Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE

69

meglátszott a legelőn, élénken jött elő a mező / feküdj a birka mellé, szarjál magadnak legelőt! / telkesítés, tanították apáméknak (Dr. Tolvaj Mán, a II. világháború előtt), ahol szíkesebb, oda állatni, hogy jobb legyen, azt mondta, nem kunyhó kell, hanem kerekes bódé (hogy a pásztor arrébb állhasson) /szabadálláson vót, ma itt áll, holnap már mellé állították, kijöttek, lemérték, úgy fizettek érte, a legeltetési bizottság / nyár végefele leütöttünk egy drankát, odahevert a birka, minden nap 50 métert arrébb tettük / a trágyából jön ki a legelőbb a mező, trágyától meglocsosodik, állat arrébb ment, ahol szikkadtabb a főd, bővül a telek! / követelték a Vöröscsillagban, aludjunk kint, mindig máshol kellett fektetni, úgy mondták, szaratni kellett, mondták az üdösebb pásztorok, régiek is így csinálták, valamint jelenthet. .. (a gyepnekJ/azé/T kellett a kunyhó helyett a lakókocsi, hogy mindig arrébb álljon éjszakára - szorossá / marha magát átemészti, trágya javítja, fogtunk állást szíkporongoson / tavasszal a telek tartotta a jószágot, este eresztettük csak fel a telekre, pár hektárt lehetett telkesíteni, a telket ott fogta, ahol partosabb vót/a jószágot megállították, magának javította a telket / fekete porongon is, a szikre nem feküdt /jószág ott hál, egy helyet kifog (a pásztor), ott hálássá, jószág trágyázza, ott cigánybúza nő és gyengénszúró/szarik, peselik, a jó fődet is megjavítja / dudvázta a fődet / nem hívom, hogy ne feküdjön a saját szarába, a juh saját magától ki forog belőle, 2-3 nap után / tel késit, amikor lecsendesül a jószág, nincs szúnyog, légy, a mezőt hozza meg! / lelkesítem, állásolom, kosarazik / állás egy helyen! Szarattuk/ most nem tudjuk szaratni a legelőt / két iccaka ott hált, beszaratta, egérfarok nőtt, tippan / ahun megszarassuk a jószággal/trágyáztatod, itt is megállítod, ott is, mindjárt szelídebb mező nő, jobb ízű, édesebb, jobban fogja a jószág, gulyaálláson ősszel jó mező nő, lerágja). A telkesítés a legelő kb. tizedét, elsősorban a hodály- és kúttelkeket és közvetlen környéküket érintette. A telkesítésnek volt hátránya is, nem minden pásztor szerette (ha mindig máshol (feküdt, az) nem jó vót, (mert) megszokta, hogy én ide feküdtem). A csikósok kevésbé telkesítettek, mert a ménes éjjel is legelt [éjfél és kettő között aludtak valahol (telkeseden, de nem lelkesítették)). A hodályban összegyűlt trágyát szétszórták (késő ősszel, télen vagy kora tavasszal), majd elboronálták (ha lesz itt eső, a talpa alatt megnő a marhának (a mező) / a soványabb, szegényebb fődeket (trágyázták), szekérről két ember hányta le, eső megverte, szétboronálták, hóra is (tettek) télen, kora tavasszal /trágyaszóróval / ahol látta az ember, hogy gyengébb a mező, oda kellett vinni a ganét/direkt legelőt a téeszben nem trágyáztunk / télen a karámból kiszórattuk a legelőre, mindig újabb- újabb részre, kb. 800 hold/év, a fehér részt is (trágyáztuk), ha rá lehetett menni, nem hagytuk ki (lapossas részt viszont soha)). Később megjelent a műtrágyázás is előnyeivel, hátrányaival együtt (repülőről (szórták) a műtrágyát, tippan kipusztult, meg a perjemező / rendszerváltásig volt műtrágya, most bioökogazdaság (a Hortobágy), nem lehet / a szántó mellett jobbisagyep, kerül egy kis műtrágya, vegyesebb, meghagytuk kaszálónak/ a műtrágyázott gyepen több mező vót, de az állat nem szerette (legelni sem, a szénát sem) / (a gyepműtrágyázást) csak véletlen csináltuk /(a műtrágyázástól) dúsabb vót, eltűnt, mire a jószág kijött, a fődnek a nyersességét jobban tartsa, a tápanyag is benne vót). Az árvaganét tüzelőnek gyűjtötték (állást azért kellett, ganéját megszettük tűzre, 20 szekér ganét, hegyes

kúpba raktuk/tüzelni hoztak haza), de ezt később tiltották [a közbirtokosság nem engedte a ganét hordani).

Ritkán említik a gyep boronálását, de a telkes helyeken valószínűleg nem lehetett ritka (minden tél végén meg vót boronáivá, fellazította a fű tövit, itt a moha nem vót gond / megszaggassa, levegődzik, sűrűbb legelő van rajta, változik a legelő, több fajta fű nő ki rajta, perje, tippan / tövisboronával, kökénygallybul, hasogatta, karmolta / megbaronálták a legelőt, öregektől hallottam/a téesz csak a telekfődeket (boronálta), magboronával/a moha megöli a tippant, útálatos egy gaz).

Az avar és a kórók, hortobágyi nyelven a gaz égetése télen és kora tavasszal rendszeres volt a laposakban és árokpartokon, útfeleken (amikor nagy az avar, hogy a friss jöjjék kifele (érdemes égetni, a fű) kiújul, nem ég ki a töve; aratás után égették, őszi esővel kiújult, csinálták ősszel is, tavasz- szal is / tavasszal meggyújtottam, ami ősszel maradt / ha a fű ott maradt, a tél megette, leégettük az avarokat / beszorulás után égettük, leperzse- lődött / a 70-es évekig, kaptunk egy doboz gyufát, menjetek gyújtogatni! /fertőt felgyújtotta / jó legelőt nem szabad égetni, jószág kiéli, avasban jobban nő a ződ, avasat is megeszi / nem vót benne ennyire gaz, tavasz- szal dobtunk neki egy szál gyufát, annyi vót, tiszta vót/amíg az enyém vót, mindig meggyújtottam egy részit, nem vót benne aszott, ez is szaporodik (napjainkban), elvadulnak teljesen (a laposok)). Most az égetés tiltott, pedig sokfelé lenne rá szükség a gyepen is (Nemzeti Park nem engedi/jónak, jót tesz, főleg ebben a menetben, (mert) nincs jószág, ha lenne jószág, nem olyan hasznos (az égetés)). Általában hasznosnak tartják az égetést, de nem mindig (két-háromszor gyújtsa meg, (utána) nem nő fű, valahol használ, a laposas részen, máshol nem, a hátas fődön nem, gyökere kiég, repedésekben is ég a gyökér).

Töviskelni, tövisezni (tövisszúrkáló, tövisszúrkálás / tövisszúrkáló / töviskelni) általában kellett (irtottuk esztikével/aszottkaszúrkálóvalegész nyáron csináltuk/rákötelezték, a bot végén szúrkáló (volt) /pásztoroknak a tövist irtani kellett, demokráciában versenyt tűztek ki, akié a legtisztább, 300oPt, 2000, mo / a juhászoknak a kampóvégére aszottolót kellett tenni (1945 előtt) / gaztalanítani (kell), szúrókat kifele kell vágni (ellenőrzik) / töviskelni kelletett, nem győzte azt (az ember)). A búzában nem töviskelnek, hanem aszottolnak, gurdinyoznak, gazolnak, acatolnak, mások szerint a gyepen is aszottoiásnak hívják. Ma újra töviskelnek az agrár-környezetgazdálkodási program miatt (3 éve adtak tövisezőt). Zömmel a pásztor csinálta (pl. gamó végén vót egy szúró, gelicetövisket iskolás gyerekek kapával), máskor csak kiütötték, most a szárzúzó is segít (vagy kaszálják a töviskeket). Olykor félnek, hogy nem jó növényt szúrnak ki (Euphorbia cyparissias kapcsán: tán nem is szabad, van rajt az a papmacska (szen- derhernyó)).

Az 1980-as évekig a hortobágyi falvak határában csűrhejárások voltak (valamikor mangalicák vótakitt, utójára már vegyes vót/a csűrhelegelő a legrosszabb, szikes, rosszabb mező vót). A disznó sok mindent legelt a legelőn (sósparé, fodrosparé, cigánparé, porcsin, perje, bodorka, sárkelet, ződnádat, gyökeret, nádgyökeret, legelt is, meg dúrt is / tippan, sárkelet, bodorka, gelicetövis gyökerű eléggé letakarították a határt/a disznó legelte a füvet, szerette vóna a gyökeret is, dúrta, szóltak a főnökök, be kel