Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
Tüzelőberendezések Legalább egy tüzeló'hely mindegyik avar kori épületben volt, melyeket éppen ezért tarthatunk házaknak. Szerkezetük és megépítésük szempontjából három típust lehetett elkülöníteni: épített tűzhely (kemence) a ház belső terében, a nyílt tűzhely, valamint a ház belső terében, a ház falába vájt, annak gödréből kinyúló kemence (5. kép). A kemencéket építőanyaguk szerint felépíthették amorf terméskövekből és törött malomkövekből, vagy kizárólag agyagból.11 Utóbbi esetben egy, a sarokban meghagyott agyagkockából vájták ki a tűzhelyet (pl. 18. ház), egy esetben egy kisméretű, boltozattal együtt megmaradt kemence is előkerült (57. ház) (6. kép: 2,3). Összesen 12 olyan esetet találtam, ahol bár az épület egyik sarkában tűzhely nyomát lehetett felfedezni, valamikori szerkezetét nem tudjuk rekonstruálni. Itt legtöbbször átégett vörös foltként vagy sütőfelületként maradtak meg, néhány esetben rajtuk/mellettük kőtöredékek is feküdtek (pl. 38. ház, 58. ház) (6. kép: 5,6). Takács Miklós az Árpád-kori települések kapcsán említ egy olyan jelenséget, ahol az épület sarkában található ovális alakú, alig lemélyedő, kissé átégett felületű gödrökbe kő-, kavics- és tégladarabokat szórtak mindenféle kötés nélkül - fűtőgödörnek nevezte el a jelenséget (TAKÁCS 1993,24-26). A Hajdúnánás - mácsi-dűlői avar kori településen a házak sarkaiban talált tűzhelymaradványok három kivétellel a házgödör aljának szintjén, lemélyítés nélkül jelentkeztek. Lemélyítés csak ott volt megfigyelhető, ahol a gödör aljától magasabban meghagyott agyagdarabba vájták bele a tűzhelyet (6. kép: 10). Ezek a tűzhelymaradványok a kialakítást tekintve egykor inkább kemencék lehettek, melyek építőanyaga ismeretlen. A 60. ház E-i sarkában kötőanyag nélküli kőtöredékek feküdtek egy kupacban, alattuk átégett folt jelezte a valamikori tűzhelyet (6. kép: 4). Mivel lemélyítésnek nyomát nem dokumentálták, fűtőgödörnek ez sem határozható meg, de kétségtelenül ez áll a legközelebb hozzá. Három esetben lehetett meglehetős biztonsággal állítani, hogy a kemencét kőből építették fel, bár itt sem egyértelmű, hogy kötőanyaggal vagy anélkül rakott falazatról van-e szó.11 12 Az 54. ház kemencéje a legjobb állapotban megmaradt kőfelépítményű tűzhely, ahol a kövek egy széles agyag alapra lettek felhalmozva (6. kép: 1). A 36. ház kemencéje és alapgödrének fala között egy további keskeny üreget alakítottak ki, melynek talán tároló/melegen tartó funkciója lehetett, égésnyomokat nem figyeltek meg (6. kép: 7). A hajdúnánási településen több esetben is megfigyelhető volt, hogy a kemence nem közvetlenül a házgödör falához illeszkedett, hanem attól kicsit beljebb építették fel. Markánsan a 42. ház kemencéjének kialakításának lehet ezt megfigyelni, ahol az alapgödör falától mintegy 30-40 cm-rel beljebb található az agyagkemence: az É-i saroktól a K-i sarokig a fal mentén egy „padka" fut, érdekesség, hogy ettől beljebb az ÉK-i fal keleti végénél egy alapárok részlete található (4. KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN 11 Azt természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy a nagyfelületű feltárást megelőző gépi humuszolás már nagyban roncsolta az objektumokat, a kemencék agyagfalát sikerül ezen a szinten megtalálni, felépítményére csupán következtethetünk. 12 Az ásatók megfigyeléseire támaszkodva agyagos habarcsba rakott kövekből épültek fel ezek a kemencék, azonban anyagvizsgálatok nélkül ezt nem állíthatjuk biztosan. kép: 4). Kézenfekvő, hogy a ház szerkezetével áll összefüggésben ez a kialakítás, de mivel a többi fal mentén hasonló jelenséggel nem találkozunk, felmerül egy másik lehetőség. A kemence és a fal közötti területet egyfajta tárolóhelyként is használhatták, mint ahogy a 62. ház esetében is, ahol úgy tűnik, hogy mind a négy fal mentén hasonló „padka" futott körbe (6. kép: 10).13 Az épületek sarkában kialakított tűzhelyek vagy kemencék esetében csak részben sikerült sütőfelületet megfigyelni, illetve kerámiából, állatcsontból és/vagy kövekből kialakított hőtartó réteget. Minden esetben megvolt viszont a ház falába vájt, annak gödréből kinyúló kemencéknél, melyek lekerekített trapéz alakúak, szűkülő szájúak, falkialakításuk kissé méhkasos lehetett ( 6. kép: 9). Mivel igen magas nyesési szinten jelentkeztek, felépítményüket nem ismerjük. Két lehetőség képzelhető el értékelésük szempontjából: a házzal egykorúak,14 vagy idősebbek/fiatalabbak annál. Utóbbi azért merül fel, mivel formájukban, kialakításukban nagy hasonlóságot mutatnak a szabadban álló, ún. külső kemencékkel, és egykét eset elgondolkodtató, hogy vajon nem két különböző építési fázissal van-e dolgunk. A 48. ház ÉK-i falához meglehetősen töredékes állapotban csatlakozik kívülről egy kemence, és mivel magát az épületet is igen sekélyen sikerült megfogni, sajnos részleteket nem lehetett megfigyelni. Az 56. ház DK-i falához - jóval magasabb nyesési szinten, mint a ház maga - kívülről csatlakozik egy kemence és a fotók alapján elképzelhetőnek tartom, hogy inkább egy szabadban álló kemencéről van szó (4. kép: 6). Ugyanez tartható a 62. ház ÉNy-i falához kívülről csatlakozó kemencéről is, ahol az épület ki is szélesedik ezen a részen, és a fotók alapján talán még a valamikori szabadban álló kemence hamusgödrének metszete is kivehető (6. kép: 10). Ha hinni lehet a helyszíni fotóknak, akkor utóbbi két esetben a házfalhoz kívülről csatlakozó kemence fiatalabb lenne, mint a ház maga, a késő avar kori település két eltérő fázisához tartozna.15 Azonban a do33 13 A néprajzi szakirodalom a kemence teste és a fal közötti zugot a Dunántúlon kuckónak, a Tiszántúlon sutnak nevezik. Ide lehetett pakolni, de a gyerekek kedvelt búvóhelye is volt (SABJÁN 2004,20). A 36. háznál a kemence szája mellett közvetlenül bevájt üreg minden bizonnyal az étel melegen tartását szolgálta, míg a 42. és 62. házak „padkái" esetében egyfajta tároló felületet lehet elképzelni. 14 Ha egykorúnak tekintjük a házzal, amit a helyszíni megfigyelések is indokolnak, akkor eltérő sütő-főző tevékenységet kell feltételeznünk a különböző tüzelőhely típusok kapcsán. Pl. a 44. házban a házon belüli kemencét helyettesítő tűzhelynek tarthatjuk a ház gödréből kinyúló kemencét. Matej Ruttkay Szlovákia területén végzett gyűjtésében a 6-13. századi házépítést áttekintve hívta fel a figyelmet arra, hogy bár egy a ház falához kívülről csatlakozó kemence nem tudja felmelegíteni a házat, ellenben sütésre kiválóan alkalmas, mivel lassan hűl ki. A kőkemencék elsődleges funkcióját a házak felfűtésében látja, míg a nyílt tűzhelyek a mindennapi sütés-főzéssel függnek össze (RUTTKAY 2002,269). A házhoz kívülről csatlakozó kemencére az Árpád-korból is ismerünk példát (BÓNA1973,80). 15 Már Méri István is felhívta a figyelmet erre a lehetőségre az Árpád-kori telepek esetében: a házak földbemélyített gödreit gyakran használják fel szabadban álló kemence építésekor; „egyik-másik a feltárt ház szerkezetébe olyan megtévesztő módon illeszkedik be, mintha a házhoz tartozó kemence lenne" (MÉR11963,273). A jelenségre példa a komáromi 9. ház, amelynek ÉNy-i falába vájták a későbbi agyagkemencét (TRUGLY1996,130,10. kép); továbbá a dunaújvárosi lelőhelyen avar kori házak félig betemetődött gödreibe ásták bele az Árpád-korban a kemencéket (BÓNA 1973,81).
