Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
Ill Szabó Anna Viola „MEG AKAROM FOGNI A SZÍNT, DE LEHETETLEN" Szabó Elek fényképei „k képet mint képet, mint az ábrázolás rögzítette tényt sosem akartam elfogadni olyannak, amilyennek láttam, úgy érzékeltem, az csak részlet, ízelítő egy egész képsorból, amelynek meg kell lennie valahol, de én csak ezt az egyetlenegy részecskéjét ismerem, s magamnak kell kitalálnom, mi történt az ábrázolt pillanat előtt.. Szabó Magda: Okút1 1. kép Szabó Elek egyik húgával a Kossuth utcai atyai ház kertjében Debrecenben, a századfordulón (ifj. Imre József felvétele) Az alább ismertetendő fényképeket Szabó Elek (1879-1959) készítette a XX. század elején. A képek a Déri Múzeum Fotótárában és Irodalmi tárában találhatók. De hol keressük a készítőjüket? Ki volt Szabó Elek és mi teszi képeit érdekessé a számunkra? 1 A cím SZABÓ Magda Ókút című könyvének Tihany, a mottó Fényképek című fejezetéből való. Szabó Elek Kőröstarcsán született, a Sárréten, apai és anyai ágon egyaránt nagy és nevezetes famíliából. Édesapja, Szabó János, kőröstarcsai, majd hódmezővásárhelyi lelkipásztor, a Békés-Bánáti egyházmegye esperese, püspök-jelölt, „nagytudományú, nagyműveltségű ember és kiváló szónok volt, a Békés vármegyei díszközgyűlések állandó hivatalos szónoka", költő és zeneszerző. Édesanyja a „dúsgazdag debreceni textilkereskedő, Záraáy Szabó Lajos és felesége, Szakáll Veronika leánya volt", aki 16 évesen lett asszony s egy év múlva már első gyermekét ringatta. A házaspárnak 14 gyermeke született, hét lány, hét fiú, kétévenként; két kisfiút még gyermekkorában eltemettek, a többieket felnevelték és taníttatták. Elek a kilencedik volt közülük, a legkisebb fiú. A fiúk teológiát illetve jogot hallgattak (s ennek megfelelően lettek később lelkészek illetve bírók és ülnökök), a lányok a debreceni Dócziban tanultak és anyjuk háztartásában ismerkedtek a rájuk váró élettel (amikor majd férjhez mennek lelkészhez, jogászhoz, orvoshoz és gyógyszerészhez, vagy pártában maradnak). Elek 1898-tól a debreceni jogakadémiára járt, „1905-ben már Hajdú vármegye tisztikarának kötelekébe tartozott, mint ideiglenes minőségben kinevezett díjtalan közigazgatási gyakornok", majd tiszteletbeli, később első osztályú aljegyző, polgármesteri titkár, iskolaszéki tag, városi kultúrtanácsos, végül árvaszéki ülnök lesz, ekként is megy nyugdíjba. Eny- nyi, amit Szabó Elek életéről adatszerűén tudhatunk. Ha azonban hozzátesszük, hogy az adatok forrása az a családtörténeti összeállítás, amelyet Elek Magda lánya számára készített,2 akinek édesanyja Jablonczay Lenke, máris a szépirodalom berkeiben vagyunk, s már tudjuk, honnan ismerős a név, a család: hiszen irodalmi alakok, regényhősök ők mindannyian, Szabó Magda regényuniverzumának hősei. A képeket azonban nem egy regényhősnek, hanem valóságos személynek kellett készítenie: annak, akihez a fenti adatok tartoznak. A képek és a tények konkrétnak és megfoghatónak tűnnek. Vajon valóban azok-e? Az életrajzi adatok által vajon ténnyé válnak-e a fényképek? S mennyiben minősülnek ténynek maguk az adatok? Lehetnek-e egy regényhősnek adatai és a regénytéren kívüli cselekedetei? Hogyan viszonyul egymáshoz a két 2 „Szabó Elek [...] halála előtt olyan hosszabb-rövidebb írásokat is készített, amelyek alapját képezhették volna az önéletrajzának. Megírta a maga Ókút-ját, mindazt, amit családjáról és gyermeksége színhelyéről, Kőröstarcsáról, önmaga gyermekkori lényéről tudott, 5 izgalmasabb rokonai portréját is felvázolta. Ezek az írások minden irodalmi ambíció nélkül készültek, [.. .ejmlékezéseit azért készítette, hogy lánya el tudjon igazodni apja múltjában s annak szereplői között." In, SZABÓ Magda, Régimódi történet Budapest, 1977,100-101. Az 1950-ben készített gépiratos feljegyzések egy részének másolata az Irodalmi tárban található: Gy. sz. 7/2008.
