Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)

Régészet - Dani János: (Too) Much Ado, about (almost) Nothing

26 DANI JÁNOS- A Livezile-csoport és az Alföld K-i pereme közötti kommunikációs csa­tornaként valóban a folyóvölgyek jöhetnek elsősorban számításba, azonban nem mindegyik! Az Erdélyi-szigethegységtől É-ra a Sebes- Körös és a Berettyó, D-en pedig a Fehér-Körös, ill. a Maros völgye mű­ködhetett a két terület közötti összekötő útvonalként 5 (Lásd: i. térkép).- A transhumance szócikkre vonatkozó második vastagon szedett rész szerint a transzhumálásnak vannak sajátos, speciális típusai (lásd: „komplex transhumance"), melyet elsősorban néprajzi párhuzamokból ismerünk (Földes 1982,352). Ez alapján a társadalmi mozgásokkal fog­lalkozó kutatások többségében leírt, tipizált és leegyszerűsített mobi­litási formák (régészeti szempontból lásd: Anthony 2013,14-18) mellett ettől eltérő minták is létezhettek6. Be kell látnunk azonban, hogy bár akár egy ilyen fajta rendszer (családostól költöző transzhumáló közös­ségek) megléte elképzelhető ugyan őskori viszonyok között is, azonban megfelelő források hiányában gyakorlatilag bizonyíthatatlan; éppúgy, ahogy gyakran a talán legismertebb mobilitási forma, a migráció, iga­zolása is nagyon komoly feladat elé állítja még a mai, széleskörű in­terdiszciplináris alapokra támaszkodó régészettudományt is. 100%-os ^/bizonyosság, a források töredékes volta miatt soha nem várható; az egyre gyakrabban végzett komplex természettudományos vizsgála­toknak és a régészet fejlődésének köszönhetően azonban bizonyosan sokkal több és mélyebb tudás áll majd rendelkezésünkre az őskori kö­zösségek mobilitására vonatkozóan.- A Claudia Gerling és Horia Ciugudean által e témakörben közzétett leg­újabb Sr és 0 izotóp vizsgálatok tanulsága szerint röviden: „The data suggests there was restricted or small-range mobility in the highlands of western Transylvania during the Early Bronze Age, and that different pastures or herding practices were used by chronologically similar cultural group." (Gerling-Ciugudean 2013,195).- Ezt fontosnak tartanám azzal kiegészíteni, hogy a 6 humán csontmin­ta nem mást jellemez, mint annak a 6 embernek a mobilitási mintá­zatát és nem feltétlenül reprezentálja egy egész közösség, egy egész régészeti csoport, vagy kultúra teljes népességének mobilitási szoká­sait! Tehát továbbra sem zárható ki, hogy a Livezile-csoport egyes tag­jai, egy bizonyos rétege (ahogy a pásztorkodással a későbbiekben - a történeti időkben - is a társadalom egy szűk, speciálisan képzett cso­portja) transzhumáló állattartással foglalkozott.- Tisztáznunk kell még egy alapvető félreértést! Az Őrhalom alatt fel­tárt sírok közül a 4. és a 7. számú sírokból előkerült öblös, amfora­szerű edényeknek ugyan valóban vannak analógiáik a Makó-kultúra kerámiainventárjában, azonban ezek NEM Makó edények. A Makó-kul- túra K-Magyarországról eddig ismert 14C dátumai (Horváth et al. 2013, 5 Nem meglepő módon a mai Ny-romániai úthálózat is ezekhez- a földrajzilag abszo­lút determinált - fő irányokhoz igazodik. 6 A különböző pásztorkodási formák rövid, de annál szemléletesebb, összefoglaló le­írása Varga Gyula tanulmányában olvasható (Varga 2004b). Table 3.) alapján a két közösség között jelenleg úgy tűnik, hogy jelen­tős időbeli különbség lehetett... Horváth Tünde kritikai tanulmánya által megkérdőjelezett értelmezési lehetőség, a transzhumálás igenis létező és élő hagyomány volt Ny-Erdély és a Tiszántúl között egészen a 20. század elejéig (Összefoglalóan lásd: Kiss 2011,5-6). Ezt a fajta transzhumálást inverz transzhumálásnak hív­ja a néprajz. Már csak az a kérdés, hogy a jelenség létezhetett-e a rézkor végén, kora bronzkor elején, vagy nem! Ennek a kérdésnek a megválaszo­lására jelenleg nem rendelkezünk elegendő információval, még a Livezile- csoport nemrég publikált stabil izotópos eredményeinek ismeretével sem (Gerling-Cigudean 2013,191-195). Végül le kell szögeznünk, hogy az Antiquity-ben megjelent többszer­zős tanulmány egy olyan, sok szempontot ötvöző, több kutató - időn­ként nem egyszerűen összefésülhető - elképzelését, interpretációját tartalmazza, mely természetesen új kutatási eredmények felmerülésével bármikor módosulhat. Teljesen igaza van tehát Horváth Tündének! Némi kiegészítéssel: „.. .bármilyen új módszer mellett ismernünk kell a saját tudományunk és a társtudományok alapmódszereit és publikált alapismereteit, és szükség szerint visszanyúlni a gyökerekhez. Az alapfogalmak tisztázá­sa és az őskorra való vetítése a magyar történeti és etnográfiai iskolák nomadizmust kutató kiváló alapjain megadják számunkra ezt az alapot. Amint azt polihisztor elődeink Zoltai Lajos, Sőregi János, vagy ép­pen Móra Ferenc is jól tudták, a néprajz néha segíthet! Éljünk vele: érdemes." IRODALOM Anthony, David. W. 2007: The Horse, the Wheel and Language. How Bronze-Age riders from the Eurasian Steppes shaped the Mo­dern World. Princeton/Oxford: Princeton University Press. Anthony, David. W. 2013: Two IE phylogenies, three PIE migrations, and four kinds of steppe pastoralism. In : Proceedings of the In­ternational Conference in Memory of Nikolai Merpert: Round Table "Indo-European Homeland and Migrations: Linguistics, Archeology and DNA", Moscow, 12 September, 2012 Bonpocbi fBbiKOBoro poflCTBa/Journal of Language Relationship 9. (2013) Moscow, 1-21. Balogh István 1961: Adatok a román pásztorok XVIII. századi alföldi legel­tetéséhez. In: Gunda Béla (szerk.): Műveltség és hagyomány III. 1961.213-218. Bellon Tibor 1996: Beklen. A Nagykunsági mezővárásosok állattartó gaz­dálkodása a XVIII—XIX. században (történeti-néprajzi tanul­mány). Karcag, 1996. Béres András 1974: Erdélyi purzsások telepítése a Hortobágyon. In: Gun­da Béla (szerk.): Studia Ethnologica Hungáriáé et Centrális ac Orientalis Európáé XV-XVI. Tanulmányok a Hortobágy néprajzá­hoz. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. 1974.139-152.

Next

/
Thumbnails
Contents