Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Régészt–Ókortudomány - Hullám Dénes: Elfeledett sírok elfeledett leletei 1. – Római császárkori sírleletek a Sebes-Körös alsó folyásánál

ELFELEDETT SÍROK ELFELEDETT LELETE11. 45 Üveg Karneol kék 1.1.B. 1­IV.1.B. 1­V.2.A.­3 3. táblázat Körösszakái - Gál-tanya Üveg Csont Mészkő fehér sárga zöld vörös 1.1.B. 14 30 49­1 18 I.1.C 3­13­­­IV.1.A.­­1 10­­IV.2.A.­­5­­­VII variáns­­1­­­4. táblázat Körösszegapáti - Körmösd-puszta Üvec Kő kék vörös zöld fekete türkizkék narancssárga II.­­­­­­1 IV.1.A.­2 5­­­­VIA. variáns­1­­­­­V.1.B. 3 27 24 1 1 5­5. táblázat Körösszegapáti-Homokbánya 313. Övszerelékek A berekböszörményi leletek között találunk egy férfi övkészletet, mely­hez egy csat, két övveret és egy szíjvég tartozik. (7. tábla) A D-alakú csat széles körben elterjedt mind a Barbaricumban, mind a Birodalomban, azonban a tengely két végén található gúlás végződés már lehatárolható48 Renata Madyda-Legutko a Przeworsk-kultúra terü­letén folytatott gyűjtésében ezt a csoportot Leuna típusként azonosítot­ta, melyeket a C2-re esetleg utánra (3. század második felére - 4- század közepére/középső harmadára) keltezett49 A provinciális kontextusban ta­lált darabokat a 3. század első felére keltezik.50 A veretek összetartozását a csattal a poncolt díszítés bizonyítja, de for­májuk egyedinek tűnik. A gyűrűs végű, pálcatagos szíjvég jellegzetes germán darab, mely a Przeworsk-kultúra gyűjtésén alapuló klasszifikációban a 6. típus 1 varián­sának felel meg, melyet a C„-ra, esetleg a C„ korai szakaszára kelteznek, 48 OLDENSTEIN1976,216-217; MADYDA-LEGUTK01986,24-26; VADAY1989,67-68. 49 MADYDA-LEGUTK01992,103-104, Taf. X. 50 OLDENSTEIN 1976,216-217. azaz a 2. század utolsó harmadára és a 3. század első negyedére.51 Hason­ló szíjvég ismert Hajdúdorogról és Madarasról (280. sír) is.52 Kérdés, hogy milyen kapcsolat állt fenn a római határporvinciákban gyakori középgyűrűs pálcatagos szíjvégekkel.53 E Dacia szerte is ismert típusba sorolható párhuzamok között találunk olyan darabokat, melyek pálcatagja rövidebb, sőt a drobetai példány díszítése már egyezést mutat a berekböszörményi szíjvéggel.54 A problémakör azért is érdekes, mivel a leunai csattípust római erede­tűnek gondolják, ugyanakkor a példányok zöme nem Birodalmi kontex­tusból ismert, s jelen darab is az ismertetett szíjvéggel ennek ellenkezőjét bizonyítja.55 3.7.4• Ékszerek A berekböszörményi öntött, ívelt falú bronzcsengő főleg a női temet­kezések melléklete, melyet általában karkötőre fűzve, esetleg ruhaujjra varrva viseltek, de gyakran a textilövekről csüngött le.56 Formára és dí­szítésre is megegyező példány található a Debrecen-Lovas-zugi együt­tesben, melyet a 2. század végére, a 3. század elejére lehetett keltezni.57 Díszítetlen darabok említhetőek Tiszaföldvárról, Törökszentmiklósról vagy Tiszagyendáról is.58 Az ún. dudoros gyűrűk nevükkel ellentétben nem ujjon viselt éksze­rek, hanem nyak- és karláncokról, esetleg övékről lefüggő díszek. Több­ségük a Középső-Tisza vidékén található a 2. század végi - 3. századi eleji sírokból.59 Újabban Cegléd 4/14-es lelőhely 1280. sírjában dokumentál­tak egy dudoros gyűrűt a 2. század végére - 3. század közepére kelte­zett kontextusból .60 Az enyhén kiszélesedő végű, bronz karperecek (III.2.2. típus) széles körben elterjedtek a 2. századtól.61 Nem ritka, hogy egyedül kerülnek elő, ilyenkor általában a jobb karon.62 A csavart testű ún. féltorquez (11.2. típus)63 olyan nyakban viselt ék­szer, melyhez egy gyöngysor is csatlakozhatott, amire már a korai gyűj­tések során is felfigyeltek (pl.; Szentes-Sárga-part 6. és 32. sír, Kiszombor B 25. és ti2. sír).64 Lovrinban hasonló csavart, laposra kalapált végű bronz 51 MADYDA-LEGUTKO 2011,55-58, Tabl. XXIV. 1-9. 52 Megemlíthető egy újabb példány Debrecen-Tócó-part-Erdőalja lelőhelyről is. A temetőrészlet feldolgozását jelen sorok szerzője végzi, amiért Hajdú Zsigmond ásatásvezetőnek tartozók köszönettel! ISTVÁNOVITS1990,97, XVIII. tábla 4; KŐHE­GYI-VÖRÖS 2011,286-287,63. tábla 3. 53 MRÁV 2010,15. 54 DIACONESCU-OPREANU1987,161-162, Fig. 672—5,7-n; MÁTÉI—BAJUSZ 1997,128, LXXX./6. 55 MADYDA-LEGUTK01992,103-104. 56 VADAY 1989,59-60. 57 ISTVÁNOVITS 1990,95,101-103, XII./7. 58 VADAY 2005113,118,126, Taff. 17./4,7-8. 59 ISTVÁNOVITS 1990,102-103,7 kép. 60 GULYÁS 2011,169-170,175,65. tábla. 61 VADAY 1989,51-52. 62 KULCSÁR 1998,54— 55­63 VADAY 1989,49­64 PÁRDUCZ1950,7-8,11,14,17 IV./1,4, XXI./11,XXXII./15, XLVI./7.

Next

/
Thumbnails
Contents