Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Muzeológia - Szabó Anna Viola: Látványok derengésben
148 SZABÓ ANNA VIOLA máznom, hogy mi vagyok, mi végre, mi az én világom. Ez pedig lehetetlen, mert ez tetteim teljessége. írásaim összessége. Főleg a verseim"is. A költő intenciójával ellentétben, teret nyitva a tényszerű tudásra vágyó látogatónak és a teremben esetlegesen tartandó irodalomóráknak is, ha a portré, a fal mentén indult el a látogató, a költő életútjának kiemelt pontjait olvashatta össze a falat beborító, hatalmasra nagyított képvásznakról. E helyszínek: a kisújszállási szülőház, a puszta, az iskola, a debreceni kollégium, a debreceni irodalom és a tanítás, illetve a család, a Debrecenben megtalált otthon. A nagy képeken keresztben keskeny csík húzódott végig, amely a költő családi albumainak lapjaiból és jórészt maga készítette fényképeiből alkotott (helyenként kiegészített) montázs volt, Kiss Tamás saját kezű, géppel írt képaláírásaival.15 16 A képek egyenkénti installálása helyett ez a bemutatási mód a nagy inspirációs, életszervező élményben megbúvó személyességet próbálta hangsúlyozni, azokat az apróságokat, amelyek csak közel hajolva látszanak.17 E fotófal alatt, helyszínenként egy- egy írópult iskolai füzeteket tartott, a költő noteszeit megidézendő, bennük Kiss Tamás kalligrafikus kézírására emlékeztető tintaírással az adott élet- és élményszakaszra vonatkozó önértelmező reflexiók voltak olvashatók: mondatok, gondolattöredékek, versrészletek, sorok. A terem párhuzamos falára, az ablakközökbe Vencsellei István fényképész szuggesztív portré-sorozatának darabjai kerültek Kiss Tamásról. A terv szerint a függönyökkel tagolt térben mozogva a költő gesztikuláci- ója a beszéd folyamatában, filmszerűen hatott volna.18. A kiállítás középső terében, öt szigetben, hármas kis vitrincsoportok voltak láthatók, bennük olyan tárgyakkal, amelyek sokkal inkább emocionális benyomást keltettek, mintsem adatokat, tényeket hordoztak volna. A kiválasztott tárgyak olyanok voltak, amelyeket a költő versekkel is felemelt, megjelölt, ezáltal a költői mű részévé tett (sajnos nem találtunk meg minden tárgyat, amit szerettünk volna): nagyanyja képét, bibliáját, énekeskönyvét, gyerekkori, személyes élmény-lenyomatokkal gazdagított Ady-kötetét, Móricz neki dedikált képét, barátai verses dedikációit, noteszeit, ceruzacsonkjait, látást segítő eszközeit, stb. A tárgyak szimbo- likusak és jelentéssűrítőek voltak, ezért ezekhez is csak a vonatkozó, saját szöveget társítottuk, egy-egy, a vitrinek közül kiemelkedő papírgúlára kézírással felróva.19 15 Kiss Tamás feljegyzése, kézirat. 16 Egy Kiss Tamást mint fényképészt bemutató tárlat terve, amelynek értelmezési terét a különféle optikai jelenségek és a fényképészeti eljárások változásának történeti kerete alkotta volna, jóval megelőzte e kiállítást: abban a költő egy Mezey Lajos nagyváradi fényképésszel induló, s Kobzos Kiss Tamással záródó, négy nemzedéket átívelő „fényképészdinasztiába" illeszkedett volna. Az emlékkiállításban, miután a fény-árnyék tematikába jól illeszkedett, sok ötletét használtam fel ennek a korábbi tervnek. 17 A közelhajlás végül szó szerint értendővé vált, mert a képnyomtatás minősége e kis képek jó részét homályban hagyta. 18 Ez az ötlet sajnos nem működött; talán a képek nem voltak hozzá kellően nagyok és hangsúlyosak, vagy túl messzire helyeztük el őket egymástól 19 A gúla a vitrinek elhelyezkedéséből adódó installációs ötlet volt csupán, de a látogatókban érdekes asszociációkat indított el a Csokonai sírja fölé tervezett piramis (meg a Nagytemplom mellett mai napság megvalósult anakronizmus) és a debreceniség vállalásának konfliktusa irányába. A kiállítás fő látványelemét azonban a verserdő jelentette: a kiválasztott, némiképp a falon futó képes időszalagnak tematikusán megfeleltetett versek szövegét a plafonról a padlóig két sorban hullámzó, hosszú, áttetsző, organza függönyökre ragasztottuk. A verseket folyamatosan olvasva, ezekből is összeállhatott egy életrajzi ív, mintegy az élet verses elbeszélése. (Az eredeti tervben a versszövegek között jegenyefák képei is szerepeltek volna, de ezt itt és most nem lehetett megvalósítani.) A terem ablakait elsötétítettük, a tetőgerendákra, középre pedig lámpatartó sínt szereltünk, amelyről a műtárgy-megvilágító lámpák mindkét oldalra világítottak. A Vojtina Bábszínház fénytechnikusai, az általuk hozott erős reflektorokkal kiegészítve, színes szűrőkkel olyan fényjátékot hoztak létre a térben, amelynek elkészültekor értelemmel telt meg egész addig a pontig kétséges sikerű ötletem. Amikor megláttam az organzán megvillanó fények és árnyékok játékát, a versek betűinek kivetülését az élet ihletadó tájaira és a portrékra, a látvány varázslatossága, a verseket megidéző látomásossága által igazolva láttam feltevésemet a vizualitás térszervező és értelemadó erejéről. Tudtam, hogy e látvány nem csak rám van ilyen hatással, a látogatót is hozzásegíti majd érzelmei és érzékei felkeltéséhez, a versekkel való személyes kapcsolat kereséséhez és megtalálásához. A bemutatásnak ez a módja persze a szokásosnál sokkal inkább számít a nézői aktivitásra, számít rá, mint partnerre, akinek pusztán lehetőséget nyújt, hogy kapcsolatba kerüljön a költészettel, de nem kínál fel kész megoldásokat és magyarázatokat, nem tanít, hanem beleéreztet. Azt reméltem, a látvány segítségével - Kiss Tamás tanári hitvallásához méltóan - elhárítottuk az akadályokat az elől, hogy a mű megrezdítse a befogadó kedélyét s az átélés során újraalkossa magában a művet.20 A kiállítás szimbolikájának következetes végig vitele miatt, és mert szerettem volna a tárlatlátogatás végén egy olyan helyet teremteni, amely ellenpontját képezi a kiállítótér, mintegy az élet nagy fényességének, így ennek a fénynek az eltűnését reprezentálja - hiszen ez a párhuzam a költészetben is hangsúlyos - a terem végében egy bejárható camera obscurát építettünk. A fekete kamrába, a falába vágott lyukon keresztül, úgy szűrődtek be a képek, a terem fénye és mozgása, ahogy a kihunyó tudat érzékelheti a világot: homályosan, pislákolóan, kicsinyítve, fejjel lefelé, sejtelmesen21 A fekete kamrát egyúttal az elmélkedés, az önmagunkba tekintés helyének is szántam, hogy a sejtelmes képek megjelenése önmagunk belső képeit is előhívja. A kiállítás tervezése során nem választottam célcsoportot, azt gondoltam, az installáció olyan szabad, hogy minden korosztály megtalálja 20 Laczkó András interjúja Kiss Tamással. In, KISS Tamás, A Főnixszámp alatt, Budapest, 1985. A vonatkozó szöveg olvasható a kiállítás katalógusában is. 21 A kamera nyílásába szándékosan nem építettünk optikát, hogy a jelenség eredeti, természetben is előforduló állapotában mutatkozzon meg, hiszen ha éles és helyes állású képet mutat, az pusztán filmvetítés lett volna.
