Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
KÉSŰ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN 35 kumentációban semmilyen utalást nem találtam arra vonatkozóan, hogy a helyszínen felmerült volna két objektumként (ház és szabadban álló kemence) való értelmezésük; így ez a kérdés megoldatlan marad. A harmadik tűzhely típus, amit meg lehetett figyelni a településen, az az ún. nyílt tűzhely volt, mely a házak alapgödrén belül több helyen is jelentkezett (épület közepén, sarokban felépített kemence előterében), abban viszont megegyeznek, hogy szinte kivétel nélkül gyengén átégett, kerek vörös foltként jelentek meg (6. kép: 3,7). Legtöbbször enyhén lemélyültek, néhány esetben kövek is kerültek elő mellőle. Fentebb kitértem már az ún. fú'tőgödrök kérdésére, melynek főbb jellemzői az épület sarkában elhelyezkedő, enyhén lemélyített gödör és az abba kötés nélkül beleszórt kövek. Annyiban lehet csupán köze a nyílt tűzhelyek kövekkel kirakott változatainak ehhez a jelenséghez, hogy azok szintén a hőtartást szolgálhatták. A kemence előterében elhelyezkedő tűzhelynyomok közvetlenül a sütés-főzéshez kapcsolódnak. Egyedül a 35. ház nyílt tűzhelyéből kerültek elő sütőharang töredékei, melyeket a kutatás hagyományosan összefüggésbe szokott hozni a nyílt tűzhelyekkel, de nem túl gyakori együttes előfordulásuk.’6 A16. ház gödrének közepén egy valamikori tűzhely sütőfelülete jelentkezett, alatta kövekkel kirakott hőtartó réteggel (6. kép: 8). Semmiféle épített tűzhelyre utaló nyom nem került elő, ellenben a két oldalán található oszlophelyek a használatával állhatnak összefüggésben. Oszlopszerkezet Az összes háznak meghatározható objektumban kerültek elő oszlophelyek, melyek a tetőszerkezetet tartották, illetve sok esetben bizton lehet állítani, hogy a tűzhelyhez tartozó struktúrák voltak (pl. 41. ház). Az oszlophelyek négyzetes vagy téglalap alakúak, ritkábban kerek, ovális alakúak voltak (3. kép). A leggyakoribb elrendezés - az általánosabbnak mondható kétoszlopos elrendezés helyett - a sokoszlopos, falak mentén sorakozó elhelyezkedés volt (4. kép: 2,3).16 17 A ház formájától és oldalfalának hosszától függően 3 vagy 4 oszlophely volt egy-egy oldalon, melyek meglehetős szabályossággal sorakoztak.18 A rövidebb oldalak felénél 1-1 oszlophely16 A dobozi lelőhelyen figyelték meg először egy házon belül két tüzelőhely meglétét: egy kemence az épület sarkában, egy nyílt tűzhely pedig középen helyezkedett el, amin siitőharang volt (KOVALOVSZK11975,209). A jelenségre példaként említhető még a megyéből Berettyóújfalu - Nagy Bócs-dűlő lelőhely avar kori települése (DANI—SZILÁGYI 2006,22). 17 Kétoszlopos házak alkották a házak nagy részét Tiszafüred-Morotvaparton (MADARAS 1991,270), Kölked-Feketekapu avar kori telepen 46 %-ban dominált (HAJNAL 2009,99), továbbá Berettyóújfalu - Nagy Bócs-dűlőn is általános volt (DANI ET AL. 2005,17). Madaras Lászlónál a B2 háztípust képezi (MADARAS 1989,2. ábra). 18 A hat-, nyolcoszlopos házszerkezetet „germán típusnak" nevezik, a kora népvándorlás kori és meroving kori germánok egyik leggyakrabban előforduló háztípusa. A Kárpát-medencében a 4-5. század fordulójától jelennek meg ilyen szerkezetű föld- bemélyített épületek annak ÉNy-i részén és a Dunántúlon is (SKRIBA—SŐFALVI2004, 145-147). Továbbá a Tisza vidéki és erdélyi gepida telepeken is jellemző (B. TÓTH 2006,48). Avar korból hat, illetve nyolcoszlopos gödörházak Kölked-Feketekapuról ismertek: a hatoszlopos elrendezés a késő avar korban is megvan, ellenben a nyolcoszlopossal, ami csak a kora avar kori település épületeinél jelenik meg. A két háztípus összességében csupán 16 %-ban van jelen a településen (HAJNAL2009,97-99). lyel csupán három ház rendelkezett (32,54,55. ház). Két szorosan egymás mellett elhelyezkedő oszlophelynél feltételezhetjük, hogy a tetőtartó oszlop megújításáról van szó (pl. 56. ház) (4. kép: 6). A sokoszlopos elrendezésből, valamint a betöltésből előkerült tapasz- tás maradványokból19 * felmenő falú épületekre következtethetünk, ami az oromfal mellett az oldalfalak létét is jelenti® Magasságuk változó lehetett, de igen fontos adalékot nyújtanak az avar kori házak rekonstrukciójához. Ide kapcsolódik az a megfigyelés is, hogy a 42. házban az ÉK-i fal mentén két oszlophelyet egy sekély alapárok köt össze (4. kép: 4). A 44. ház DK-i falának viszont teljes hosszában vonul végig az alapárok, innen mélyül le egy oszlophely is (4. kép: 7). Alapvetően egy olyan szerkezeti megoldással van dolgunk, amikora ház padlójába egy keskeny, sekély árkot mélyítettek le, amivel a falszerkezetet alapozták meg.21 Jelen esetben nagyobb oszlophelyeket kötött össze, köztük pedig a tapasztástöredékek tanúsága szerint ágakkal, vesszőkkel merevített, agyaggal tapasztott, bedöngölt falat kell elképzelnünk.22 4. Szabadban álló, ún. külső kemencék Összesen 4 szabadban álló kemencét tártak fel (49,53,61,65. objektumok),23 melyek közös jellemzője, hogy igen magasan a nyesés szintjén jelentkeztek, így kemencerészük esetleges boltozatából szinte semmi sem maradt meg. Egyedül a 61. szabadban álló kemence sütőfelülete felett látszódik egy méhkasos boltozat indítása. A külső kemencék formájára jellemző, hogy lekerekített trapéz vagy ovális alakú sütőfelületükhöz az összeszűkülő szájrésznél egy lapos aljú, sekély, ovális alakú hamusgödör csatlakozik. A sütőfelület alatt minden esetben kerámiatöredékekből, állatcsontokból és kőtöredékekből álló hőtartó réteg volt. Az objektumok tájolása változatos, mint ahogy méretük is eltér: 0,95-1,1 m átmérőjű volt a kemencerész, míg a hamusgödör 1,2x0,8 m - 13x1,9 m között váltakozott. Telepszerkezet A település térképen látható objektumait nézve nyilvánvaló, hogy azok nem létezhettek egy időben. A feltárt településképet nézve feltűnő, hogy A mai Szlovákia avar kori településein igen csekély arányban jelenik meg szintén a sokoszlopos szerkezetű háztípus (RUTTKAY 2002, Abb. 3). 19 Hosszanti irányú, egymással párhuzamos, szabad szemmel is jól kivehető ág- és vesszőlenyomatok őrződtek meg a tapasztásokon (BAJKAI 2012a, 18-19,8. kép: 6,7). 20 Elsőként Madaras László utalt a Tiszafüred-Morotvaparton feltárt avar kori település sarokcölöpös házai kapcsán arra, hogy legalább három, ha nem négy felmenő oldalfallal kell számolni (MADARAS 1986,44.). 21 Alapárkos házakról először összefoglalóan: FODOR 1994. 22 Alapárkos házakat a késő avar korból és kora Árpád-korból is ismerünk, bár nem túl nagy számban fordulnak elő. Alapvetően meg kell különböztetni azonban, hogy földfelszíni vagy földbemélyített épület esetében fordul-e elő, és hogy az alapárkos lemélyítés a gerendaszerkezetnek vagy oszlopszerkezetes megoldásnak készült. A témáról bővebben, szakirodalmi gyűjtéssel: BAJKAI 2012a, 17. 23 Az épületek falához kívülről csatlakozó kemencék bizonytalan stratigráfiai helyzetéről és kettőnek esetleges szabadban álló kemenceként való értelmezéséről a házak kapcsán tértem ki.
