Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.
89 Nemes Zoltán A DÉRI MÚZEUM GÖRÖG FELIRATOS RÓMAI KORI SÍRKÖVE. I. Alföldy Géza emlékének A Déri Múzeum tulajdonában van egy görög feliratot tartalmazó római kori sírkő. Korábban szerepelt a görög-római kiállításon, de jelenleg raktárban hever és annak bejárásakor találkoztam vele. A szemrevételezés során megmutatkozott a kő alakjának és kivitelezésének különlegessége, a rajta található ábrázolások és a díszítőelemek igényessége, (i. kép) Nagyon hamar kiderült, hogy a műtárgy alaposabb, sokoldalúbb feldolgozást érdemel.1 I. A SÍRKŐ EREDETE, LELŐHELYE, MÚZEUMBA KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE A vizsgálat első lépéseként ki kellett derítenünk, honnan és hogyan került a kő Déri Frigyes tulajdonába, majd a debreceni múzeumba. Kézenfekvőnek látszott, hogy erre a választ a múzeum gyűjteményleírásából kaphatjuk meg. A Déri Frigyes által 1922-ben készített katalógus, bár tartalmazza a műtárgyat,1 2 de nem ad semmilyen információt eredetéről, származási helyéről, vagy vásárlásának körülményeiről. (2. kép.) A katalógusban Déri hivatkozik egy közleményre, mely állítása szerint leírta a tárgyat, de semmilyen publikációs adatot nem közöl róla.3 A Déri Múzeum 2010-es Évkönyvében megjelent Déri Frigyes levelezésének a Déri Múzeummal kapcsolatos része4. Az adatközlésben szerepel egy Bécsben, 1920. XI. 7-én kelt levél Alföldi Andrástól5, benne a következő szöveg: Legutóbb egy provinciális (jobb kivitelű) görög sírkövet és egy 1 A sírkő vizsgálatához és az eredmények publikálásához adott engedélyért a Déri Múzeum vezetésének, a konkrét vizsgálat lefolytatásához nyújtott segítségéért Kovács József Dénes muzeológusnak, Horváth Péter gyűjteménykezeló'nek és nem utolsó sorban Dr. Gáspár Dorottya régésznek, külső konzulensemnek tartozom köszönettel. Az alábbiakban az eddig elért eredményekről számolok be és jelzem azokat a további teendőket, amiket vagy az anyagiak szűkössége, vagy pillanatnyi kapacitáshiány miatt a jelen periódusban még nem tudtunk elvégezni, de amelyek minden kétséget kizáróan szükségesek a sztélé további vizsgálatához. A cikkben szereplő fotókat a szerző készítette. 2 Déri 1922,81-82. No. 13. 3 Julius von Bankó 1904-től dolgozott a bécsi Kunsthistorischen Museum antik gyűjteményében, majd 1920-1932 között a gyűjtemény igazgatója volt. Déri által említett cikke Eugen Guglia 1908-ban Bécsben megjelent útikönyvének - Wien, ein Führer durch Stadt und Umgebung - mellékleteként jelenthetett meg. (Alfred Bernhard- Walcher, az Antikensammlung jelenlegi igazgatójának szíves közlése.) 4 Korompai 2010. 5 Korompai 2010,244. Alföldi András abban az időben titkárként, tudományos segéderőként Déri Frigyes mellett dolgozott Bécsben. henger alakú római oltárt vett, (bukraion-guirlanddal a felső részén)6; a kettő ára42000K, volt. (3. kép.) Miután a Déri-gyűjteményben nincsen másik görög [nyelvű feliratos] sírkő, és a gyú'jteményleírásban egymás melletti számon szerepel egy - nyilvánvalóan a levélben jelzett - római oltárral [Ara-oltárkő. Gömbölyű.7), egyértelmű, hogy a levélben a vizsgált sztéléről van szó.8 Az Alföldi-levél segítségével tehát a vásárlás tényéről már kaptunk információt. Továbi adatok megszerzésének reményében átkutattuk Déri Vásárlási Napló-jának 1920-ra vonatkozó lapjait, de nem találtunk benne semmilyen adatot a fenti vásárlásról. Déri precízen vezetett naplóbejegyzései a szóbanforgó év őszétől egyre esetlegesebbé váltak, majd abba is maradtak, így tehát ebből a dokumentumból sem derűit ki semmi sem a tárgy eladójára, sem a beszerzés módjára, sem a sírkő eredetére. A sztélé származási helyéről a róla szóló magyar, vagy Magyarországon megjelent szakirodalom vonatkozó megállapításai többnyire hipotetikusak. Sprincz Emma, a kő első magyar kiadója, a sírkövön található ábrázolások stílusjegyei alapján balkáni, vagy kisázsiai műhely munkájának tartotta,9 megjegyzi továbbá, hogy a feltételezést erősíti a feliraton szereplő egyik családnév néhány balkáni párhuzama is. Szabó Miklós bulgáriai párhuzamok nyomán kelet-balkáni műhelyre gondolt, ugyanakkor szerinte a Genthios név elterjedtsége nem nyújt egyértelmű támpontot a lokalizáláshoz.10 Ismereteink szerint más magyar kutató nem foglalkozott a sztélével, így kijelenthető, hogy a magyar kutatás a kő eredetével kapcsolatos problémát mindezideig nem oldotta meg. Mint már olyan sokszor a XXI. században, az Internet alapú nemzetközi kutatói együttműködés, a kutatási eredmények világhálón történő megismerhetősége segített a továbblépésben. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a feliraton található személynevek előfordulásait keressük az Interneten elérhető epigráfiai adatbázisokban. Ez több helyen hiábavalónak bizonyult, de végül a Packard Humanities Institut (PHI) görög feliratokkal foglalkozó honlapján11 a Genthios név töredéke siker hozott. Az adatbázis 181517 sorszámú tétele fontos információkat tartalmaz a sztéléről. A bejegyzés P. Cabanes és N. Ceka illyriai és épeirosi feliratgyú'jteménye egyik 6 Az oltárról lásd: Kádár 1962. 7 Déri 1922,81-82. No. 12. 8 Feltűnő, hogy a két megvásárolt műtárgy ára igen magas: 42000 korona 1920-ban nagyon nagy összeg volt. 9 Sprincz 1965,353; őt követi Sipos Flórián, in: Kovács 1998,34. 10 Szabó 1977,10. No. 4.; magyarul uo. 181-182. No. 4. 11 http://epigraphy.packhum.org/inscriptions/
