Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN 41 Nyíregyháza - Mandabokor35 lelőhelyekről volt lehetőségem ilyet megfigyelni. Az Ártánd - kapitány-dűlői temető 102. sírjából származó sírba tett edény meglepően nagyfokú hasonlóságot mutat mind formájában, mind díszítésében a fent említett kerámiákkal: rövid, vízszintesen kihajló pereme belső felületén bekarcolt hullámvonalköteggel díszített (KRALOVÁNSZKY1996,27. kép: 102). Mivel mind az ártándi temetőben, mind a Debrecen - bordás-tanyai lelőhelyen olyan edényeket is találunk, ahol a perem-nyak belső felületén jelenik meg karcolt díszítés, ezért úgy gondolom, hogy eltérő peremformázási technikáról lehet szó, melynek vonzata a rajta megjelenő díszítés. KRONOLÓGIAI KÖVETKEZTETÉSEK A település a kerámiaanyag alapján a késő avar korra, a 8-9. századra jól keltezhető: jellemző a szemcsés homokkal és/vagy tört kővel, illetve apró kavicsokkal soványított, karcolt vonal- és hullámvonalkötegekkel díszített lassúkorongolt kerámia; megtalálható a kézzel formált sütőharang, továbbá talán a bepecsételt kerámia egy fajtája is (függőleges irányú pecsételés). Egyedül a kézzel formált cserépbogrács hiányzik a késő avar korra datált lelethorizontból (SZŐKE 1980,182-188).36 A kézzel formált és lassúkorongolt kerámiák arányának kronológiai jelentőséget tulajdonít a kutatás: a kézzel formált kerámia kezdeti dominanciáját (8. század) felváltja a lassúkorongolt kerámia túlsúlya (9. század) (HEROLD 2006,71). A hajdúnánási településen jól meg lehet figyelni, hogy hogyan változik a kézzel formáltak és lassúkorongoltak aránya az egyes objektumokban (8. kép). Az 53. sz. szabadban álló kemence sütőfelülete alá tapasztott 86 db kézzel formált kerámia a legmagasabb töredékszám az egész feltárt településen az egyes objektumokat tekintve, azonban minden bizonnyal ennél kevesebb edényhez tartoztak, így torz képet ad. Ugyanígy az alacsony darabszámú objektumok sem mérvadóak. A14. képen a 18 db kerámiatöredéket tartalmazó és ezt a mennyiséget meghaladó objektumokat tüntettem fel (kivételt a 63. ház), mellettük százalékos megoszlásban a lassúkorongolt és kézzel formált kerámiatöredékek darabszáma látható. A 63. ház azért szerepel mégis a maga mindössze 12 db kerámiájával, mivel mind elhelyezkedésével, mind tisztán lassúkorongolt edénytöredékeivel fontos szerepet tölt be a település kronológiájában. Látható, hogy a lassúkorongolt kerámia aránya jóval meghaladja a legtöbb objektumban a kézzel formálta- két, mind darabszám, mind az edényszámot alapul véve (14-15. kép). A 32. ház betöltéséből azonban éppen fordított arányban kerültek elő a kézzel formált és lassúkorongolt edénytöredékek, az előbbiek javára. Ezeket a különbségeket véleményem szerint időbeli eltéréssel lehet magyarázni. A technológiai különbségeken túl a 32. ház kerámia- anyaga azért is kiemelten fontos, mivel ezt tekinthetjük a legkorábbra keltezhető leletegyüttesnek: kézzel formált, tölcséres szájú edények, továbbá ferde bemetszésekkel, valamint ujjbenyomkodással tagolt edények töredékei, illetve függőleges irányú pecsételéssel díszített oldaltöredékek kerültek elő (10. kép: 2-3,5-6; 11. kép: 7-8). Ezek egyike sem fordul elő a település többi objektumában, bár kézzel formált kerámiatöredékek természetesen több objektum betöltésében is jelen voltak. A „korai" keltezést erősíti, hogy a tölcséres szájú edények az avar kori sírkerámia elemzése alapján a 7. század 2. felére keltezhetőek, azonban még a 8. században is előfordulnak (VIDA1999,120). A kerámiaanyag különbözőségeit (mind technológiai, formai és díszítésbeli szempontból) figyelembe véve, és a településszerkezeti megfigyelésekkel párosítva arra a következtetése jutottam, hogy a településből feltárt területen K-ről Ny felé egyfajta súlyponti eltolódást lehet megfigyelni. A legkorábbra keltezhető kerámiaanyaggal rendelkező objektum jelezné a megtelepedés kezdetét, az arányaiban egyre több lassúkorongolt kerámiával (ott is az Lia technológiai csoport jelenléte jelezne egyfajta változást) betöltődött, vagy kitapasztott sütőfelületű objektumok pedig egyre későbbi időszakot. A kézzel formáltak és lassúkorongoltak arányán kívül egy olyan „edénykörnek'' a létjogosultságáról kell szólni, melyet részben a díszítés kapcsán már említettem. Olyan fazéktöredékek, melyek mindhárom leírható jellemzőjükben (technológia, forma, díszítés) oly mértékig hasonlítanak, hogy szinte teljesen megegyeznek egymással. Anyaguk szemcsés homokos vagy tört kavicsos soványítású, lassúkorongoltak; felületük érdes, szemcsés. Rövid, visszanyomott vagy vízszintesen kihajló peremú'ek; peremük belsején bekarcolt szakaszos vonalköteges díszítés van; nyakban élesen megtörnek, vállbán szélesednek és ívelődnek. Mivel egyik edényt sem lehetett kiegészíteni, legnagyobb kiszélesedésük a felső vagy középső harmadban is lehetett. Az edényt vállon bekarcolt girland motívummal, alatta vízszintesen futó egyenes vonalkötegekkel díszítik (12. kép: 1, 4-5,7-9). Ha a késő avar kori telepanyagban valamit kerámiaáruként írhatnánk le, akkor - a sárga kerámia mellett - ezek az edények lennének azok. Főleg mivel a hajdúnánási darabokon kívül jó párhuzamok származnak a már említett Nyíregyháza környéki telepfeltárásokból (Nyíregyháza - Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő; Nyíregyháza - Polyákbokor Bogártanya; 35 Közöletlen leletanyag, jelen tanulmány szerzője dolgozza fel mindkét lelőhely avar kori vonatkozású jelenségeit. 36 A kézzel formált cserépbográcsok legutóbbi összefoglalása: VADAY—TAKÁCS 2012.
