ünnepek szerkezetében szolgáltató ipari (étel-italárusítás), és imázsalakítási-márkázási szerepet (szuvenírek, ajándékok) töltenek be, az pedig, hogy helyi-e az adott árus, nem minden esetben fontos. Báránd esetében leginkább a helyi árusok megjelenését támogatják, olyanokét, akik az „autentikus" bárándi (népinek vélt) kultúrát képviselik. Az emlékszerzéshez szükséges eredetiség attribútuma a kenyérfesztivál kirakodósainak esetében szubjektív kiválasztáson alapszik, teljesen független attól, hogy azt éppen egy kutató eredetinek talái-e, avagy sem.38 Az árusok befogadása a szervezőknek és az ötletgazdának egyrészt a paraszti kultúráról kialakult személyes vélekedéseitől és megfontolásaitól függ, másrészt hogy falubeli-e, vagy sem. Az élményszerzéshez leggyakrabban azok a tárgyak járulnak hozzá, amelyek egyediek, máshol, másik fesztiválon nem találhatók meg, azaz a lokális jelleget öltik fel, márkásítanak. Bárándon a Múltunk Háza rendelkezik azokkal a tárgyakkal, amelyeket mások, a kívülről érkezők számára prezentálni igyekeznek, a „mi eszközeink, a mi tárgyaink" címszóval a település tulajdonképpeni tárgyi örökségének bemutatását célozzák, múzeumi (kiállítóhely) keretek között. Emellett a településről készült régi fényképek, valamint írógépmúzeum is található az intézmény kiállított tárgyai között. Első ránézésre a helyi vadászok által kiállított trófeák a kenyérfesztivál állati kódjaihoz kapcsolódnának, ám magához a tematikához nem kapcsolhatók, hiszen azok csupán a civil egyesületet reprezentálni hivatottak. Érdemes megfigyelni,hogy bár az esemény deklaráltan az aratáshoz kötődik, a búzához kapcsolódó növényi jelképrendszer mégsem alakult ki. A száraz búzakalászok ugyanis csupán egy-egy sátor díszítő elemeiként funkcionálnak. A színpadi előadások a fesztivál tárgyi örökségi elemit egészítik ki szellemi kulturális örökségi elemek segítségével. Itt már nemcsak a helyiek, hanem a máshonnan érkezettek is sokkal nagyobb teret kapnak, tematikában viszont az eladható árukhoz hasonló a megkötés, tehát a „hagyományokhoz" ragaszkodó bemutatók jelenhetnek csak meg: néptáncos, népi hangszeres, népmeséi, verses és prózai, valamint népdal- és népzenei előadások. Ezt a kötött tematikát némiképp oldja a 2012-es helyi mazsorett-táncosok, pompomlányok, vagy a 2013-as püspökladányi has- tánccsoport bemutatója. A produkcióknak viszont nem feltétlenül kell a helyi vagy tágabban a Hajdúsághoz, Sárréthez kötődő kultúrához kapcsolódni, tulajdonképpen az egész magyar nyelvterület „népi kultúráját" felölelhetik. A Bárándi Kenyérfesztivál kinezikus kódjai között megtalálható a lovas kocsis falubejárás választható programpontként, de az egész fesztivált nem határozza meg. Annál inkább érdemelnek külön figyelmet a színpadi néptáncmú'sorok. Ha a lokális tánckultúrát vizsgáljuk, a bihari területek a középső vagy tiszai táncdialektus területébe esnek, amelynek tánckincsében a régi stílusú táncokat az eszközös pásztortáncok, a botolók képviselik.39 A térségben megjelenő polgáriasat báli táncalkalmak hatására a meglévő új stílusú népdalok, a csárdás és verbunk tánckísérete mellé népies mú'dalokkal egészültek ki a bihari táncok. Táncalkalmakra, elsősorban bálokra Bárándon a 30-40-es években a gyógyfürdőben került sor vasárnaponként, de ezek mellett a téli időszakban megszervezett műkedvelő előadásokat követően is megrendezésre kerültek báli alkalmak. Jellemzően a tánciskolában megtanult táncokat járták el ezeken a szervezett táncalkalmakon: csárdás, angolkeringő, tangó, polka, charleston.40 37 Verebélyi 2005b 158. 38 Bendix 1989.132. 39 Kavecsánszki 2010.171-172. 40 Bencze 1985.480-481.
