Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Herczeg Ferenc és a debreceni színházi élet
145 Bakó Endre HERCZEG FERENC ÉS A DEBRECENI SZÍNHÁZI ÉLET Színművei a debreceni városi színházban Herczeg színműveivel vetette meg a lábát és alapozta meg népszerűségét Debrecenben. Első darabjának bemutatójára azi892/93-as évadban került sor, s attól kezdve egészen 1945-ig ő volt a legtöbbet játszott szerző a városban. Akadt ugyan egy-két évad, ami nélküle pergett le, de olyan is volt, amikor három-négy darabját tartották műsoron. Minthogy nem feladatunknak a helyi színház- és sajtótörténet felvázolása, kizárólag a Her- czeg-darabok bemutatóinak recepciójára szorítkozunk, lehetőleg kettős optikával. Támaszkodtunk a Debreceni színészet története c. kiadványra is, amely kétségtelenül kínált támpontokat,1 ám egyes esetekben pontatlanságaival és hiányaival nehezítette, sőt hátráltatta a munkát. A „Debreczen" (a továbbiakban Db.) 1893. április 10-én adta hírül: „Ma lesz Herczeg Ferenc 'A dolovai nábob leánya' czímű színművének bemutatója. A kedvelt író e műve nagy siker mellett adatott a Nemzeti Színházban. Holnap ugyanezt ismétlik." Másnap minden eddiginél részletesebb, lelkendező kritika jelent meg a sematikus, szerkezetileg széteső darab előadásáról. „A vége felé siető idény egyik legérdekesebb estéje bizonyára a tegnapi volt. Herczeg Ferencnek, a zseniális fiatal írónak 'A dolovai nábob leánya' című színműve került színre ez alkalommal bemutatóul, telt ház előtt. A darab, amely a fővárosban frenetikus hatást ért el, s melyről a fővárosi kritika magasztalólag nyilatkozik, csakugyan mesterére vall. (...) Elragadóan kedvesen beszélteti alakjait, melyeket az életből keres ki magának. (...) A darab egész tendenciája a katonai házassági biztosítékon fordul meg. (...) Herczeg belenyúlt a darázsfészekbe. (...) Egyedül Tarján főhadnagy jelleme nehézkesen érthető, mert a két első felvonás homlokegyenest ellenkezik a darab végeredményének ítéletével az ő személyét, karakterét illetően. (...) Lélektanilag nem a szó teljes értelmében gentleman biz ő, hanem a mély szerelem által az előítéletek leküzdése után forrja ki magát. (...)" A színházi referáda írója tehát érzékelte, hogy Tarján Gidát nem a belső erkölcsi késztetés, hanem a klubbecsület vezérli.2 A Szabadelvű Párt lapja (kormánypárt), még nem érzékelvén a Herczeg körül később ideológiai alapon kirajzolódó ellentétes frontokat, kerek-perec megírta, „amint két előadásból láthattuk, - nem vidéki színpadra való darab. Ez egy elegánsan felöltöztetett, nagyúri nyugalommal lépdelő, biztos nonchalone-al működő darab, ennél fogva éppen ennyi eleganciát, nyugalmat és biztonságot követel előadóitól, amivel pedig vidéki színpad nemigen rendelkezik.3 A társulat legközelebb A három testőrt 1 KATONA Jenő szerk.: A debreceni színészet története. Db. 1976. 2 (Sz) = SZATHMÁRY Zoltán: Színház Db. 1893. ápr. 11.33 A dolovai nábob leánya, Debreczeni Ellenőr, - később D. Eli. -1893. ápr. 12.5. vitte színre, néhány nappal előtte azonban ismét műsorra tűzte A dolovai nábob leányát. Egy év múlva újra elővették a darabot abból az alkalomból, hogy Szentirmay kapitánynét Csillag Teréz, a Nemzeti Színház művésznője (később Herczeg felesége) alakította „egészen új felfogással. A mi színpadunkon még csak tegnap ösmertük meg egész valójában ezt a szerepet. (...) Rózsahegyi Kálmán ez alkalommal diszkrétebben, sokkal több intelligenciával játszotta Biliczky kadétot, mint máskor. Úgy látszik, hogy figyelembe veszi a kritika tanácsait."1 A három testőrt felsőfokú kritikai elismerés fogadta. „Herczeg Ferencnek, a zseniális írónak, ki a Dolovai nábob leánya czímű színművével oly fényes sikert aratott a múlt télen, tegnap este előadott bohózata újra meggyőzte a közönséget arról, hogy ő az ifjabb írói nemzedék egyik legfigyelemreméltóbb tagja. A három testőr c. bohózatát, mely egy-két erősebben színezett jelenetet nem számítva, inkább vígjáték, olyan feltűnő rokonszenvvel fogadta a közönség, mit még az idén egy premieren sem. A szerző leginkább azért aratott diadalt, mert a mindennapi élet alakjainak ügyes és híven tálalt fotográfiáit mutatta be a darabban, melyben minden szerep kitűnő és minden alakban egy-egy ösmerősünkre találunk. Herczeg nem pusztán a színpadi technika kiaknázására törekszik, darabjaiban nincsenek erőltetett bonyodalmak, az összeütközések természetesek, s bohózta híjával van minden banális éknek, csupán zseniális szellemiségével hódítja meg a közönséget. Különösen mulattató a második felvonás...(...) Az előadás jól rendezett, összevágó, közönség szépszámmal. Ma a darabot ismétlik."5 Nem különbözött a laptárs véleménye sem: „Herczeg Ferenc egész csomó modern alakot fotografált le élethűséggel és egy csomó félszegséget szeretetre méltóan tudott kifigurázni. Ebben a tekintetben valóban sokat kaptunk. (...) Hogy a Három testőr nálunk, hol a Nemzeti Színház után először adták, szintén teljes sikert aratott, azt Herczeg Ferenc annak köszönheti, hogy ebben a darabban tömérdek mulatságos részlet és sok finomabb becses nuance van, melyek éppúgy hatottak, mint a vaskosabb részletek."6 Két évvel később, ismét áprilisban játszottak új Herczeg-darabot, ezúttal a Honthyháza c. színművét. „Herczeg Ferenc neve ma talán a legismertebb írói név széles e hazában. Néhány éve csak, hogy szárnyára vette a hír, s ma már alig van olyan elrejtett zuga hazánknak, ahova ei ne jutott volna, s egyik vagy másik műve után ne ismernék. (...) Regényei 4 Színház, Db. 1894. ápr. 11.3. 5 Sz. Z.=(SZATHMÁRY Zoltán): A három testőr. Db. 1894. ápr. 5.2. 6 Három testőr. Százhetvenedik előadás. D. Eli. 1894. ápr. 5.1-2-3.
