Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Intercisai gemmaleletek
62 GESZTELYI TAMÁS ként is értelmezhetők. Ugyanígy a sor végén lévő karakter egyik szárának végein is félkörök láthatók. A második sor olvasata sem csak HEW lehet, hanem talán még több joggal IHCW, melyben az első három betű ligáivá van. A keresztények jelenléte Intercisában eddig is ismert volt, erre számos egyértelmű lelet utal. Gáspár D. feltételezése szerint talán már a 2. században Syriából érkezhettek ide.21 Ez a mágikus gemma a legkorábbi erre utaló jel lehet. Az intercisai leletek egyik legkülönösebb sajátossága, hogy a 3. sz. közepével nem fogynak el a gemmakészítés termékei, hanem 14 db, tehát a leletek majdnem harmada, a 3. sz. második, vagy a 4. sz. első felében készülhetett. Valamennyi üvegöntvény, tehát azt a megállapítást nem változtatják meg - sőt inkább megerősítik -, hogy a gemmametszés szinte megszűnt a 3. sz. közepe körül, akár azért, mert változás állt be a pecsételés módjában, akár azért, mert az alapanyag beszerzése nehézségekbe ütközött, akár mindkettő következtében. Az üvegöntvények egyike (Kát. 6) az üvegnicolók hagyományát folytatja, technikailag valamivel jobb kivitelben, amennyiben a felülete nem olyan porózus, mint korábban, így a felső világos réteg határozottabban érvényesül. Ennek díszítés nélküli használatára sok példa van az intercisai leletek között.22 Egy esetben fordul elő rajtuk ábrázolás, ami viszont - úgy tűnik - már elveszti korábbi jelentőségét, és a felismerhetetlenségig leegyszerűsödik. Csak feltételezni tudjuk, hogy Victoria ábrázolása lehetett az eredeti mintája. Ez a betét a túldíszített aranygyűrűben már alárendelt szerephez jut csupán. A gyűrű egyedi darabnak tekinthető: a filigrántechnika sajátos megoldását alkalmazza oly módon, hogy a szálakat egy vékony aranylemez felületére forrasztja rá. Két további gemma sajátossága az, hogy színtelen üvegből vannak öntve. Ez korábban nem volt szokás, alkalmazásával eddig csak Pannóniában találkoztunk. Datálásukat egyértelművé teszik a kései gyűrűformák és a 4. századra utaló leletösszefüggések. Ábrázolásaiknak mind a témája, mind a stílusa klasszicizáló, tehát császárkor eleji mintákat használhattak fel. Az egyik gemmán Apollo látható kontraposzt állásban, kezében babérágat tartva (Kát. 7). A másik gemmán vadászkutyával szarvasra vadászó Amor látható. A szarvast űző vadászkutya jelenete előfordul hazai gemmán,23 Ámorral viszont nem, sőt egyáltalán nem találkoztunk még vele gemmán. Ez a téma egyáltalán nem gyakori, csupán két pompeji falfestményt tudunk említeni hozzá.24 Előfordul még antik zoológiái munkák bizánci kódexeiben könyvillusztrációjaként, melyeknek minden bizonnyal antik mintái lehettek.25 Ezeken azonban a minden élőlényt űző Erős állatok egész csapatára irányítja nyilát, és nem azért, hogy elejtse őket, hanem hogy a párosodás vágyát felkeltse bennük. 21 D. Gáspár, Christianity in Roman Pannónia. An evaluation of Early Christian finds and sites from Hungary. BAR int. 1010,2002,45. 22 Intercisa II. Taf. LXXVII. 2,6,7,14,16,18. 23 AGUN Nr. 57. 24 LIMC III (1986) s.v. Eros/Amor, Cupido, Nr. 301,303. 25 Z Kádár, Survivals of Greek Zoological Illuminations in Byzantine Manuscripts. Budapest 1978,99. oldal, 164,211. táblák. A késő antik gemmák legnagyobb csoportját a kettős csatornájú üvegkameók jelentik (11 db). Ezek pannoniai jelentőségével korábban már többször foglalkoztunk.26 Ennek során megállapítottuk, hogy ezek fő előfordulási területe Aquileia környéke és Pannónia: elsősorban Sopianae, ill. Intercisa; az északi limesig csak elvétve jutnak el.27 Egy bátaszéki sírmelléklet alapján hitelesen meg lehetett állapítani, hogy ezeket felfűzve karperecként használták. Ez a magyarázata annak, hogy ugyanabból a képtípusból többnyire egyszerre több kerül elő. így van ez Intercisa esetében is. Négy darab esetében egymással szembenéző férfi és női mellkép látható (Kát. 36-39). Erről a típusról a már idézett írásokban elsősorban a hajviselet alapján megállapítottuk, hogy Gallienus és felesége, Salonina ábrázolása. Ez értékes segítséget jelent a datáláshoz. Valószínűleg ekkor, a 250-60-as években terjedhetett el ennek az ékszertípusnak a használata, és nyomon követhető a 4. sz. közepéig. Egy másik típuson klasszikus megfogalmazású női mellkép látható (Kát. 40-41). Ez ikonográfiailag legközelebb Hygieia ábrázolásaihoz áll, mindenek előtt a Hope-típushoz. Magyarázata valószínűleg a karperec egészségvédő szerepében rejlik. A bécsi Kunsthistorisches Museumba került darabok két olyan típust képviselnek, melyek egyébként Magyarország területén nem fordultak még elő. Az egyiken ifjúfej látható rövid göndör hajjal és rövid szakállal (Kát. 42-45). Meghatározása bizonytalan, de lehetséges, hogy az ifjú Hercules stilizált ábrázolásáról van szó, aminek szintén tulajdoníthatunk apotropaikus szerepet. A másik típusból egy példány maradt (Kát. 46) fenn, rajta ugyancsak szembenéző pár mellképe látható, feltételezhetően császári pár, a részletek viszont annyira elmosódottak, hogy azonosításukra nincs mód. TULAJDONOSOK A gemmatulajdonosokra vonatkozóan csekély támponttal rendelkezünk. Az ábrázolások alapján annyit megállapíthatunk, hogy a limes mentén jellemző katonai témák -Mars, hérósok, sas, oroszlán - hiányoznak, gyakoriak viszont az idilli témák, mint Amor, pásztor, szatír, halak. A kameók, köztük a kettős csatornájú üvegkameók, általában női ékszerekhez tartoztak. A csontvázas sírokról nem mindig derül ki, hogy nő vagy férf nyugodott benne. A Kát. 34. esetében a gazdag ékszermellékletek kétségtelenné teszik, hogy női sírról van szó. A Kát. 10. a gyűrű és a csontváz mérete alapján gyermeksírhoz tartozhatott, erre vall a gemma ábrázolása is. A Kát. 11,14,15 a gyűrűk méretük alapján férfiakhoz tartozhattak, de egyik gemma ábrázolása sem kapcsolódik a harci erényekhez. Mindebből arra következtethetünk, hogy Intercisa 3-4. századi életében - amikor a legtöbb gemma a földbe került - a katonai elem nem játszott meghatározó szerepet. Volt viszont egy jómódú réteg, mely valószínűleg 26 T. Gesztelyí, Spätrömische Glaskameen mit zwei Kanälen. Acta Ant. 38,1998, 129-136; uö, Kettős csatornájú üvegkameók. Arch. Ért. 123-124,1996-1997 (Bp. 2000), 63-74. 27 AGUN Nr. 271, Carnuntum Nr. 1169-70.
