Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Debreceni kereskedők nagyváradi kapcsolatai a 19. század első felében

123 Krankovics Ilona DEBRECENI KERESKEDŐK NAGYVÁRADI KAPCSOLATAI A19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A Nagyváradon 1836-ban megalapított bőrkereskedést a Kis Orbán család kereskedelmi vállalkozásainak kiemelkedő epizódjaként lehet ér­tékelni.1 Kis Orbán (II.) János kísérletet tett egy bőrárú üzlethálózat kiépí­tésére. A nagyváradi kihelyezett kereskedés a két város szoros gazdasági kapcsolatára épült. Sajnos a határon túli kutatás nehézségei, valamint a források hiánya miatt a két város gazdasági együttműködésének törté­nete nem feldolgozott. Az e téren végzett kutatás egy árnyalattal gaz­dagítja Nagyvárad és Debrecen kereskedelméről való ismereteinket. A Kis Orbán család Nagyváradon megszervezett kereskedése valamilyen ok mi­att elkerülte a kutatók figyelmét, pedig az ezzel kapcsolatos források igen értékesek, mivel lehetőséget teremtenek a XIX. század első felében zaj­ló gazdasági folyamatok jobb megismeréséhez. A forrásokból sikerült ki­bontani az 1836 és 1849 között Nagyváradra szállított bőrökről készült nyilvántartást,2 melynek jelentőségét növeli, hogy 1836 és 1842 között té­telesen rögzíti az eladásra szállított bőrök beszerzési és eladási árat. Ez a négy éven keresztül vezetett üzleti napló alkalmasnak bizonyult a keres­kedelmi haszon elemzésére is. Kis Orbán (II.) János vállalkozásának felélénkülését várta a nagyváradi kereskedés kiépítésétől. Lyka Anastasius3, pesti kereskedőtársa is bátorí­totta Kis Orbán (II.) Jánost a kereskedés Váradra történő kiterjesztésében, amely 1836-tól kezdődően a Kis Orbán Cég meghosszabbított karjaként működött egészen 1850-ig, annak megszűnéséig.41836-ra Nagyvárad is az ország területét átfogó kereskedelmi hálózat egyik fontos központjává 1 A család történetével és gazdasági tevékenységével kapcsolatosan lásd: Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedé­sének története. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008/09. Debrecen, 2009. 51-60.; Krankovics Ilona: Kereskedői vállalkozások születése, virágzása és hanyatlása Debrecenben a 18. és 19. század idején. In: A numizmatika és társtudományok. 2009. Szeged 2011.; Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. szá­zad első felében 143-155.0. In.: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 2011/12 2 HBML XI. 107.17. A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1836-1849. (A továbbiakban: A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1830-1849.) Ajelen cikkalapjáta leltáradatainak számítógépen történt kiértékelése képezi. 3 Az üzletember Lyka Anastasius mint elhalt barátja fiát vezette be a nagykereskedők világába. Kis Orbán (II.) Jánosnak is barátja s tanácsadója. Befolyásával, kapcsolata­ival a kereskedésétől és az életétől is elválaszthatatlan lett, annak kibontakozásától egészen megszűnéséig. 4 A nagyváradi bőrkereskedés kiépítésében, valószínű nagy szerepet játszott a deb­receni kereskedésének egy csökkenő forgalma, a forrás arról árulkodik, hogy mind figyelmét, mind anyagi erejét az újonnan kiépített kereskedés felé irányítja a keres­kedő. vált.5 A váradi kereskedésbe heti rendszerességgel indultak Debrecenből a bőrrel megrakott szekerek. Kis Orbán (II.) János a gondos gazda módjára naplójában feljegyezte a kereskedése elindítására tett hivatalos lépéseket. Az iratok és az engedé­lyek megszerzése, a „fiscalisnak fizetett honorarium" 45 váltó forint volt. A várostól 10 forint 30 krajcárért vásárolta meg a kereskedés megnyitá­sához való jogot.6 A feljegyzései szerint a boltot, azaz három szobát és egy konyhát évi 320 váltó forintért vette bérbe Mütter Ferenctől. Az üzlet berendezésé­nek elkészítésére Tóth Ferenc asztalosmestert fogadta fel.7 Az első áruval megrakott szekér 1836. február 2-án indult el Nagyvárad felé. A nagyvá­radi bolt irányítását bizalmas emberére, Vetsey Györgyre bízta. Benne egy megfontolt, szigorú erkölcsű embert ismerünk meg, aki nagy biztonság­gal és hozzáértéssel vezette a kereskedést. Vetsey György alakja, aki ere­detileg szíjgyártó mester volt, már 1824-ben felbukkant a forrásokban. Kis Orbán (II.) János türelmes kereskedőként többször kisegítette bőrökkel a mestert, aki tartozását szűcsmunkával tudta le.8 Eredeti mesterségét a ke­reskedés irányítása mellett is végezte. Kis Orbán (II.) János számára igen fontos volt, hogy olyan ember tart­sa kézben vállalata irányítását, aki érta bőrök utólagos megmunkáláshoz, 5 Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984.85-87.0. és 292-293.0.; FleiszJános: Nagyvárad a 19. szá­zadban. In: Város, társadalom, kultúra. Nagyvárad a 19-20. században. Tanulmányok. Nagyvárad, 2005. 6 Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény Sz.1910.875-1. (A to­vábbiakban: Vecsey György levelei) Pénztörténeti adalék, hogy a hivatalok és a hiva­talos személyek az illetéket ércpénzben hajtották be a hozzájuk forduló polgároktól. Ebben a bérleti szerződés elkészítéséért egy arany és egy ousverain d'or-t kellett a nótárius kezébe letenni.; Vargha Gyula: Magyarország pénzintézetei, Budapest. 1885. Mind a császári, mind a körmöci arany értékét 4 forint 30 krajcár értékben számítot­ták. A kizárólag Ausztriában vert ousverain d'or értéke 13 forint 20 krajcárnak felelt meg. 7 Vecsey György levelei. „ Asztalos Tóth Ferentzel meg alkudván a' boltba 1, Stellasira, 2 Padlóra f 150 váltóban fel pénzül." Az árak és sarkok a Stellásihoz további 20 váltó forintért készültek. Miután a Piktor elvégezte a bolt „Spricelését" megkezdődhetett annak aprólékos berendezése. 8 HBML Xl.107.1. A Kis Orbán cég főkönyve bejegyzése szerint, Vetsey György 1824-ben és 1826-ban hitelbe vett bőrök árát, összesen 185 váltó forint értékű tartozását 1831- ben szűcsmunkával fizette le. A nagyváradi kereskedés működése idején, 1836-ban 970 váltó forint, 1840-re 2759 forintra földuzzadt áruhitelét munkájával fizette le.

Next

/
Thumbnails
Contents