Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Régészt–Ókortudomány - Vozil Irén: Újbirodalmi és későkori egyiptomi koporsók

8o

VOZIL IRÉN

hiszen az akkori Uaszet nemigen volt több mint egy vidéki város, és istene Amon, csak egy helyi kis isten.

Az Első majd a Második Átmeneti Kor thébai uralkodói aktív terjeszkedő politikát folytattak, és a kis vidéki város lassan Felső-Egyiptom központjává épült ki, majd fejlődésének tetőpontját a XVIII. dinasztia alatt éri el, amikor az egész ország fővárosa lett. Théba még akkor is megőrizte a közigazgatásban játszott szerepét, amikor - a XVIII. dinasztia vége felé és a ramesszida korban - a fáraók székhelye és működésük központja északra Ahet-Atonba, Memphiszbe, vagy Per-Ramszeszba kerül. Thébá- ban voltak az ország leggazdagabb templomai és a birodalom elitje számára a nyugati parton itt alakították ki a legfényűzőbb sírokat. A székhely változása után a templomok tovább virágoztak és a fáraók továbbra is a Királyok Völgyébe temetkeztek.

Théba a Harmadik Átmeneti Korban az ellensúly szerepét töltötte be Amon főpapjával az élen, a Taniszban, a delta vidékén székelő és kormányzó XXI. és XXII. dinasztia államával szemben. Théba befolyása csak a Későkorban szűnt meg.

A thébai nekropolis legészakibb pontján, a folyóparton a thébai korai XI. dinasztia uralkodói temetkeztek. A XVII. dinasztia thébai uralkodóit és családjait az el-Tarif és Deir el-Bahari közötti Dirá Abu'l-Nagában létesített szerény sírokba temették. (Tulajdonosaikra és elhelyezkedésükre i.e. 1080-ból származó Abbot-papirusz ad közlést.) A Deir el-Bahari mögötti kietlen völgy, a ma Királyok Völgye néven ismert terület szikláiba a XVIII. dinasztia thébai uralkodói vágatták egész Egyiptom királyaihoz méltó stílusú sírjaikat. I. Thotmesz volt az első fáraó, aki ide temetkezett. A itt kialakított 62 sír között van olyan is, amelyik nem királyi sír, a 62. számon Tutanhamon sírját tartjuk számon. A sírrablók miatti félelemből a sírokat titokban építették, és bejáratukat elrejtették, hosszú folyosók előzték meg a sírkamrát és a folyosókból kamrák nyíltak, ahol gazdag ajándékokat helyeztek el. A sírdíszítések kizárólag vallásos jellegűek, számos jelenetben a fáraók láthatók az istenek társaságában. A sziklába vájt sírok falára a XVIII. dinasztia végétől a díszítéseket dombormú'véséssel alakították ki. A XVIII—XX. dinasztiák királyai temetkeztek ide. A Királynék Völgye Deir el -Medine és a Királyok Völgye közötti területen van.Valamivel több, mint 70 sírt tártak itt fel.

A nagyobb és fontosabb thébai sírok a nyugati part több területén összpontosulnak. (pl.: Dra Abu'l Naga, Deir el-Bahari, el-Khokha, Aszaszif, Sejk Abd el-Quarna) 400-on felüli a sírok száma. A VI. dinasztiától a görögrómai korig datálódnak, de legtöbbje a XVIII. dinasztiából való. Több távolabb eső sír is van a területen, és olyanok is, amelyekbe később is temetkeztek.

A XXI. dinasztia idején a sírrablások megszaporodtak, ezért a múmiákat kiemelték eredeti sírjukból és elrejtették őket. A Királyok Völgyéből kihozott múmiákat, új egyszerű koporsóba helyezték. Két rejtekhelyei képeztek ki számukra, az egyiket Deir el Bahari közelében, Inhapi királyné sírjában, a másik rejtekhely II. Amenhotep sírja volt a Királyok Völgyében.

Ez utóbbi sírból származik az a XVIII. dinasztia idejéből származó koporsó, amelyet Torontóban őriznek, és amely a debreceni múmiakoporsó egyik analógiája. Ezt 1898-ban találták meg a többi II. Amenhotep sírjabeli

koporsóval együtt. A Deir el Bahari közeli rejtekhelyei 1875-ben fedezték fel.

Más csoportos temetkezéssel együtt fontos rejtekhelyre bukkantak a kutatók 1858-ban, majd 1891-ben Deir el Bahariban Montu, illetve a Harmadik Átmeneti Kor Amon papjainak sírjait fedezték fel. A Deir el Baharitól délre fekvő völgyek közül az elsőben 1881-ben a 320-as számú sírban megtalálták a XVII—XX. dinasztiák leghíresebb fáraóinak koporsóit. E számos újkorban felfedezett sír valamelyikéből való a debreceni Déri Múzeum XVIII. dinasztia korából származó thébai koporsója.

AZ ÚJBIRODALMI KOPORSÓK TÍPUSAI

Az Újbirodalom kezdetén Thébában két kategóriája van a fa szarkofágoknak: 1./ láda szarkofág, mely megközelítőleg folytatása a középbirodalmi koporsóknak és a 2./ a Rishi (arab nyelvből fordítva: szárnyakkal fedett) koporsó, mely a Második Átmeneti Kor hagyományait folytatja.

A Rishi koporsó egy fatörzsből lett kialakítva, később mind gyakoribb lett a fahasábokból (deszkákból) készített koporsó, mely kiszorította a láda és a Rishi szarkofág formáit.

Azantropoid koporsó használat Thébában a XVIII. dinasztia elején nem volt általános, ezek leginkább a királyi család számára készültek I. Amenhotep uralkodása alatt. A királyi koporsók óriási nagysága (pl.: Jahhotep királynő, I. Jahmesz fáraó, vagy Nofertári királyné) nem tipikus, de bevezettek egy új stílust: a megmintázott keresztbe tett karokat és kezeket a mellen, mely kiemeli a halott azonosságát Ozirisszel. Még mindig hangsúlyozza a thébai tradicionális Rishi-koporsókkal való rokonságot a szárnymotívumokkal a XVIII. dinasztia végéig.

Az I. Thotmesz ideje előtt már elterjedt volt egy fehér, ember formájú koporsó, melyen a temetési szertartás jelenetei jellemzőek. Az Újbirodalmi koporsók alapszínére vonatkozóan három típust különböztetünk meg: fehéret, feketét, sárgát. Általában szikomorfából készítették. A legkésőbbi fehér III. Thotmesz idejéből való, az első fekete valószínűleg Hatsepszut alatt keletkezett, és használata Horemheb koráig tartott. Az Amarna kor után a fekete koporsók mellett megjelentek az első sárga koporsók. A múmiák fejét kartonázsból készült maszkkal (múmiamaszk) fedték, amely a Középbirodalomban élte virágkorát. A fekete koporsón az alakok és a szöveg sárga, vagy aranyozott, ami királyi kőszarkofágok és királyi aranyozott, ember formájú szarkofágok hatását mutatja. Ezek a koporsók jobban követik a múmia alakját, mint a fehér koporsók: az alj magas, a fedél alacsony.

A thébai sírfestészet fejlődésével összefüggésben - amely a koporsók temetési jeleneteit átvette saját ikonográfiájába - kialakult egy új koporsódíszítés, amely az Újbirodalom időszakában klasszikus lett. Az Újbirodalom klasszikus repertoárjának minden eleme szövegben vagy ikonográfikusan már a Középbirodalom és Óbirodalom idején megvolt. Az új ábrázolásokkal kiegészült repertoár az Újbirodalom végéig érvényes és tipikus.