Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Muzeológia - Gáborjáni Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium kiállításainak helytörténeti vonatkozásai

230 GÁBORJÁNI SZABÓ BOTOND zelem emlékére, a seregeit élelmező cívisek közösségének. A kannák fő motívumai a jeruzsálemi templom korinthoszi oszlopaira utalnak.22 Számos szöveges példával dokumentálható helytörténeti vonatkozásai vannak a debreceniek által nagyon kedvelt verejtékes díszítésű ötvösmű­veknek, melyek fő motívuma élénken foglalkoztatta a helyiek képzeletét. Dobozi István főbíró így összegezte élményeit a várost kifosztó „eperjesi hóhér" Caraffa23 működéséről: „Hogy én a némettől ne irtózzam, soha a fejemből ki nem verhetni, mert még Caraffa idejében experiáltam, más­ként soha imaginálni nem tudtam az mikor az evangéliumban olvastam, mit tegyen a mi Urunk Jézus Christusnak vírrel való verítékezése."24 A „multimédia korszakában" kisebb tárgyak szakszerű egyedi bemuta­tás esetén sem feltétlenül keltik fel a megérdemelt figyelmet, akkor sem magától értetődő a hatás, ha jelképi erejük van. Napjainkban ezért minden kiállításnak élményszerú'ségre kell törekednie. A mi helytörténeti kiállítá­sunknak az egyik legfontosabb látvány eleme sajnos még nem készülhe­tett el. Egy Keresztyén Respublika esetében (a mondandót erősítő feliratai és díszítése miatt) a cseppformájú, lenyűgöző méretű Rákóczi harang kü­lönleges eljárással készült másolatát állíthatjuk a kiállítás középpontjába, ez lehet a létező leglátványosabb tárgy a téma megjelenítésére! Könnyű, gyantás, áttetsző anyagból öntve, ún. gumiköpenyes technikával készít­tetünk másolatot a harang eredetijéről. A homokfúvott üvegre emlékez­tető anyagot belülről derengő fénnyel lehet átvilágítani. A másik uralkodó látványelem, az első terem nyomdai enteriőrje azt hangsúlyozza, hogy a „magyar Genf' főként iskolája és nyomdája által vált véleményformáló hatalommá.25 A város befolyásoló erejét fokozta, hátországát növelte, hogy színmagyar település volt, miközben a magyar- országi városlakók zöme más etnikumhoz tartozott. Debrecenben a 17. századi céhes iratok között nem találunk német szakkifejezéseket,2618. századi útleírások szinte kuriózumként említik a lakosság nagy számát és magyar beszédét. 22 Jelentőségüket kifejezi, hogy legutóbb a Nemzeti Galéria Mátyás király öröksége c. ki­állításáról készült katalógus címlapfotójaként szerepeltek. Részletes leírásukat lásd: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon. (16-17. század). Budapest, 2008.180-181. 23 Caraffa 1685-ben válogatott kínzásokkal közel egymillió Rhénes forintot préselt ki a lakosságból. Debrecen története i.m. i.k. 156. A zsoldosok tiszántúli brutalitásával is összefügg, hogy a magyarság történeti tudata jórészt kivetette magából a török okozta mérhetetlen szenvedést és nem őrzött meg semmi jót a „felszabadító hábo­rú" éveiből. Lásd a „Musztafa, Caraffa és az akasztófa" működését összehasonlító népdal szövegét. 24 Debrecen története 1693-1849. Debrecen, 1981.2. k. 112. 25 A18. században 25-30 000 lakosú Debrecenben folyamatosan 2000 diák tanult. Az egyházkerületet közel 800 egyházközség alkotta, ezek a települések minden tekin­tetben Debrecenre figyeltek, ugyanakkor a Kollégium számára is létkérdés volt, hogy a református egyházközségek százaival kapcsolatban lehessen, a kiküldött rektorok, legátusok, adománygyűjtő diákok révén. 26 Lásd Takács Béla: Debrecen története, i.m. i.k. 449. Ezen a téren sok példát sorol­hatnánk Debrecen kivételes voltára. Más városokban a nyomdászok társalgási nyel­ve még a 19. sz. 2. felében is a német volt, Debrecennek jelentős szerepe volt a nyelvi fordulat terén. A nyomdai enteriőrben Genf és Debrecen kapcsolatára utal két nyom- dászjeivény. A Kálvin műveit kiadó genfi Crespin nyomda jelvénye azo­nos volt Huszár Gál debreceni nyomdaalapító jelvényével. A kapcsolat másik jelentős dokumentumaként kiállítottuk Szikszai H. Bálint genfi ki­adású, kivételes szépségű héber bibliáját, margináliákkal sűrűn teleírva. Méliusz debreceni utódja Genfben tanult, Kálvin utódjának, Bézának bi­zalmas levelezőtársa volt. KULTUSZOK, TÁRGYAK, JELKÉPEK Egy közösségre jelképei mellett az is nagyon jellemző, hogy milyen személyiségeket övez rajongással. Debrecenben 1849 után teljesedett ki Csokonai kultusza. Ünnepségsorozatok közepette indult folyóirat Cso­konai Lapok címmel, melyet a Csokonai Emlény, majd Album követett, ezután a Színház, a Csokonai Kör, végül Nyomda és más intézmények, közöttük malom, vendéglő, patika és iskola vette föl a költő nevét, de a Városi Múzeum alapítását sem véletlenül időzítették halálának századik évfordulójára. Emlékszobánk főként azt mondja el a témáról, amiről má­sok kevesebb eséllyel szólhatnak,27 mert eredeti tárgyak, iratok, hangsze­rek és olyan remekművek állnak rendelkezésünkre, mint Ferenczy István, Izsó Miklós és Rippl Rónai klasszikus alkotásai. A néprajz művelői szerint Csokonai („a legfigurásabb legátus") anek­doták hőseként vagy igazságtevő garabonciásként vált ismertté, olyany- nyira, hogy fiktív jövendöléseit még a 20. század elején is vásári ponyván árulták, képi ábrázolása megjelent a népi iparművészet termékein, faze­kasok és mézeskalácsosok áruin.28 Már a 18. század végén ő volt a diákság országszerte másolt kéziratos versgyűjteményeinek legnépszerűbb szer­zője. Izsó Miklós, a 19. század legnagyobb magyar szobrászművészének egyetlen jelentős köztéri alkotása Csokonai példátlan debreceni kultuszá­nak köszönheti létét. A szobor a város „szépészeti" fejlődését is szolgálta, mert az ügyet felkaroló Emlékkert Társulat határozta el a Kollégium előt­ti tér parkosítását. Mert „minden kultúra - gyökérzetének vezérágával - a kultuszba kapaszkodik."29 27 Ilyen például Hunyadi Ferenc kötete. A püspök Csokonai (József nevű) testvérének keresztapja volt. Mint a feliratokból kiderül, kvalitás érzéke mellett az is a renitens di­ákok (Mándi Márton István és Csokonai) mellé állíthatta, hogy deák korában az Isko­laszék (Sedes) 39 alkalommal marasztalta el fegyelmei vétségeiért. 1794. december 3-án a költő osztályával Hunyadi Ferenc püspök házánál Ferenc napkor elénekelteti a püspököt méltató költeményét. 28 A Sárrét monográfusa szerint a 20. század elején még ő volt a környékbeli falvak leg­többször emlegetett „poétája". A latinos kifejezés népi szóhasználata szintén Cso­konai népszerűségének forrására, a Kollégiumra utal, országos ismertsége szintén Debrecen és iskolája „infrastruktúrájának" köszönhető. Lásd bővebben: Gáborjáni Szabó Botond: A „tiran törvény" vagy a „Collegiumnak java7 Csokonai „kicsapatdsá- nak"hátteréről. Debreceni Szemle, 2005/1.67. 29 Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modell­je a debreceni Csokonai- kultusz fejlődésében, = Az irodalom ünnepei. Kultusztör­téneti tanulmányok. Budapest, 2000.188.

Next

/
Thumbnails
Contents