Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Kulturális antropológia - Simon Krisztián: Megalkotott ünnepek szellemi kulturális örökségi felhasználása. A Bárándi Kenyérfesztivál
MEGALKOTOTT ÜNNEPEK SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGI FELHASZNÁLÁSA 101 Ennek megvalósításához egy népműveléssel és falusi turizmussal foglalkozó szakembert kértek fel, aki nem politikai, vagy gazdasági hatalommal, sokkal inkább kiterjedt kulturális és infrastrukturális kapcsolati tőkével rendelkező bárándi lakos volt,20 és olyan fesztivált kívánt helyben kialakítani, amely egyedi, a többi település ünnepétől eltérő, és tükrözi Bá- ránd karakterét. így jutott el Koroknál Béla a bárándi kenyérhez mint helyi termékhez és márkához, amely a településnek is sajátos arculatot adhat egy fesztivál megteremtésével.21 A BÁRÁNDI KENYÉR ELŐTT: HAGYOMÁNYOS RECEPTEK A XX. század első felében számos kenyér, vagy tésztaféle jelen volt a településen, amelyet otthon, házilag állítottak elő. Varga Gyula és Bó'di Erzsébet gyűjtésében így szerepelnek:22 Öntött máié Nagy vászonfazékban a málélisztet leforrázták, hogy sűrű péppé váljon, majd az ágyba a dunna közé tették, ahol estétől reggelig a cukor kivált belőle, „megédesedett". Reggel a pépet zsírozott tepsibe öntötték. Ha kb. 1 cm-nél vékonyabb volt a réteg, akkor víkonymálé, ha ennél vastagabb, akkor vastagmáié, vagy öntött máié a neve." Vízen kullogó 6 tojással, fél liter tejjel, benne oldott élesztővel, 4 darab kockacukorral, csipet sóval, annyi liszttel, amennyit felvesz, jól elkavarták. Ezután egy veder hideg vízbe tették, de egy madzaggal az edény füléhez kötötték, hogy teljesen el ne süllyedjen. Amikor a tészta megkelt, akkor feljött a tetejére és megfordult. Ezután olyan deszkára tették, amelyik kristálycukorral volt meghintve. Itt elnyújtották, hosszúkás darabokra elvagdalták, melyeket patkó alakúra formálva zsírozott tepsibe raktak, s kemencében kisütötték. Pite Tejjel, tojással, szinte palacsintaszerű hígra kavart tésztát, kevés zsírral, esetleg vajjal, sóval, kevés cukorral eldolgoztak, majd zsírozott tepsibe öntötték. Tetejét cukrozott vízzel lekenték, hogy szép fényes legyen, majd sütőben kisütötték. Dúc/vesu Fonott kalács, legegyszerűbb formája az, amikor a kelt tésztát hurkaszerű rúddá nyújtották, majd két, vagy három ágra összefonták, s így kisütötték. Gyakoribb azonban, hogy a fonatból különböző kerek, vagy hosszúkás alakú kalácsokat formáztak. A kerek neve dúc, a hosszúkás a vesu. 20 A 2014-es önkormányzati választások során választókerületében elindult, és be is jutott a helyi gyűlésbe. 21 A fesztivál szervezési munkálatairól maga a főszervező számolt be nekem. Interjú készült: Bárándon 2014.02.25-én. 22 Varga 1993; Bó'di 1985. Lángelő vagy lángoló Keletien tésztából készült lapos fajtájú öntött tészta. Valamiféle rúdvagy perecformákra sodorják a tésztát. Ezt néha 2-3 cm-enként bedarabolták, vagy fel is vágták. Kemencében sütötték ki, majd forró sós vízzel vagy tejjel leöntötték, esetleg túróval, mákkal, dióval, mézzel vagy préz- livel, tepertővel ízesítették. A változatok közt leggyakoribbak a kelesztett kenyér- vagy kalácstésztából készült rudak, de kelesztés nélküli tésztából is készülhettek. A készítés során különböző adalékokkal is gazdagíthatták a tésztát. Debrecen környékén zsírral, tejfellel, vajjal, a katolikusok olajjal gazdagíthatták a tésztát, de sokan minden adalék nélkül készítették. A készítésmód is változhatott. Volt, ahol a cipóból kiszakított tésztát kézzel rúd alakúra sodorták. Más helyen a tésztát előbb elnyújtották, megzsírozták, s csak azután sodorták hurkává. Ilyenkor sülés után a tészta rétegekre bomlott. Kölődör Keletien, sodrott tésztából készült öntött tésztavariáció. Molnárpogácsa Fateknő oldalára ragadt tésztából készült. Ezt késsel vagy vakarával lekaparták, liszttel, sóval, kevés zsírral összegyúrták és jó nagy kerek pogácsákat formáltak belőle. A pogácsák tetejét késsel kockásán megvagdalták. Keveset kelni hagyták, majd a kenyér kiszedése után a még forró kemencében, tepsiben kisütötték. Néhol kenyértésztával pótolták a vakarékot, ha az nem volt elég. Volt, aki zsír nélkül sütötte, mások meg még tejfelt is gyúrtak bele. A kenyérsütés a szombati ún. tepsis napokon történt. Ekkor még lekváros parasztkiflit és töltelék nélküli kalácsot is dagasztottak, amely másnapra is elegendő volt. A házi kenyérsütés Magyarországon a sütőipar korai elterjedésével háttérbe szorult. Pontos adatokkal rendelkezünk a bárándi mesteremberekről, így tudjuk, hogy 1929-től a településen már tevékenykedett pék is,23 de jelentősége majd csak az 1950-es évek végére nő, amikor már a bolti beszerzés lesz jellemző. A BÁRÁNDI MÁRKA - „SÁRRÉT HUNGARIKUMA"24 Az otthoni kenyérsütési munkák eltűnése országos szinten a 60-as évek elejére tehető,25 amely tendencia Bárándon is jellemző, hiszen az 50-es évek végén a karcagi illetőségű Balogh Imre pékmester már itt működtette üzemét, amelyhez (ma az országban egyedülállónak számító) ún. „magyar kemencét" épített. Ezt bizonyos napokon megnyitotta a lakók számára, mivel a legtöbb bárándi lakos már nem rendelkezett saját kemencével, és itt nyílt mód a házi, dagasztott tésztájuk kisüttetésére.26 23 V. Szathmári 1985.348-349. 24 A kifejezés a Bárándi Pékség Kft.-től származik. 25 Bődi 1985.337. 26 A bárándi kenyérről, és a pékmesterről bővebben egy internetes bejegyzés is beszámol. Forrás: http://multunktara-tfsz.hu/barandi-pekseg-radnoo/. Letöltve: 2014. március 12. A teljes szöveg a Függelék fejezetben megtalálható.
