Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 59 hybridum, Chenopodium album, Bromus spp., Atriplex tatarica, Robinia pseudacacia, Malva neglecta és pusilla, Conium maculatum. A Hortobágy nem legelt „sarkaiban" (telkesebb talajú helyek kevésbé járt részein, erdőszéleken, árokpartokon, de nem legeltetett laposokban is) felszaporodhatnak a magasabb, kórosabb, dudvásabb fajok, sűrű foltokat formálva (ahun jószág nincs/elhagyott területeken /félreeső helyeken). Ezek neve: bozótos. Növényzetük részben lágyszárú, részben fásszárú, a terület nem legelt, elhagyott, benó'tt, nehéz benne járni. A kifejezést mindenki ismeri. Pásztorok általi jellemzései: többféle növény felnő /a gurdlnyba majd beleestem a kútba, vegyes, kórós gyep, nagy gaz /bokrok nőnek, az olyan cserje, cserjés, egybefüggő/legelőn, erdő mellett, nem jár semmi, vadjószág / nagy gaz /vad növények vannak, elbozótosodik / kis cserjés részek / kinn az erdő / avaros, náddal, nincs letakarítva / elcsapott terület, se nem kaszálják, se nem művelik, elhanyagolt / csatorna kiöntésben bozótos részek: nád, gyíkíny, káka, tövisk/kis bokrok (fásszárú)/abba vót, ha nagyon felnőtt a gaz, az erdőszélen, laposban, akkor még ennyi fa nem nőtt a Hortobágyon, csikólábfa (Amorpha) /cserjés, töviskes, felnövő fű, lapos szél/többféle növény, elvadult, nem legelt, nem kaszált/erdősáv, elvadulva, pipaszúrkáló, cserje, bozótcsapat, dudva / gilly-gally, kórós rész, kökény, vadrózsa / cserjés, vadon nőtt valami / partos helyen / ritkábban van, nincs olyan erős, emitt-amott fótonkint, semmirevaló / nagy gurdiny, magas füvek nőnek ki (fa nem) /erdőben, ajjazatnövény, ami területet nem gondozzák/bokros, töviskes, mindenféle (nem fás) /szamártövisk, csalánt, aszott / hajlat, nád felnő, nem eszi a jószág, csak amikor szorul / mindig olyan szőrös az a főd, nem kopaszodik le, tövisk, fű / ahol sok gaz van, laposban /bokros, vadnövény, dudvák, bodzabokrok/vadakác felnő, cserjés/ töviskes, régi telkek, túzokok/kis fák, kökényszilva/nagy bozót, a gaz, piszkos, gallydarabok, a kökény más, nem bozót/embernagyságú bozót/szúrós, elhagyatott, bokrok, fák, víz is /galagonya, vadkörte, csipke... /a gaz! A gurdinyos szó ritkán került elő, mezei aszattal sűrűn benó'tt területet jelent. Hasonló elhagyottabb helyeket jellemeznek az alábbiak: ugaron hagyott legelőn, kezeletlen területeken /régi/lebontott/elhagyott tanyahelyen. A töviskes helyek elhagyott, magaskórós területek szúrós lágyszárú fajok (ritkábban szúrós bokrok) uralmával. A töviskes olykor földrajzi név (Töviskes). Pásztorok általi jellemzései: betöviskesedett ez a hely, gyengetövisk / rózsatövisk - félmarikkal van neki, szamártövisk / van közte az a tövisk / ugarfődekbe, elcsapják, azon szeret a jószág, aszottrózsa, aszott, folyófű, porcsiny, nem tudom mán úgy hirtelen elsorolni, csattanó maszlag (is), büdös, meggyújtsa, elhajtja a jószágot/fás rész, ültetve, olajfűz/tiszta tövisk vót/szamártövisk, porondokon / van több fajta, hodály környékén, meg helyén, a gilicetövisk, a szikes fődeken vannak ilyen feke- tefőd-területek (löszgyep) /a telek, erős főd vót, azon termett meg a tövis/szúr, aszott, ahun összefüggően egybe van, ha gyengén levágják, úgy eszi a birka /pusztán egy ilyen megnevezés (földrajzi név) /szamártövisk, gelicetövisk/kicsi szúrós (és földrajzi név)/töviskes=bozótos, a legelő tele van töviskes bozóttal, cserjével / töviskes rész=gazos rész, ott vót az istálló (nem bokor, hanem Carduus-Cirsium). A bokros ritkábban használt és bizonytalanabb jelentésű szó, lehet lágyszárú és fásszárú növényzet egyaránt. Gyakran egyezik a bozótossal (egyszer ritkább növényzetű). Nem sokan ismerik. Máskor egy növényegyedre vonatkozik: egy szál töve van, olyan bokros. Pásztorok általi jellemzései: kökény, szélhajtótövisk /mint a bozótos/gazos, minta bozótos/szamártövis/hasonló a bozótoshoz/fű is, laposba is /mint a bozótos, rózsatő, bokor /sásos, nád/kisebb erdőség, jószágállás egykori helye /fű is, fa is lehet/jobb a főd, vegyes, komócsin, erekben, nád, káka/mint a bozótos, ritkább/fűzfabokros/füves, bokros/ a legelő bokros, mindenféle van benne. A cserjés általában fásszárú terület, akár kisebb fákkal is, nem erdő, ritkán lágyszárúakra értik. Többen nem ismerik, illetve csak a hegyekben, Tisza-mentén tudnak ilyenről. Ritkán megegyezik a bokrossal, bozótossal. Pásztorok általi jellemzései: fás, nem egész fa, kis apró/erdősávnál, cserjebokrok/fajövéses/fiatal növények, faféle /fai Tisza-mentin, fajövések, fabokrok, itt nincs cserje (a Hortobágyon) /inkább fák, apró... /mint a bozótos /mint a bokros/a hegyekben /kivágják, fiatal hajtások, csak cserje. A Hortobágyon kevés az erdő, ezek zöme is ültetett, néhány természetesebb erdő csak a nyugati peremeken fordul elő. Emiatt az erdőkkel kapcsolatos élőhelyi kifejezések ritkák: erdőben /erdős részen /erdősávban/erdőszéleken/fa tövin (körbe), nem kezelt erdősáv, azt szereti, amit a fa fellazít. Több fafajnál megjegyzik, hogy csak ültetve fordul elő (ahová ültetik/ültetve/magátólnem nő). Utak mente, árokpartok, mezsgyék Fontos elemei a hortobágyi tájnak az utak, árokpartok. A sziket nem tűrő, de a zavarást, bolygatást jól elviselő fajok fontos termőhelyei. A termőhelyjellemzések kapcsán a pásztorok a következő kifejezéseket használták: árokoldal, kanálisszél/part, csatorna- és gátoldal, csatornapart, vasútódalban, útfeleken/útfélen, dűlőutakon, agyontaposott útfeleken, szikes utak mentén, ahol azelőtt jártak, út mellett, járt fődeken, utakon, útmentén, útszélen, árkos mozgatott fődön. Amikor egy-egy faj termőhelyére kérdeztünk rá, az alábbi fajok kerültek ebbe a csoportba: Polygonum aviculare, Artemisia absynthium, Cardaria draba, Plantago spp., Artemisia vulgaris, Arctium spp., Conyza canadensis, Melilotus spp., Prunus spinosa, Rosa canina, Rubus caesius, Urtica dioica, Sambucus nigra. Hasonló élőhely a gazos mezsgye is, bár e kifejezést már kevesen ismerik (itt az ín födém, idáig, nem takarította (a két szántó közti keskeny sávot) /én se gyomirtózom, jo cm (széles) /kétgazda közt. Hívják ösvénynek is (két főd között30 cm ösvény, elválasztó ösvény, tarack vót, II. világháborúig). A gyepű szó már nem ismert. Szántóterületek és települések élőhelyei A pásztorok által ismert növényfajok egy jelentős része nem a természetes élőhelyeken fordul elő, hanem szántókon, ugarokon és településeken. Szántók kapcsán a következő kifejezéseket hallottuk: szántófődeken /szántókon / vetés területeken / termőfődön / vetett helyen /szántásban / kultúrfődön / vetések közt. Egyes termesztett fajokat kiemelten kezelnek, egyes gyomfajokat hozzájuk kötnek: búza közt / búzában / búza véginél / búzafődön / vetésekben / kukoricaközt / tengeri közt / kapásnövények közt / lucernában, lucernafődeken / kiöregedett lucernában / öreg lucernafődön. A belvizes szántók kapcsán említették az alábbi termő
