Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN 47 egyenes vonallal díszített gömbös testű, a fent leírt formai jegyeket követő edény több töredéke is előkerült (n. kép: 5). Az edényforma egyébként több telepről is ismert mind a hajdúsági, mind a nyírségi régiókban: egyelőre még közületien (pl. Hajdúnánás - Fürj-halom-dűlő, Kállósem- jén - Üjszőlőskert-Sándor-tanya), de a nemrégiben publikált Pócspetri- Nyírjes-felső-Erdőszél késő avar kori településről is. A szóban forgó erősen kihajló, nyakban megtörő, majd vállbán kiszélesedő formát mutató kerámiákon a perembelső nem mindig díszített, és girland helyett inkább hul- lámvonalköteget vagy egyenes vonalköteget találunk a vállrészen (BAJKAI 2012b, 13. tábla: 5,6; 16. tábla: 1). Szorosan ugyan nem tartoznak össze a fentebb említett „áruval", de az edényformát kronológiai szempontból meghatározónak tartom: a késő avar kor legvégét jelzi. Mindezek alapján legalább két, kerámiaanyaggal is alátámasztható horizontot határoztam meg a településen: egy 8. századra és egy a 8. század végére - 9. századra keltezhető fázist (16. kép). Az egyes házak szerkezeti változásai, a beásások és megújítások, valamint a két szuperpozíció is legalább két, ha nem több fázisról tanúskodik, azonban jelen tudásunk szerint a telepkerámia alkalmatlan ennél pontosabb relatív kronológiai besorolásra. A korábbi fázist jelezné mindenképpen a 32. ház leletegyüttese, valamint lassúkorongolt és kézzel formált kerámiát egyaránt (viszonylag kiegyenlítetten) tartalmazó objektumok, ahol a nyúlánk, tojásdad formájú fazekak vannak jelen. A későbbi fázist jelzik azok az objektumok, ahol a fent említett lassúkorongolt, rövid, vízszintesen kihajló peremű, nyakban élesen megtörő formájú, belső peremdíszes „áru", illetve lassúkorongolt, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, gömbös testű kerámiák, továbbá az Lia kerámiacsoport edényei feltűnnek. Bár a 16. házból előkerült egy erősen kihajló peremű, gömbös testű edény két összeilleszthető töredéke, a kerámiaanyag összességében inkább a 8. századra keltezhető. Egy sor olyan objektum marad azonban, melyek pontosabb besorolása a kerámiaanyag alapján a 8-9. századon belül nem meghatározható. ÖSSZEFOGLALÁS 2005-ben, Hajdúnánás - Mácsi-dú'lő lelőhelyen az ELTE Régészettudományi Intézete egy késő avar kori település részletét tárta fel, mintegy 1 ha területen. A nagy felületnek köszönhetően több értékes telepszerkezeti megfigyelést is lehetett tenni: az árkok hiányából következetve a valamikor településnek egy olyan „faluközpontnak" nevezhető részét tárhatták fel, ahol a lakóépületek domináltak. A feltárási terület K-i szélén mintegy É/ÉNy-D/DK-i irányú sorokban helyezkedtek el a (tároló)gödrök, valamint a település egyetlen kútnak meghatározható objektuma, mely a késő avar kor egy későbbi szakaszában szemetesgödörnek funkcionált. A rendelkezésre álló adatok alapján nem eldönthető, hogy az avar korban vagy a 4-5. században ásták-e ki a kutat. A feltárt lelőhelyen egyébként egy 4-5. századra keltezhető épületet, valamint gödrökből kevés 4-5. századi kerámiatöredék került elő. A rendeltetésük szerint elkülönülő késő avar kori településobjektumok a valamikori településterület funkcionális megosztását jelzik. A feltárt leletanyag alapján a települést egy önellátó, talán bőrfeldolgozással (csontárak, kaparok), és a vassalakok alapján alapszintű (egyszerű használati vaseszközöket készítő) vasművességgel is foglalkozó közösség lakta. A leletanyagból mennyisége okán a kerámiaanyag volt a legalkalmasabb az elemzésre és kronológiai következtetések levonására. A valamikori háztartások edénykészletét jórészt fazekak és kisfazekak alkották, kisebb részben tálak és sütőharangok. Technológiai szempontból összesen 7 kerámiacsoportot alakítottam ki, ezen belül még 3 alcsoportot is létrehoztam. Az egyes technológiai csoportok különböző arányban fordulnak elő az egyes objektumokban, de egyértelműen a lassúkorongolt kerámia dominál a kézzel formáltak ellenében. A belső, relatív kronológia szempontjából két vonalon tudtam elindulni: egyrészt a település belső szerkezetét vettem figyelembe, másrészt a kerámiaanyag technológiai, formai és díszítésbeli különbözőségeit elemeztem. A belső szerkezetet tekintve feltűnő volt a házak csoportosulása és ezen csoportok területi elkülönülése, amiből arra következtettem, hogy egyes családok/kis közösségek területei lehettek, ahol talán generációnkénti (25-30 év) váltásban építették meg újabb és újabb épületeiket. Két szuperpozíciót figyeltek meg a feltárók, továbbá a házakon belül oszlophelyek megújításai, beásások, elbontott tűzhelyek tanúskodnak egy meg-megújuló, átalakuló településképről. A kerámiaanyag vizsgálatában kiemelt szerepe volt a lassúkorongolt és kézzel formált kerámiák egyes objektumokon belüli arányának, ami a feltárt településen belül K-ről Ny-i irányba egyre inkább a lassúkorongoltak irányába mozdul el. Az Lia kerámiacsoport megléte, a lassúkorongolt, vízszintesen kihajló peremű, nyakban élesen megtörő, belső peremdíszes kerámia, valamint a lassúkorongolt, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, gömbös testű edényforma előfordulása az egyes objektumokban adott támpontot a település relatív időrendje szempontjából. Ezeket az attribútumokat párhuzamok alapján a késő avar kor legvégére tartom jellemzőnek. A településnek két fázisát különítettem el, ahol az 1. fázist a 8. századra, míg a 2. fázist a 8. század végére - 9. századra kelteztem. Az első fázisba tartozik a 32. ház kézzel formált, tölcséres szájú, ferde bemetszésekkel és ujjbenyomkodással tagolt peremű edényeivel és függőleges irányú pecsételéssel díszített kézzel formált kerámiájával. A 2. fázisba a fentebb felsorolt technológiai és formai jegyeket viselő edényeket, illetve az Lia kerámiacsoportba tartozó kerámiákat tartalmazó objektumok kerültek, valamint azok az objektumok, ahol a lassúkorongolt kerámia abszolút dominál a kézzel formálttal szemben. Az objektumok nagy részét azonban nem tudtam pontosabban besorolni a 8-9. századon belül. FÜGGELÉK: OBJEKTUMKATALÓGUS 7. objektum: kút/gödör Keltezés: 8. század vége - 9. század Leírás: Nagyméretű, kerek; egyenes, kissé szűkülő falú kút. Faszerkezetnek nincs nyoma. A kút töltődése természetes, az utolsó 1,5 méteren ferdén töltődve: talán újraásás, szemetesgödörnek használták. Betöltése: sötét-
