Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Történettudomány - Orosz István: Településhatárok, határhasználat: az alföldi példa
76 OROSZ ISTVÁN volt az első, aki elemezte a határhasználat rendszerét az egész országban. A falvak száma alapján bizonyos arányokat is megállapított 1715-re. Belényessy Márta a parlagolás középkori elterjedésével kapcsolatban tett fontos megállapításokat a Mohács előtti Magyarországon. E sorok írója arra mutatott rá, hogy még 1828-ban is voltak parlag rendszer szerint művelt település határok hazánkban. A határhasználati rendszerek alakulását Bihar megyében Papp Klára, Varga Gyula, Molnár Ambrus és Bársony István, Somogybán I. Mérey Klára, három dunántúli megyében és Kárpátalján Orosz István elemezte. Balogh István Hajdúböszörmény és általában a Hajdúság, Nyíregyháza, Novák László három város (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét) történetében mutatta be e sajátos határhasználatot. Ezek mellett számos településtörténeti kötetnek része volt a földművelés rendjének elemzése. Az Alföldön részben a parlagoló rendszer vizsgálata volt a tárgya Wellmann Imre dolgozatának, amely az Alföld észak-nyugati részén 173 falu, és Orosz István cikkének, amely 113 érmel- léki és sárréti település helyzetét mutatta be. Az elemzés legfontosabb bázisát a már említett 1715-évi adóösszeírás jelentette (Az 1715. évi országos összeírás), amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjteményéből teljes terjedelmében közzétett DVD lemezen az Arcanum Adatbázis Kft. Az adóösszeírás szöveges anyaga azonban éppen a parlagolás tekintetében nem könnyen értelmezhető. A parlagoló gazdálkodás szakmai műszó, aminek természetesen nem volt megfelelője a középkori latinságban. Nem úgy, minta nyomásos rendszernek. A nyomást latinul calcatura-nak mondták, amit gyakran a mező, campus helyettesített, így, ha a település határában egy-két- vagy három nyomás, illetve mező volt, azt köny- nyű volt latinul megfogalmazni. A parlagolást azonban mindig körülírással kellett kifejezni. Ez okozhatja, hogy a vizsgálatainkban parlagolós rendszerűnek talált 107 településnél több is gazdálkodhatott e rendszerben, de minden bizonytalan meghatározást kizártunk a vizsgálódásból.2 A legegyszerűbb az a helyzet volt, amikor az összeíró világosan közölte, hogy az adott településen nincsenek az ugaros rendszerre jellemző nyomások, mert a határ egyszerűen nincs felosztva (Makó, Szentes, Tápé, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Dunapataj). Kétségtelen, hogy a települések vezetői tisztában voltak azzal, hogy a parlagolás ősi határhasználati forma, s az általuk folytatott szántóföldi gazdálkodási gyakorlat (praxis) vagy rendszer (methodus), illetve szokás (consuetudo) ősinek tekinthető, és ez különbözteti meg őket másoktól (Domahida, Szeged, Kovacsinc, Kuvin, Öcsöd, Tárd, Jánd, Ernőd, Pankota, Kerék, Szőlős). A megfogalmazásokból azonban kiderül, hogy az ősi szokásnak többféle változata élt még a 18. század első évtizedeiben is. A legősibb talán az volt, hogy a határban bárki ott foglalhatott gyepet és törhetett fel szántóföldnek, ahol akart. Inándról olvassuk, hogy a falu lakosa ahol tetszik ott szánt (ubiplacet... ibiarat.) A szántóföld tetszés szerinti kiválasztását hangsúlyozzák Pest, Zaránd, Sové esetében (proplacitu). Máshol az is megfogalmazódik, hogy a szabad foglalás nemcsak a szántóföldekre, de a kaszálókra is vonatkozik (ubi vult... ibidem arat, inseminat et falcai: Pankota, Kerék, Szőlős). 2 E települések megyénként a következők: Borsod. Bogács, Tárd, Mezőkövesd, Szent- istván, Szihalom, Nagymihály, Alsóábrány, Daróc, Ernőd, Novaj, Bábony, Alsózsolca, Arnóth, Szemere, Felsőábrány, Szirmabesenyő, Besenyő, Bába, Sajószöged, Tisza- keszi. Heves és Külső-Szolnok: Fegyvernek, Méra, Abasár, Adács, Csány, Hatvan, Hort, Ecséd, Domoszló, Detk, Visznek,. Tótfalu, Kápolna, Mezőtárkány, Füzesabony, Deménd, Pély, Tiszanána, Poroszló, Füred, Tiszaszó'lős, Tiszaderzs, Kisköre, Mezőtúr. Szabolcs: Szovát, Püspökladány, Nádudvar, Balmazújváros, Rácfejértó. Szatmár: Domahida. Bereg: Jánd Hajdúkerület: Szoboszló, Böszörmény,Nánás, Dorog, Vámos- pércs, Hatház, Polgár. Bihar. Inánd, Udvari, Báránd, Kaba, Biharnagybajom, Rábé, Diószeg, Kokad, Álmosd, Debrecen. Nagykunság: Karcag, Kunhegyes, Madaras, Túr- keve. Arad: Ó-Arad, Kovacsinc, Kuvin. Zaránd: Zaránd, Pankota, Világos, Gyulavarsány, Kerék, Szőlős, Székudvar. Békés: Békés, Doboz, Gerla, Körösladány, Vésztő, Füzesgyarmat, Szeghalom, Gyula, Öcsöd. Csanád: Makó. Csongrád: Csongrád, Szeged, Tápé, Algyő, Kajánújfalu, Szentes, Mindszent, Vásárhely. Bács-Bodrog: Sové, Szilhas. Pest- Pilis-Solt: Pest Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Dunapataj. i. térkép Parlagoló földművelést folytató települések az Alföldön, 1715 (áttekintő térkép)
