Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Természettudomány - Dudás Miklós: A magyarországi kerecsen sólyom (Falco cherrug cherrug) populációjának helyzete és a Hortobágyi Nemzeti Park működési területén előforduló állományának védelme

12

DUDÁS MIKLÓS- borult ég, szélcsend (13 nap)- borult ég, erős szél (9 nap)

A kotlástól a fiókák kirepüléséig az egyes mozgásformák gyakorisága és az időjárás között szoros összefüggés tapasztalható. Szélcsendes időben jóval nagyobb az aktivitás, főleg akkor, amikor még ehhez napsütés is párosul. Legalacsonyabb értékeket a borult égnél és erős szélnél mutatnak a madarak viselkedése.

ETOLÓGIÁI KUTATÁSOK A BÜKKI NEMZETI PARKBAN (1986)

A ragadozó madarak viselkedés kutatásával foglalkozó sokrétű szak- irodalom említést tesz, egy olyan viselkedési sémáról, mely szerint a költési időszak alatt (főleg a hóka neveléskor) a szülő madarak a fészkükhöz közeledve, a zsákmányolási késztetésük gátlás alá kerül. Egyes kutatók szerint a fiókák túlélése szempontjából alakult ki ez a viselkedésforma, nehogy őket is prédának nézzék a szülők. Számtalan eset tanúskodik arról, hogy a kikelt néhány órás vagy napos bókákat elfogyasztják a szülő madarak. Ezekről az esetekről legtöbbször bebizonyosodott, hogy fiatal pároknál ügyelték meg a „kannibalizmust", ami az ivadéknevelés tapasztalatlanságából, vagy peszticid terhelés hatására következett be. A rákövetkező tenyészidőszakokban már ugyanezek a párok összeszoktak és sikeresen nevelték fel a bókákat.

A sziklai fészkek őrzése során számtalan lehetőség kínálkozott, bizonyos viselkedési szekvenciák felülvizsgálatára. Egy ilyen 'eset volt, amikor heves vihar után az egyik szinte megmászhatatlan bükkfán lévő gallyfészekből kiesett egy 3-4 hetes bóka. Külső sérülések nem látszottak rajta, a felé nyújtott táplálék falatot elfogadta. Néhány napi gondozás után be lett téve az egyik őrzött sziklai fészekbe, ahol két hasonló korú bóka volt. A folyamatos megbgyelés során kiderült, hogy a dajka^zülők nem etették ezt a bókát., noha folyamatosan kérte a táplálékot. Egy napos fészekben való tartózkodás után ez a bóka ismét kieset a fészekből, ami már a pusztulását okozta. Ezen eseményekkel egy időben csempészektől, hatóságilag lefoglalt két ugyancsak 3-4 hetes bóka került rlneg, de a kihallgatás során nem derült ki, hogy a madarak melyik fészekből származtak.

Nem volt más választási lehetőség, vonakodva - bár, de mégis ugyanabba az őrzött fészekbe lettek behelyezve, mint a korábbi bóka. Nagy megkönnyebbülésre a dajkaszülők mindkét jövevényt elfogadták és felnevelték őket a saját bókáival együtt.

Az esetek tanulmányozása egyetlen logikus, s talán elfogadható magyarázatot adhat.

Az első betett bókát olyan belső sérülések érhették, a saját fészkéből való kiesés során, amit emberi szemmel nem lehetett észrevenni. A dajkaszülők viszont egyértelműen észlelték a bóka normálistól való viselkedésbeli eltéréseit, s ezért nem etették. Bizonyítja ezt a néhány nappal később ugyanennek a szülőpárnak behelyezett másik két bóka esete. Azok teljesen normális viselkedési mintákat mutattak, s a dajka^zülők elfogadták őket.

Még ebben a tenyészidőszakban egy extrémebb etológiái kísérlet is végre lett hajtva az őrzött fészeknél.

Történetesen, egy teljesen kifejlődött, de még nem repülőképes házigalamb bóka lett behelyezve az öthetes sólyom bókák közé, azt a pillanatot kihasználva, amikor mindkét szülő madár távol volt a fészektől. A galamb és a bókák közömbösen viselkedtek egymás iránt sem támadási, sem pedig menekülési reakciókat nem mutattak. Gyakorlatilag semmilyen érdeklődést nem tanúsítottak egymás iránt. Komfort, mozgásokat végeztek - tollászkodtak, majd behúzott nyakkal, félig lehunyt szemmel pihentek, vagyis a már majdnem röpképes bókák nem ismerték fel az élő galambban a zsákmányt. A batal galambban sem aktiválódott még a predátor képe, amitől menekülnie kellene. Majd néhány óra múltán nagy magasságban bekörözött az egyik szülő madár (tojó) s mikor a fészek közelébe ért, hirtelen támadó sebességre váltott át s a fészekből a sólyom bókák közül kiragadta a batal galambot, majd a tépősziklájára szállt vele. Néhány perc múlva visszajött a fészekre, a félig megtépett galambbal s a bókáknak beadta, s azok rövid idő alatt elfogyasztották, éhesen rávetve magukat.

Ez a kísérlet megdönteni látszik azt a fentebb már említett hipotézist, miszerint a ragadozó madarak a fészkük közvetlen közelében nem zsákmányolnak.

Ebben a provokált helyzetben egyértelműen felismerte és különbséget tudott tenni a tojó kerecsen a már kifejlett saját bókái, s az ugyancsak felnőtt galamb, mint zsákmány között.

Adalékok a fiókák etológiájához

A Bükki Nemzeti Parkban szintén egy őrzött sziklai fészeknél (1984) történtek a megfigyelések.

A négy fióka, különböző s igen jól elhatárolható fejlődési stádiumban voltak. A tokos elsőéves, illetve a pihetollak a test borítottságának arányában a következő képen oszlottak meg:

I. a legidősebb fióka hátán és a szárnyfedőin már csak kb. 10% a pihe- toll borítottsága.

II. a második fióka hátán és a szárnyfedőin kb. 20%-os a pihetoll borí- tottság.

III. a harmadik fiókán 30% a pihetoll.

IV. a legfiatalabb fióka még szinte fehérnek tűnik, mert legalább 55 %-a pihetollal borított a testének.

Az első megfigyelési nap: 1984. május 30. (borult, szemerkélő esős idő) 10 óra 30 perc: a fészek közepében az addig lapuló fiókák, aktív komfort mozgások végzésébe kezdenek: tollászkodás, ürítés, szárnypróbálgatás, egymást „ kurkásszák", pihés fejüket saját hátukhoz dörgölik, még tokos elsőéves szárnytollaikat csőrükkel igazgatják, stb.

10 óra 50 perc: a legidősebb fióka egy korábbi zsákmány maradványt szed elő (galamb szárny) a fészekből, s önállóan megragadja, és a tépésébe kezd.