Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Herczeg Ferenc debreceni fogadatatása és kapcsolatai
HERCZEG FERENC DEBRECENI FOGADTATÁSA ÉS KAPCSOLATAI 103 világításban tárja elénk. Nagyszerűen bele tudja magát élni a letűnt korszakok társadalmának lelkivilágába. A kritika elismeri, hogy Herczeg ma a legkiválóbb prózaírónk. Történeti és társadalmi regényei a modern, a mélyen érző és művésziesen alakító írót árulják el. Drámáit, akár tragédiáit, akár vígjátékait tekintjük, bennük megnyilvánuló hatalmas érzések és szenvedélyek teszik korszakunk legértékesebb alkotásaivá. Végül Herczeg írói értékelésének nem utolsó fokmérője, hogy művei az európai műveltebb irodalmakban is kedvező fogadtatásra találtak, színműveit pedig a külföldi színpadokon is nagy sikerrel adták elő." A riporter szomorúan állapítja meg, hogy a nemzet kebelében dúló forrongásoktól immár az irodalom sem mentes. De örömmel tölti el, hogy a négy megkérdezett helyi irodalmi tekintély közül hárman Herczegre szavaztak, amiből azt a konzekvenciát vonja le, hogy mégis csak van az élő magyar irodalomnak egy kimagasló egyénisége. 3. ZSIGMOND FERENC, HERCZEG DEBRECENI MONOGRÁFUSA Hankiss János, a kiváló debreceni tudós professzor és irodalomszervező 1926-ban „Kortársaink" címmel irodalomtörténeti kismonográfia-sorozatot indított, melynek megjelentetésére a „Studium" elnevezésű kiadó cég vállalkozott. Az élő magyar írókról három-négyívesre tervezett dolgozatokból összesen hat jelent meg, harmadiknak Zsigmond Ferenc Herczeg Ferencc. füzete.13 Zsigmond dolgozatának struktúrája bizonyos egységes szerkesztői előírásokat követ, de részletes életrajz helyett csak néhány ismert tényt közöl, (mivel Herczegnek - úgymond - külső életrajza jósze- rint nincs). Ehelyett a Bevezető néhány alaptételt fogalmaz meg. Például: „Herczeg Jókaira emlékeztető szerencsés érzékkel tud olyan témákat választani, amelyeknek megvan az örök emberi igazságon kívül több-kevesebb aktualitásuk is; ott mélyük mögöttük a korszerű, szociális, közéleti, hazafias vagy éppen politikai vonatkozású eszmei háttér." Vagy: „Kevés író tud olyan tudatos biztossággal vigyázni a nyers valóság és a költői művészet közötti diszkrét határviszonyokra, mint Herczeg." A következő fejezetben az író témáit a gyakorlati áttekinthetőség kedvéért négy csoportra osztja. Eszerint írt szerelmi, szociális, történelmi tárgyú és fantasztikus gépezeten mozgó műveket. (Ez utóbbiak közé sorolja Szíriusz, Báró Rébusz, Magdaléna két élete stb. műveit). Alakító művészete legfőbb sajátosságának a fantázia és az intellektus működésének meglepő pontosságú egyensúlyát tartja. Szerinte ennek egyik oldala a realisztikus ábrázolásmód, a másik az eszmei jelentőség és a hangulati varázs. Hangsúlyozza azonban, hogy ez a minősítés csak az érett Herczegre vonatkozik, s nem A Gyurkovics-lányok vagy A dolovai nabob leánya korszakára. Végül stílusáról értekezik. Szerinte „itt is az intellektusnak, a művészi tudatosságnak a rendkívüli finomságú és legtöbbször jótékony hatása" érvényesül. A stiláris kvalitások közül elsősorban a szabatosság jellemző rá, továbbá a nagy szókincs, bár nyelvi invenciója nem tág körű, ezért kifejezések, nyelvi fordulatok gyakran ismétlődnek nála. Zsigmond ezt is az író erényei közé számítja, azon az alapon, hogy fogalom és pontos szóbeli kifejezés adekvát módon illeszkedik. Példának a tavaszi virágözönt érzékeltető „fehér förgeteg" metaforát hozza fel, mely több munkájában majdnem szó szerint előfordul. Nyelvi erénye az átvite- les módszer is, melynek segítségével az elvont fogalmat érzéki szemléletünk körébe vonja. Hasonlatai és metaforái mindig hatásosak. Végezetül megállapítja, hogy Herczeg rászolgált arra, hogy az MTA Nobel-díjra ajánlotta. „... tehetségének méretei talán nem emelik is őt minden írótársa fölé, de tehetségének jellege minden más mai írónál alkalmasabb arra, hogy egyszerre elégíthesse ki a konzervatív és a modern ízlésű és világnézetű emberek igényeit. Senki sem tagadhatja, hogy Herczeg minden ízében modern író..." Zsigmond Ferenc az író munkásságának negyvenedik évfordulójára (1926) egy nagyobb dolgozatot állított össze magántanári előadásainak vezérfonalául. A könyv megjelentetésére némi késéssel a Csokonai Kör vállalkozott.14 A szerzőt ebben a dolgozatban, mint írja, nem annyira az egyes regények, novellák, drámák érdeklik, inkább Herczeg emberi és írói egyénisége. A tősgyökeres magyar származás érzékelhető hiányát részben fogyatkozásnak, részben előnynek minősíti, mert nem hurcol olyan atavisztikus faji jellemvonásokat, amelyek korszerűtlenekké váltak. A dolgozat első fejezete azt igyekszik bizonyítani, hogy a Jókai-tanítvány Herczeg elsősorban abban különbözik mesterétől, hogy bár megcsodálja az élet jelenségeit, de egyben problémává avatja őket. Konkrétan utal néhány Herczeg-mű konfliktusára, majd megállapítja, hogy a lélekrajz elmélyítésében nyilvánul meg írói eredetisége. Kivétel a Gyurkovics-lányok és néhány hasonló zsánerű mű, melyek sikere nincs arányban a belső értékkel. De ezért inkább az olvasók és színházlátogatók ízlését marasztalja el, semmint az íróét. A Herczeg-művek egyik fő erkölcsi problémája a nagy intelligencia- és korkülönbségű felek házasságának válsága. Végül gyakori problémaként jelenik meg, hogy hőse nem született nyárspolgárnak. Zsigmond szerint Herczeg életábrázoló művészetében az eszmei oldal is - megfelelő áttételben - hiánytalanul megvan. A tapasztalati esetlegességtől a szimbólumok eszmei világába vezető úton nincs jobb kalauz Herczegnél. Alkotómódszerében az intuíció és a tudatosság, ami csak egy-két esetben spekuláció, egyként érvényesül. Ez utóbbiról geometriai pontosságú szerkezetei is tanúskodnak, amire leginkább elbeszélései és kisregényei szolgáltatnak példát, aminthogy Herczeg csak egy-két esetben próbálkozott nagyregénnyel, melyhez nem voltak meg az adottságai. A monográfus példák felsorolásával bizonyítja Herczeg „mesei be- igazítottságát" ami dualisztikus szemléletéből fakad. Megállapítja, hogy Bourget rokona, mert szinte kizárólag az előkelő társadalmi réteg életéből merítik témáikat, bár a magyar író pályakezdő szakaszában barátságosan ábrázolta a dzsentri életét. Jelkép-magyarázó finom érzéke teszi alkalmassá arra, hogy történelmi témákhoz nyúljon. Ez utóbbiak annak 13 ZSIGMOND Ferenc: Herczeg Ferenc. Bp., é. n. 44. 14 /. m. 151.
