Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Természettudomány - Dudás Miklós: A magyarországi kerecsen sólyom (Falco cherrug cherrug) populációjának helyzete és a Hortobágyi Nemzeti Park működési területén előforduló állományának védelme
A MAGYARORSZÁGI KERECSENSÓLYOM (FALCO CHERRUG CHERRUG) POPULÁCIÓJÁNAK HELYZETE 15 s mint indikátor fajokat vizsgálta. Ezek közül is az egyik globálisan veszélyeztetett, fokozottan védett madarunkra, a kerecsen sólyomra terelődött a figyelem, mely hazánkban a 1970-es évek végére 30 pár alá csökkent. Ezen faj elterjedési területének legnyugatibb határa éppen a Kárpátmedence, így hazánk természetvédelmi szakembereinek kiemelkedően fontos szerepe van e nemes, gyors röptű sólyomnak a védelmében. Ennek indokoltságát még az is fokozza, hogy a magyarság eredetmondájában, a Turul legendában a kerecsensólyommal, mint szakrális lénnyel azonosították ezt a ragadozó madarat, amely elvezette őseinket a Kárpát-medencébe. Az elmúlt 25 év aktív védelmének köszönhetően a fészkelő párok száma örvendetesen gyarapodott. A kerecsensólyom röpképe (Fotó: Balázs I.) A különböző veszélyforrások között azonban, felmerült annak a gyanúja is, hogy a korábbi állományok csökkenésében az egyes növényvédő szereknek, amelyek jelentős részét ugyan már kivonták a forgalomból, de mégis hatással voltak és vannak még napjainkban is a populáció nagyságára. A környezetbe kijutatott peszticidek közvetett úton, az egyes zsákmányállatokon (galambalkatúak, rágcsálók stb.) keresztül kerülhetnek a sólymok szervezetébe (Dudás 2009). Az 1980-as évek elején elkezdődött a kerecsensólyom országos állományfelmérése és aktív védelme, így lehetőség adódott néhány begyűjtött, ki nem kelt tojás, ill. elhalt embrió analitikai vizsgálatára. Természetesen már akkor is behatárolták a szerény anyagi lehetőségek a be- gyűjthető mintaszámot. Szerencsére tőlünk függetlenül ugyanebben az időszakokban, Szlovákiában és Csehországban is végeztek hasonló analíziseket kerecsensólyom tojásokkal, ami érdekes összehasonlítási alapot adhat az értékelésnél. Egy hosszabb időintervallumban 1978-tól 1996-ig végezték el, a begyűjtött tojások (19 db) analitikai vizsgálatát (Vojtéch 1996). (lásd 1. táblázat) Minta/db HCB oHCH pHCH DDT PCB DDE Tojás mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg A 9.418.8 A 2.1802.231 7.370 A 1.364 D 0.118DA 5.9902.289 18.42 A 0.2920.782 9.784 A 1.740 0.016 0.063 D2.510 A 0.520 D 0.016 D1.390 A 0.040.033.10 A 0.050.121.59 A 0.180.121.37 A1 0.02 0.000.10A 0.940.012.16A24.44 8.42A0.24A0.487. táblázat D (nyomokban, nem mérhető mennyiségben található); Ai (4 db tojás egy fészekaljból, kevert minta); A2 (3 db tojás egy fészekaljból, kevert minta); A vizsgálatból egyértelműen az derül ki, hogy a DDT egyik metabolitja (DDE) még jelentős mennyiségben volt jelen a tojásokban. Hazánkban az 1984-es fészkelési szezonban, egyes fészkekben talált terméketlen vagy embrióval elhalt tojások nehéz-fémre (elsősorban higany és ólom vegyületekre) és klórozott szénhidrogén típusú peszticidekre lettek megvizsgálva, abban az időben legmodernebbnek számított gázkromatográfiás módszerrel. Az egyes folyamatosan őrzött és kontrollált fészkekből sikerült néhány ki nem kelt tojást összegyűjteni és azokat analizáltad (lásd 2. táblázat). Mintajelzése szervetlen Hg. Összes Hg. Tojáshéj (BNP- Bánvölgy) 0,210 0,275 Tojáshéj (Tarnalelesz) 0,105 0,138 Tojáshéj (Tarnalelesz) 0,072 0,692 Egésztojás (Tarnalelesz) 0,139 0,275 Egésztojás Tarnalelesz) 0,000 0,692 Embrió (BNP-Gerennavár) 0,000 0,413 2. táblázat A szervetlen és az összes higany mennyisége s kerecsensólyom tojásában és embriójában mg/kg száraz anyag (1984) Komponens Tojás Embrió alfa-HCH 0,000 0,014 gamma-HCH 0,000 0,052 béta-HCH 0,035 0,164 delta-HCH 0,000 0,000 Heptaklór 0,000 0,000 Aldrin 0,000 0,000 Dieldrin 0,000 0,000
