Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Muzeológia - Szabó Anna Viola: Látványok derengésben
146 SZABÓ ANNA VIOLA Mindezekért, s a történeti szemléletű irodalmi kiállításokkal szembeni ellenérzéseim miatt, úgy döntöttem, magukat a verseket állítom a középpontba, s rajtuk keresztül mutatom meg az azokat létrehozó személyiséget. A bemutatás módjául tehát a metaforikus módot választottam - bár e kategorizálással akkor még nem szembesültem8 9 - a vizualitás térszervező erejére bíztam magam. Szerettem volna megragadni egy olyan központi metaforát, amely összefoglalja az életművet, amelynek segítségével olyan egységes látvány teremthető, amely egyszerre jelképezi a versek és az alkotó világát. Nem esztétikai, hanem érzéki tapasztalat megszerzését akartam elérni, olyan közeget teremteni, amely elvarázsol és beemel a költészet világába - hiszen a cél az volt, hogy a költészetet mutassuk fel és tegyük az élmény által a látogatót olvasóvá, a Kiss Tamás-verset napi tapasztalattá. E tapasztalatszerzésben, nagyban számítottam a meglepetés erejére, a látvány hatásának váratlanságára: hogy a látogatónak a kiállítás terébe lépve megdőljenek az előzetes elvárásai, s elfelejtse, hogy múzeumban van, amelyhez talán negatív és taszító tapasztalatai fűződnek, s ennek felidézésével, célunkkal éppen ellenkező hatást értünk volna el. Ahogy egy szintén most megjelent szövegben olvasom:,,/! jó kiállításokon a szöveg és a kép erősítik egymást, ki általuk külön-külön fölébresztett képzelet közösen hoz létre egy teremtett, elképzelt és [csak] a kiállítás megtekintése során megtapasztalható világot.“* Ennek az önálló világnak a megteremtése volt a kiállítás célja, - ahogy minden kiállításnak ezt a célt kellene kitűznie - az élményszerű befogadásnak olyan helyszínét létrehozni, amely teret nyit a látogató képzeletének és a megismerés további útjaira csábítja. A kiállítás által adott egyfajta értelmezés - a rendező, az én értelmezésem - elvarázsolja vagy vitára készteti, de mindenképpen túllép általa a közömbösségen. A teljes verses életmű, az esszék, tanulmányok és önvallomások átolvasása, válogatása és csoportosítása után,10 * megtalálni véltem a keresett, értelemadó metaforát: a fényt. Az életműben mindvégig hangsúlyos szerepet játszó fény és világosság egyként szimbolizálja a pusztai éles napsütést, a napfényes gyermekkor emlékezetét és a versírás állapotát is, és szimbóluma a hitnek, s az életet végigkísérő tudás, ráció és tisztaság fényének is. A fény másik oldala, az árnyék pedig szintén gazdag jelentéstartalmánál fogva használható sokoldalúan, itt most az életmű jelentőségére vetülve, illetve az öregkori látásvesztés, homályba borulás, a fény elveszítésének szimbólumaként. A metafora megtalálása szinte rögtön kiváltotta az eredetileg is középpontba helyezni kívánt versek kiemelt látványelemmé való megtételét, egy olyan verslabirintus, verserdő létrehozását, amely érzéki, élményi verstapasztalást tesz lehetővé, s e költészet termé8 Benkő Andrea sorolja be így a kiállítástípusokat: rekonstruktív (emlékház), illusztratív (képeskönyv), Illetve e kettő együttese; és metaforikus (egységes, vizuális jelkép- rendszer). Vö., GULYÁS szerk., 153. 9 LAKNER Lajos, Szöveg és kép a történeti kiállításokon, In, LAKNER Lajos szerk., Olvasható kép, látható szöveg. Konferencia-előadások, Debrecen, Déri Múzeum, 2014.151. 10 Ebben sokat segített Soltészné Csorba Ildikó munkája, aki a szövegek digitalizálását végzi, így a versek, tanulmányok, vallomások egy része már online hozzáférhető volt. szet-közeliségét idézi meg, az ég és föld, a látomás és a bölcselet, a személyes és az egyetemes közötti egyensúly, átívelés érzetét teremti meg. Emellett, el akartam kerülni, hogy valamiféle külső, irodalomtanári értelmezésbe szorítsam bele a költészetet, kötöttségnek éppen elégnek tűnt az installáció alkotta értelmezői közeg, és a saját versválogatásom, amely szükségszerűen ezt az értelmezést támasztotta alá. Irányítottuk tehát a látogatót, de nem előre bejárt utakon: kezét elengedve, hagytuk szabadon kóborolni. „A látogató csak abban az esetben tudja a kiállításon bemutatott történelembe a saját történetét beleszőni, ha az előbbi nincs túlinterpretálva és nem egy zárt tudományos rendszer múzeumi alkalmazásáról van szó, vagyis ha vannak a kiállítás jelentésstruktúrájában üres helyek, melyeket a látogató tölthet ki, és van hely a személyes érintettségnek, a saját gondolatoknak."" Ezért a kiállításban nem szerepelt semmiféle utólagos, általam vagy irodalmárok által írt magyarázat, minden olvasható szöveg Kiss Tamás tollából származott: az életutat a költő önértelmezői közegében, magánmitológiáján át mutattuk be. A kiállítás látványának vízióját Lukács Tihamér fényképész fordította le a gyakorlat nyelvére, ő találta ki a szűkös költségvetéshez szabott kiviteli módokat és kereste meg a kivitelezőket, illetve sok esetben maga készítette el az adott látványelemet; ő tervezte meg a vitrineket és a fotófalat, és a kiállítás katalógusát is. A kiállított tárgyak és dokumentumok részben a Debreceni Irodalmi Múzeum, részben a család tulajdonát képezték, akik készségesesen segítették a kiállítás megvalósulását, kiadatlan jegyzetek átadásával is.12 Az elkészült kiállításban a befogadásra több látogatói útvonal nyílott, amelyek egységet képeztek ugyan és kiegészítették, aláfestették egymást, de külön-külön is értelmezhetőek voltak, akár választhatóak. A terembe érkező látogatót (amennyiben a kijelölt ajtón át közelített és nem hátulról), az ablakán kikönyöklő Kiss Tamás nagy képe fogadta,13 és saját, faragott sámliján elhelyezett írógépe: enteriőr helyett mindösz- sze e két, látványában egyértelmű tárgyra bíztuk a kiállítás személyességének jelölését illetve a téma, az irodalom azonosítását (még ha ezt a kiállítás kritikusai a látvány egészéhez képest túl direktnek is érezték14). Emellett egy részletes, tényszerű életrajz is eligazította a költővel ismeretleneket, hangsúlyozva, hogy „Egy írónak nincsen életrajza. Amit megír: nem az. Ahogyan megír valamit, az az ő életrajza. Amit megír, az már regény. Ezért én sohasem gondoltam rá, hogy megírjam az életrajzomat. Jelentéktelennek találtam. Ahogy a távlat nő, annál inkább. Képtelen lennék magam objektiválni, mint egy tárgyat, kívülállót. Ahhoz meg kellene fogal11 LAKNER, 148. 12 A kiállítás építői: Jámbor Zoltán ás Magi Péter (vasmunka), Varga Imre/Szín-Kép Grafikai Stúdió (képek és betűk), Üveg-centrum Kft. (Ovegdobozok), Ágh András és Nagy István (fénytechnika), Badarné Futó-Tóth Andrea/Kaligráf Nyomda (nyomtatványok). Minden más segítő neve olvasható a katalógusban. 13 Oláh Tibor fényképe az 1980-as évekből. A bevezető falra a kiállítás címét sajnos elfelejtettük kiírni. 14 A kiállításról két elemző írás jelent meg: FAZAKAS Gergelyé: http://kulter.hu/2012/11/ revelacio-arkadiaban/ és MAGYARI Mártáé: http://www.magyarmuzeumok.hu/ kiallitas/ioi8_sugarak_egyik_kozegbol_a_masikba [2014. június 10.]
