Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA 105 ta számára - ha nem is Erdélyben - Szatmár vármegyében és a pozsonyi diétán az országos hírnevet. Károlyi Györggyel régi barátságot ápolt. Az 1825-ben Széchenyivel és Esterházy Mihállyal megkötött erényszövetségük még nem kopott meg. Édesapja II. József által történt bebörtönzése - a császár volt kedvesének gorbói kötődése miatt - személyes bosszúként is értelmezhető volt. Édesanyjának, Cserei Helénának meghurcoltatása református hitre térése miatt, a kálvinista Erdélyben mártírkoszorút vont a család köré.45 A kibontakozó romantika korában a múlt iránt érdeklődők fantáziáját borzongató erővel bírt egy olyan oldalági nádor az ősök között, akit csak „azidejekorán bekövetkezett halála" mentett meg a I. Lipót bitófájától vagy pallosától. Egy romantikus lelkületű nemzedék a történelem fel nem derített titkai között mindent megtalált Wesselényi körül, amit a hősökről hallott vagy tanult. Egyetlen dolog volt csak, aminek a forrását és genezisét a kortársak nem firtatták: a Zsibón, Zilahon és Kolozsvárott is megszerezhető műveltség európai minősége. Nincs most terünk Wesselényi magántanítóival, akadémiai professzoraival ismerkedni. Fogadjuk el Kazinczy minősítését: Wesselényi a kortársai között a a legelső magyar ifjú volt. Az Kölcseyvel kibontakozó, majd elmélyülő barátságát nem a költő által is csodált sportteljesítmény motiválta. Döntőbb szerepe játszott ebben Wesselényi irodalmi, történelmi és alkotmányjogi jártassága, magyarság- és hazaszeretete, mint a vadászatokon elejtett fácánok és nyulak száma, vagy a lovaival átugratott árkok szélessége. A történelmi szükség mellett a véletlen, és önmaguk hajlandósága is, úgy formálta a sorsukat, hogy mindketten az 1829-1831-es politikai és erkölcsi értékváltás pillanatában vállalkoztak a nemzetformáló munkára. Helyzetük annyiban különbözött, hogy Wesselényit a közéleti pályától idegenkedő gróf Károlyi barátsága csábította a Szatmár megyei küzdőtérre; Kölcseyt pedig a köznemesi származással megfutható politikai karrier csúcsára - az alispánságra - vágyó Kende Zsigmond ösztönözte a közszolgálat vállalására. Egyébként mindketten teljes vértezettséggel, kikezdhetetlen meggyőződéssel küzdöttek a polgárosodás feltételeinek megteremtéséért. Talán abban is sejthető valami sorsszerűség, hogy Kölcsey Szatmárban, Wesselényi a szomszédos Közép-Szolnok vármegyében, mindketten Magyarország és Erdély peremterületén szerezték meg a regionális gazdálkodásról és az apró falvas, magyarok és nemzetiségiek által is lakott, az ortodox görögkeleti civilizáció értékrendjét is vallók között a köznapi tapasztalataikat. KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI TALÁLKOZÁSA A köznapok világát figyelmen kívül hagyó Trócsányi eltúlozta Wesselényinek a Szatmár megyei politikai csoportosulásokra gyakorolt befolyását. Feltételezte, hogy Károlyi és Wesselényi 1828-ban, de legkésőbb 1829 elején már szervezte a híveit a régi tisztikar Vécsey köré csoportodikként 31-et. A későbbi barát, Eötvös Mihály 15-öt. 45 Erről lásd: Szilágyi Ferenc: Cserey Heléna, id. b. Wesselényi Miklósné, a türelmi korszak vértanúja. Pest, 1869. sülő tagjainak leváltására.46 Ennek adatolható bizonyítéka nincs. Annyit feltételezhetünk, hogy a Szent György napján Nagykárolyban tartózkodó grófot Kölcsey tollából származó alkalmi írással magasztaló Kende a megyei dolgok iránt közömbös Károlyinak megemlíthette szervezkedésüket a 6 éve regnáló tisztikar leváltására. Az elképzelhetetlen, hogy az alkalmazottai és a megyei tisztikar tisztelgése során az arisztokrata vendégeitől pár percre elszakadó gróf, még kevésbé, hogy a vendégei - köztük Wesselényi - ilyen alkalmakkor politikai praktikák és taktikai lépések megvitatásába elegyedtek. Ha az 1829. júliusi tisztújításkor Károlyit valami érdek Nagykárolyban tartóztatta, az nem igen volt más, mint annak kivárása, hogy az idős Vécsey nyugalomba vonulását követően visszakapja-e a családját illető örökös főispánságot. A Kölcsey által írt - feltehetően Kende által elmondott - Károlyi Györgyöt üdvözlő beszéd tartalma azt sejteti, hogy többen remélték, visszaszáll a főispánság Károlyi Györgyre. Mivel nem így történt, július 16-án Károlyi György már Széchenyivel kocsikázott Prága felé,47 szót sem ejtve a szatmári tisztújításról. Az 1829-es esztendő hátralévő része az új tisztikar összerázódásával, a korábban meglazult adminisztrációs fegyelem megszilárdításával, és a szokásos ügyintézéssel telt. így telt volna az 1830-as esztendő is, ha a párizsiak július 28-án el nem kergetik X. Károlyt. A párizsi eseményektől megriadt Metternich azonban rávette I. Ferencet, hogy hívja össze a magyar országgyűlést, hogy a bölcsnek nem igen nevezhető fiát a magyarok ifjabb királlyá koronázzák, nehogy a Prag- matica Sanctio örökösödési rendje megszakadjon. Az esetleges háború igényelte újoncok megajánlása, és Ferdinánd főherceg megkoronázása céljából 1830. szeptember 8-ára Ferenc összehívta a diétát. Vagy a Hltel\e\ kirukkoló48 Széchenyi, vagy a gordiuszi csomót karddal vagdosó Wesselényi ötlete lehetett, hogy a nemzetteremtő liberalizmussal rokonszenvező arisztokraták vállaljanak követséget. Az pedig Széchenyi ötlete lehetett, hogy Wesselényit juttassák magyarországi birtokhoz. Ezzel kötelezve a Kancelláriát, hogy királyi meghívóval invitálja őt a felsőházba. Ez a „csendes összeesküvés" pompásan sikerült. Wesselényi „megvásárolta" gróf Andrássy Györgytől a Borsod „megyebeli Mar- tonyi helységben fekvő birtokát... örök levél erejével." Ezt a gróf halmai tisztje 1830. június 16-án „a helyszínén... a méltóságos báró részére" át is engedte,49 amit „tekintetes Vadnay Gábor úr, mint evégre meghatalmazottja" a bárónak,,, valóságos birtokába vette!' Az aktussal „őnagysága megyebeli birtokossá válván,. .. magát az ország gyűlésére különös kegyelmes regalisok által meghivatandó mágnások" közé „ felvétetni" kérte."50 A bor46 Trócsányi ig6s. 91. 47 Széchenyi Napló, 598. 48 Széchenyi Hitel című műve 1830. január 28-án jelet meg. 49 Wesselényit ellentmondás nélkül, többek jelenlétében „beiktatták" a tulajdonosok sorába. 50 Az adásvételi okmányt Miskolczy Péter főszolgabíró és Törös Tamás esküdt aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették. Kópiáját 1830. június 29-én postázták a Magyar Királyi Kancelláriának. RŐT 1906. IV. 46.
