Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Természettudomány - Dudás Miklós: A magyarországi kerecsen sólyom (Falco cherrug cherrug) populációjának helyzete és a Hortobágyi Nemzeti Park működési területén előforduló állományának védelme
8 DUDÁS MIKLÓS (élvefogó csapdákkal) történnek az át, illetve a visszatelepítések azokra az alkalmas élőhelyekre, ahonnan korábban kipusztultak. Szerencsére a kerecsen sólyom az eltelt évtizedek alatt, inkább táplálék generalistává vált, vagyis az ürgén kívül sikeresen zsákmányol madarakat is (örvös galamb, balkáni gerle, házi galamb, szarka, vetési varjú, mezei pacsirta, bíbic, stb.). Több alkalommal sikerült megfigyelni, amikor a vörös vércsétől elvette az általa zsákmányolt mezei pockot (Microtus arvalis). Egy alkalommal az egyik elektromos traverzen lévő mufészekben (40 m magasan) csapdában esett hörcsögöt (Cricetus cricetus) csapdás- tól együtt vitte fel a tojó sólyom a fiókáinak. Magyarországon a hörcsögöt a bőréért, mint mezőgazdasági kártevőt hatalmas területeken csapdáz- zák, pedig ezeken, az agrárterületeken fontos táplálék állata a kerecsen sólyomnak. A kerecsen sólyom, kóborlóként a Hortobágyot múlt század eleje óta rendszeresen felkereste, de első bizonyított fészkelése 1989-ben, egy vetési varjú telepen volt, ahonnan akkor 2 fiókát nevelt és repített ki a szülő pár. A rákövetkező években további párok kerültek elő a térségben, kor- morán fészekben, szürke gém telepen és rétisas által épített fészekben költöttek sikeresen. A '80-as évek elején elkezdődött egy mú'fészek kihelyezési program, melynek eredményeként gallyfészkek és fatálcák (gyöngykaviccsal megrakva) lettek kihelyezve a puszta különböző részeire, leginkább a mozaikos fás-ligetes löszpuszta-gyepekre, ahol az ürge előfordulása gyakori volt. Ezeket a műfészkeket egyre gyakrabban foglalták el. Néhány évvel később az újonnan megtelepedő párok már a nemzeti park határán húzódó 750 kV-os magasfeszültségű, 40 m magas tartóoszlopaira fészkelő holló és dolmányos varjú fészkeit foglalták el. Ezek a gallyfészkek nem bizonyultak tartósnak és számtalan esetben a sólyom párok költései a fészkek szétesése miatt hiúsult meg. Ezért ezekre, az oszlopokra is tartósabb, fémből készült műfészkek lettek felhelyezve, evvel a módszerrel a fiókakori mortalitást sikerült lényegesen lecsökkenteni. A legfrissebb adatok szerint (2004-ben) a Hortobágyon jelenleg 28 költő pár él, de a pusztához csatlakozó egyéb síkvidéki kistájakon (Bihari-sík, Jászság, Nyírség, stb.) még további 15 pár van nyilvántartva. Ezek a költő párok 90%-ban mesterséges fészkekben költenek. A kézre került sérült, röpképtelen, vagy hatóságilag lefoglalt madarak két telepen vannak elhelyezve, az egyiket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tartja fent, a másik ragadozó madár, repatriáló állomás a Hortobágyi Nemzeti Parkban működik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület telepén egy sérült pártól az elmúlt évtizedben 23 fiókát sikerült produkáltatni zárttéri körülmények között. A fiókák 3-4 hetes korban lettek adoptálva a természetben lévő fészkekbe, több fióka lett a Hortobágyon is kihelyezve műfészkekben költő párokhoz. A vonulási, kóborlási hajlama a kerecsen sólyomnál változó, vannak évek óta összetartó párok, melyek egész évben a revír környékén maradnak, legfeljebb 8-10 km-re távolodnak el, táplálékhiány esetén. Néhány éve tűnt fel, hogy a nagyobb városokban (Debrecen) behúzódnak áttelelő példányok, ahol sok elvadult házigalamb és balkáni gerle él. Eddig csak a vándor sólyomra volt jellemző ez a viselkedési forma. A fiatal, még ivaréretlen példányok messzebbre is elkóborolnak, eddig a Balkánfélsziget déli, délkeleti részeiből érkeztek visszajelzések a megkerült madarakról. Néhány megkerülés Kelet-Afrikából és Észak-nyugat Indiából is volt már. A nemzeti parkban (az egész ország területére jellemző) a sólymokra, de az egyéb ragadozó madár fajokra is a legnagyobb veszélyt a 20 kV-os légvezetékek jelentik. Az elmúlt években igen sok területrészen sikerült már ezeket az veszélyeztető oszlop sorokat leszigetelni, de a végső megoldást a földkábel jelentené, ami a madárvédelmen túl, - a tájesztétikai értékeit is még tovább növelné a Hortobágyi Nemzeti Parknak, mint a világörökség részének. Minden évben kerülnek meg, sérült madarak (áramütött, lelőtt, stb.) sőt még illegálisan tartott példányok is, de jelenpillanatban, a növekedésben lévő magyarországi állomány ezeket, a veszteségeket remélhetőleg még hosszú távon tudja kompenzálni. A KERCSENSÓLYOM (FALCO CHERRUG) NAPI AKTIVITÁSÁNAK VIZSGÁLATA A SZAPORODÁSI PERIÓDUS ALATT A vizsgálat a Bükki Nemzeti Park egyik folyamatosan őrzött sziklai (Gerenna-vár 1984.) fészkénél történt. Az adatgyűjtés a kotlás megkezdésétől a fiókák kirepüléséig tartott (április i-től június 16-ig). A megfigyelési adatok három időszakra lettek szétosztva: 1. Kotlás (április i-től- április 30-ig.) 2. Fiókanevelés (május i-től- május 31-ig.) 3. A fiókák kirepülési periódusa (június i-től-június 16-ig.) A három elkülönített időszak során a következő viselkedési formák gyakorisági adatai lettek rögzítve: a, Explorációs mozgások (felderítő repülések) b, Territórium-védés c, Táplálkozó területre ki- és beszállás d, Zsákmányolás és a zsákmánnyal érkezés e, Fészekre ki-és beszállás f, Komfortmozgások Az adatok kiértékelésénél előre kell bocsátani, hogy eltérő pontossággal lettek regisztrálva a különböző mozgásformák. A kotlási ciklusban a fészekről ki-, és beszállás, illetve a felderítő repülések voltak jellemzőek, a fiókanevelés időszakában a felderítő repülések és a táplálkozással kapcsolatos mozgásformák, a fiókanevelés és a kirepülés utolsó fázisában a szülőpár komfortmozgásai váltak meghatározóvá. (1. táblázat) A megfigyelési adatokból kitűnik, hogy a területvédő és zsákmányoló viselkedés-formák közel hasonló gyakorisággal követik egymást a három időszak alatt. A kotlási időszak gyakori fészek-elhagyásai abból adódnak, hogy a tojó a kotlást időnként szünetelteti, a hímmel cserél s közben felderítő repüléseket, komfortmozgásokat végez és táplálkozik. A fiókanevelés időszakában a táplálkozással összefüggő mozgásformák dominaciája egyértelműen a növekedésben lévő fiókák nagy táplálék szükségletéből adódik.
