Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Intercisai gemmaleletek
6o GESZTELYf TAMÁS Intercisa: 1. katonai tábor, északi temető, északi canabae, 2. déli canabae, 3. déli temető (Barkóczi 1954, Appendix) vagy a temető nem publikált anyagából származnak-e. Ezek között olyan kulcsfontosságú darab is van, mint a dionüzikus menet (Kát. 30). Bár ezek lelőhelyeként az újabb publikációkban a "nagytemető" van feltüntetve, közelebbi adat híján, pl. a sír számának megjelölése, nem lehetünk biztosak az adat hitelességében. A feldolgozás befejezetlenségének a következménye az is, hogy a gemmák és ékszerek leletkörülményeire vonatkozó adatok hiányosak, az egyes tárgyak fellelhetősége pedig a raktárban nehéz vagy egyenesen reménytelen. A Nemzeti Múzeumban, az Intercisa Múzeumban és a publikációkból összegyűjtött adatok alapján 46 ábrázolással díszített gemmát sikerült összegyűjteni, de bizonyos, hogy még több lappangó darab rejlik a múzeum raktárában. Ezekből 19-ról állapítható meg, hogy sírmelléklet volt: a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött 4 db esetében, a Nemzeti Múzeumban őrzöttek közül legalább 3 db esetében, ahol lelőhelyként az Öreghegy van feltüntetve, valamint a nagytemető és délkeleti temető feltárása során előkerült darabok. A canabae hulladékgödreiből legalább egy, de lehet, hogy hat gemma származik. A település határán túlról három gemma származik (Kát. 3,20,27). 18 darab esetében közelebbi lelőhely nincs feltüntetve. Ezekből az adatokból az állapítható meg, hogy az ismert lelőhelyű gemmák kétharmada sírokból származik. ANYAGUK A kőfajták közül leggyakrabban a karneol fordul elő (10 db), ami általában jellemző a gemmaleletekre. Viszonylag alacsony a barna jáspisok száma (4 db), mely a császárkorban a karneol mellett a legkedveltebb kőfajta volt. Intercisában a szardonix van a második helyen (8 db), ami a kameók feltűnően nagy számával függ össze. A11 sötétzöld-barnás, ket- tőscsatornájú üvegkameóval összesen 19 db van belőlük. Üvegnicolóból 4 db van, míg Aquincumban hasonló mennyiségű gemmaleletből 7 db. Ez megerősíti azt a megfigyelésünket, miszerint a Duna vonalán lefelé haladva ezek száma egyre csökken. Előfordulnak viszont olyan kőfajták, melyek a keleti területekre jellemzőek, így a gránát (Kát. 18), a fekete jáspis (Kát. 26) és a heliotrop (Kat. 27). E két utóbbi kőfajta a mágikus gemmák körében kedvelt, jelen esetben is erről van szó. Az Itáliára jellemző nicolo mindössze kétszer fordul elő (Kát. 21,25). A lila üveg, mely az ametisztet utánozza, egyszer fordul elő (Kát. 23). Külön figyelmet érdemel 2 színtelen üvegből készült gemma (Kát. 7,10), mivel ilyennel eddig csak Pannónia területén találkoztam. Viszonylag magas a foglalatban fennmaradt gemmák száma (19 db), ami megközelíti az aquincumiak számát (20 db), de ha eltekintünk a ket- tőscsatornájú kameóktól (11 db), melyeket felfűzve viseltek, akkor százalékos arányuk meg is haladja azt. Ezen belül is feltűnő az aranyfoglalatok nagy száma (10 db), melyek közül 8 db gyűrű, kettő pedig medál. Ezt az
