Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága

KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA 117 vá kedden délután két órára érkezett meg. A Magyar utcában elfoglalta szállását. Másnap megírta az útjáról tudósító leveleit Kendének, Pepinek, Bártfaynak és Szemere Pálnak, és megkezdte követi tevékenységét.144 1814 júniusában Bécsbe szándékozván utazni, pár napot időzött már Pozsonyban,145 ahonnan Bécs helyett - az elmúlásról töprengve - a Pest- Pécel - Álmosd útvonalat választotta. Azóta eltelt 18 év. A Bécs árnyé­kában meghúzódó város - lakói is, Kölcsey is - sokat változtak. A szállin­gózó, vontatottan érkező követek között fel-felbukkant egy-egy ismerős arc, de az első napokban hiányoztak a közeli ismerősök és a barátok is. Olyanokkal futott össze, „kik az író Kölcsey iránt mutatták figyelmüket!''*6 Az országgyűlés vontatottan indult. Késett a nádor is. Megérkezését követően - december 16-án - a rezidenciáján várta a követeket a tisztel­gő bemutatkozásra. Azok díszmagyarban, oldalukon karddal, főispánjuk, annak távollétében a perszonális kíséretében járultak a nádor elé. Míg a főispán vagy a perszonális megnevezte őket és megyéjüket, kezet fogtak a főherceggel. Bemutatkozó szavakat mormoltak a dinasztia iránti hűsé­gükről. A főherceg pedig dicsérő szavakat keresett, „mik a Bendegúz uno­káinak képviselőit szelídítsék."'*7 Kölcsey sokuknál jobb helyzetben volt. József nádor emlékezett rá, több munkáját is ismerte. Néhány héttel korábban - amikor Kölcsey az Akadémián Kazinczy életpályáját méltatta- néhány lépésre álltak egymástól. Ezúttal néhány emberséges szót vál­tottak. Ez felderítette a költő lelkét. Naplója szerint együttérzéssel gon­dolt arra, hogy a nádornak végig kell udvariaskodnia valamennyi megye, szabad kerület és város követeinek a bemutatását, és a protokoll szerint di­csérő mondatokat kell találnia mindenki számára. Úgy tűnt, hogy az ország dolga senkinek sem sürgős. Kölcsey decem­ber 13-tól 18-ig csak tájékozódott. Az ötödik napon futott össze az utcán Széchenyivel. December 18-án délután a szállásán köszönt rá az akkor ér­kező Wesselényi, aki megkésve kapta kézhez a királyi meghívót.148 Aznap este együtt keresték - hiába - Benyovszky Péter szállását.149 Csak más­nap találtak rá. Benyovszkynál találkozott Felsőbüki Nagy Pállal, akiből ha­mar kiábrándult tapsot kereső, a tárgy lényegét elmosó retorikája miatt. Naplójának fejcsóválva vallotta meg, hogy az elhíresedett ellenzéki követ retorikája megdohosodott - az ifjúság tapsától és éljenzésétől kísérve is- kong az ürességtől és kétértelműségtől.150 Wesselényivel újólag december 23-án futottak össze Andrássy György szállásán, ahol az Andrássy által 1830-ban felvetett, de akkor megvalósu­latlan diétái sajtó ötletét vitatták. Az optimista reményeket Wesselényi hű- tötte le, aki az álmodozás helyett már tárgyalt egy kó'nyomda vásárlásáról, a tervezett újság nyomtatási költségeiről is. A vitatkozókat ezek ismereté­144 Kölcsey 1832. december 13-án Kende Zsigmondnak, Pepinek, Szemere Pálnak, Bártfay Lászlónak címzett levelet. KFÖM1960. III. 457-460. 145 Kölcsey Ferenc: „Mi azélettűzfolyása? Kézirattár-sorozat. Bemutatja: Kerényi Ferenc. Bp. 1981. Lásd még: Taxner-Tóth Ernő 1992.83-86. 146 Országgyűlési napló, 1832. december 16. KFÖM 1960. II, 347. 147 Országgyűlési napló. 1832. dec. 16. KFÖM 2. k. 349. 148 Trócsányi tgístSl 149 Országgyűlési napló. KFÖM 2. k. 350-351. 150 U0.361,364., 368.; ben tájékoztatta a vágyuk megvalósításának technikai és cenzurális nehéz­ségeiről. Meghallgatván az érveket, úgy döntöttek, hogy készületlenül nem viszik kerületi ülés elé a lap kiadásának tervét.151 A hivatalosan nem, de ba- rátilag vitatott országgyűlési sajtó kérdését végül Wesselényi és Eötvös Mi­hály a Kossuth által készített jegyzetekről kért véleménytől tette függővé. Kölcsey reményét egyelőre - a Kossuth készítette feljegyzések tartalmas volta ellenére - lehűtötte az, hogy gróf Andrássy György gyanúsnak vélel­mezte a zempléni ügyvéd múltját.152 Kossuth Orosz Józseffel társult szor­galma és munkájának színvonala eleitől kiállta a próbát. A Lónyay Gábortól is támogatott Kossuth pedig rövid időn belül mind Wesselényinek, mind Kölcseynek a baráti köréhez tartozott. A diéta szélesebb körű nyilvánossá­gát az általa szerkesztett Országgyűlési Tudósítások biztosította. A megoldásra váró politikai kérdések - a magyar nyelv ügye, a val­lás, a Partium és Erdély sorsa, a kereskedelem elrendezése, az urbárium, a Nemzeti Színház, a törvénykezés és az igazság kiszolgálása stb... az első napoktól viták, magánbeszélgetések, tanácskozások témái voltak. Az ellenzéki képviselők esténként kisebb csoportokban, egy-egy követ szállásán tartottak megbeszéléseket. Amit Kölcsey és Wesselényi eddig is sejtettek, kettejük véleménye konfliktus nélkül rendeződött harmóni­ává. A különbség legfeljebb annyi volt közöttük, hogy amíg Wesselényi híres orgánuma az országház üléstermén kívül is „bezengte" Pozsony te­reit, parkjait, a vendégfogadók ebédlőit, és hangsúlyai olykor dohos, pe­nészedé'érvekből összerakott ellentmondásra ingerelték a pecsovicsokat, addig Kölcseynek a tolla alól Wesselényi gondolataival mindenben egy­becsengő, művészi stílusban fogalmazott előterjesztések, felíratok, üze­netek és állásfoglalások kerültek ki. A sajtónyilvánosság lehetőségének a viharos keresése mellett, hosz- szan elhúzódó vita, többszöri szavazás tárgyát képezte a nyolc országos bizottság munkálatainak a vármegyék által véleményezett, az azokkal kapcsolatos álláspontok országgyűlési döntés alá bocsátása. A királyi elő­terjesztés és a törvényhatóságok akarata között - sok lényeges és mellé­kes mozzanattól eltekintve - két alapkérdés körül éleződött ki leginkább a vita. Elvileg a Magyar Kancellária - valószínűbb azonban, hogy Metter­nich - tanácsával élő királyi udvar az egyre költségesebb adminisztrá­ció és hadsereg finanszírozhatósága céljából csökkenteni szándékozott az amúgy is korszerűtlen, és fölöttébb súlyos földesúri terheket, hogy a hadi­adót biztosabban behajthassa. A jó király képzetének sulykolása, az állami adó behajthatóságának biztosítása céljából első helyen az úrbéri bizottság tervezetét (egy országos urbárium minden részletének törvényerőre eme­lését) javasolta vita alá bocsátani a kormányzat.153 A követek pedig - mivel az ország romló anyagi helyzetét, a lakosság teherviselő képességének elégtelen voltát a diszkriminatív vámpolitiká­151 Országgyűlési napló. KFÖM 2. k. 359-360. 152 Uo. 372. A Kossuthtal kapcsolatos fenntartásokra lásd: Barte István i. m. 153 Az uralkodó szándékát tükröző, a Kancellária által előterjesztett úrbérrendezés a Mária Terézia által rendeletileg bevezetett, az 17910/91-es országgyűlés által törvé­nyes védelmet kapott urbáriumban meghatározott, aföldesuraknakadandó jobbá­gyi szolgáltatásokon kívánt könnyíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents