Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Kiállítások - Csorba Csilla: Gondolatok az írás/képtárban

i8o E. CSORBA CSILLA irodalom vette át az elsőbbséget. A képek és szavak egymásra gyako­rolt hatása azonban a médiumválság ellenére sem szűnt meg, gondoljunk Blake képi víziókat tartalmazó költészetére, majd Victor Hugo lelkiséget kifejező tintafoltjaira, a szimbolisták képekhez vonzódására, kalligráfiák­ra, majd a képversekre, a kubisták, dadaisták betűket, szavakat, képeket összeolvasztó gyakorlatára, stb. A 20. század elmossa a műfajok, médiumok közötti különbséget, ko­runkra a hagyományos műformák háttérbeszorulása mellett az internet, a számítógép, digitális kamera, a videóval készült művészet kerül előtérbe. „Az analfabéta környezethez hasonlóan ismét a képek jelentik a nyilvá­nos közvetítőket, amelyek révén információhoz jutunk. A képnek a szöveg ellen irányuló forradalma zajlik" - állítja Vilém Flusser filozófus, aki sze­rint napjainkban a technikai eszközök dominanciája, a stíluspluralizmus a legszélesebb körű megjelenésre ad lehetőséget. Az írók, irodalom nem egyszer kap szerepet e széles merítésű művészeti kavalkádban, s a szö­vegalkalmazás, a betű sokjelentésű szerepeltetése jelen van, gazdagítja a vizuális kifejezés lehetőségeit. A Képeket írni, szavakat rajzolni címmel létrejött kiállítás egy olyan je­lentős vállalkozás, ahol az interdiszciplinaritás jegyében egymás mellé rendelődnek, egymásnak felelnek a kortárs irodalom és képzőművészet, annak kiváló, e témában/témákban sokszorosan bizonyított alkotói. Kí­sérlet, amely a múzeum korábbitól eltérő új szereplehetőségeit is vizsgál­ja, hiszen a kurátor az alkotókat úgy kérte fel, hogy ide készülő műveik reflektáljanak a térre, a múzeum/múzeumügy történeti és igen sajnála­tos jelenlegi helyzetére, az őt/azt körülvevő társadalmi, kulturális színtér sajátos kontextusára. Izgalmas kísérlet megfigyelni az elkészült múzeu­mi térbe beépülő tárgyak jelentés-, üzenetmódosító hatását, a kölcsönvi- szonyt, amely oda-vissza hat, s amely a statikus múzeum-fogalom mára kibővített jelentéstartalmát sugallja aktív párbeszédre sarkallva környeze­tét. A muzeológusok által inspirált, a művészek által megértett és társa­dalmi színtérre kivitt szemléleti változás, az új konstelláció remélhetően a látogatókban is rezonálni fog. Az írás-rajzolás, a művészetek kultúrtörténetéből válogató, merítő kö­zös nemzetközi vállalkozás nem kerülheti el, nem lenne jó, ha elkerülné, hogy a felkért alkotók a művészet, a művészetek, a kultúra jelenlegi hely­zetére érzékenyen, kritikával, s önreflexióval ne reflektáljanak. A szövege­ket, szlogeneket, jeleket, címkéket felhasználó művek a banalitás nyelvén a mindennapok abszurd helyzeteire, közéleti, kulturális, mentális viszo­nyainkra válaszolnak, elgondolkodtatva fűzik, varrják, rakják össze a sza­vakat, pl. Fizetünk neki csak ne fessen, Nehéz átlátni a dolgokon, - Gerber Pál, Benczúr Emese, Csontó Lajos, Molnár Dóra,Vincze Ottó munkáin. A mondanivaló néha többszörös áttételen át megközelíthető, néha filozofikus, meditativ, s két írásjel, egy szó segítségével a létezés, a min­denütt megbújó titok, személyesség, az istenjelenlét közelébe emel, Chilf Mari A-Z (alfa és omega, kezdet és vég), illetve Baglyas Erika Isten arca című projektje esetében. E két utóbbi művész kedvenc alkotómra, a nemrég elhunyt katalán An­toni Tápiesre emlékeztet, aki alkotásait számokból, jelekből, betűkből épí­tette, s kabalisztikus jeleket, kombinációkat, visszatérő betűket tartalmazó műveit az emberek kéréseit meghallgató Isten jelenlétét bizonyító foga­dalmi táblákhoz hasonlította. Életének alapélménye a középkori miszti­kus költő, gondolkodó Raimundus Lullus szellemi inspirációja volt, aki a 13. században megalkotta az első szöveg-gépet, a gondolkodást forra­dalmasító, Isten létét bizonyító betűk, fogalmak egymáshoz rendeléséből álló logikai rendszert. Lullus a bölcsesség teljessége, a párbeszéd elindí­tása, az igazság megvilágítása érdekében alkotta meg speciális ABC-jét, amelynek átvétele azt bizonyítja, hogy a betűk metafora jellege, szimbo­likája századok múltán is hatni tud. Tápies - részben ezekből az ősi írott jelekből merítkezve - festészetét olyan művészetté alakította, amely ké­pes az életről, a létről maradandó üzenetet közvetíteni. Képeket írni, sza­vakat rajzolni máig érdemes. A komplex kiállításhoz, s az egész Európán átívelő projekthez, illetve annak a - kortárs magyar írók, művészek mun­káival való - kiegészítéséhez szívből gratulálok.

Next

/
Thumbnails
Contents