Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Ilyés Gyula és Debrecen
ILYÉS GYULA ÉS DEBRECEN 221 a Séden c. drámáját. Erre az alkalomra a Debrecen Városi Tanács meghívta, mint díszvendéget.32 Távol maradt azonban, s válaszát sem ismerjük, nincs az iratok között.. SZÍNHÁZI BEMUTATÓI Az első lllyés-bemutatót 1953. január 6-án tartották Debrecenben.33 Kossuth szerepét Téri Árpád, Görgeyét Bánhegyi Károly, Józsa Mihályét Mádi Szabó Gábor játszotta. A bemutatóról terjedelmes, csaknem három hasábos elemző kritika jelent meg a helyi pártlapban, melynek első mondata szerint az egyik legnagyobb magyar dráma született Illyés tollán. A kritikus egyetért az író történelemszemléletével, a szabadságharc ábrázolásával, csupán Kossuthné alakját tartja szegényesen megrajzolnak.34 Az egyéb írásaiban (versek, publicisztika) ekkor a sztálinizmusnak elkötelezett Obersovszky fenntartás nélkül állt ki Illyés mellett. Ezt nemcsak lelkes hangú kritikája bizonyítja, de egy újabb cikke az előadásról, amely két néző (egy MÁV dolgozó és egy katonatiszt) lelkes, már-már patetikus, aktualizáló véleményét tolmácsolja.35 Egy kis glosszában pedig megvédte Illyés Tűvétevők c. egyfelvonásosát egy intézeti tanártól, aki elmarasztalta a 109. számú Ipari-tanulóiskola színjátszóit, mert, úgymond, alkalmatlan darabot választottak bemutatásra.36 1969. február 21-én Giricz Mátyás a Hungária Kamaraszínházban állította színpadra a Kegyenc c. Illyés-drámát. A kiemelkedően sikeres előadás főbb szerepeit Sárosdy Rezső, Olsavszky Éva és Fonyó István alakította, a kritikus szerint hitelesen, kifogástalanul. A három hasábos monstre kritika hangsúlyozta, hogy a Kegyenc Illyésnek saját műve, az eredeti témából - idézve az írót - csak az eszmét és a személyeket tartotta meg, de más szerkezetbe foglalta és fogalmazta meg a konfliktust, továbbá elhalványította a darab konkrét római jellegét. „Bizonyítja ezt egyebek között az is - olvassuk a nem kis bátorságra valló következtetést, - hogy Illyés Gyula művében olyan nyelvi kifejezéseket is használ, melyek elvonatkoztatják a drámát Rómától, és határozottan utalnak időtlenségére, vagyis arra, hogy a hatalom bármely korban okozhat hasonló dilemmát."37 Itt jegyezzük meg, hogy a 2001. október 12-én bemutatott és mérsékelt sikerrel játszott Kegyenc viszont nem Illyés műve volt, hanem Parászka Miklós és Töreki Attila átirata. Mint ismeretes, Illyés időközben átírta a Fáklyaláng első felvonásának végét. Az átdolgozott változatot is bemutatta a debreceni társulat 1976. szeptember 24-én, ezúttal Rencz Antal rendezésében. A színvonalas előadás főbb szerepeit Sárosdy Rezső, Reviczky Gábor és 0. Szabó István alakította. A rendezői koncepció értelmében Görgey nem áruló, csak vi32 Lásd a meghívó levél másolatát. Hajdú-Bihar megyei Levéltár. XXIII. 116 384 20. 501/1970. 33 Ma van a Fáklyaláng bemutatója. Néplap, 1953. jan. 6.4. 34 Obersovszky Gyula: Illyés Gyula Fáklyaláng. 1953. jan. 11.7. 35 -0- gy-: A közönség a Fáklyalángról. Néplap, 1953. jan. 25.7. 36 - 0. gy- :Jki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul". Néplap, 1954. május. 18.4. 37 Magyari Vilmos: Kegyenc. Bemutató a Hungária Kamraszínházban. Napló, 1969. márc. 2.9. tapartner, aki más úton keresi a haza megmentésének lehetőségét. A dráma eszmék és magatartásformák csatájának képe: s nem annak a „pörnek az eldöntése" (Illyés), hogy ki hibáztatható a szabadságharc bukásáért. „Nem a felelőst keresi Illyés: a nemzetmentő erőt kisugározni képes személyiséget, a bukásban is győztest, aki a maga életét, hitének tisztaságát évtizedeken át példaként tudja nemzete elé állítani."38 ALAKJA ÉS MŰVEI A DEBRECENI SAJTÓBAN ÉS KÖNYVEKBEN Juhász Géza, a kiváló debreceni kritikus már korán felfigyelt Illyés tevékenységére, s a Flankiss Jánossal közösen írt francia nyelvű irodalom- történetben, a rövid nevén Panorámának emlegetett könyvben kellő empátiával, méltó terjedelemben, bár helyenként rossz adatokkal ismertette a költő munkásságát.39 „... mindaz, amihez nyúl, hatalmas jelentőségre tesz szert, mintha csodát jelentene be. Az ő csodája (...) a földi élet és a földműves élete, akit egy öröknek tűnő törvény irányít. Ez hol az idill, hol a harag és a lázadás, hol a lemondás a világ hiábavalóságairól, és emelkedés az ég felé. Ennek a kemény és gyakran földszagú költészetnek, amely olyan, mint a Szabó Lőrinc és Erdélyi által elért líraiság szintézise, egyetemes perspektívája és a himnuszoktól örökölt pátosza van." - írta többek között. Juhász ettől kezdve egész életében nyomon követte Illyés pályafutását, több cikket és tanulmányt írt róla, s már 1932-ben biztos volt benne, hogy kiemelkedő egyéniséggé érik: „Illyés a legprogresszívebb párizsi költők közt bontakozott ki, de hazatérte után a régi magyar hagyományba kapcsolódott, s maga is a falu életének költője lett. (...)... a régi, gépies ütemezésnél hajlékonyabb megoldással és vakmerő asszo- náncokkal, amelyeknek jogát különben már ö előtte kiverekedték a fiatalok, egyre több magyar formát élesztett föl. Erdélyi eredményeit átvéve ma új költészetünk legnagyobb reménységének látszik.'40 Később méltatta Kora tavaszé, regényét. Többek közt ezt a tanulságot vonta le belőle: „Illyés Gyula költőnek is a legjobbak közé tartozik ma, de prózaírónak még nagyobb. Ez már a Puszták népe és Petőfi-könyve óta kezd kiderülni. Egy tekintetben - a Kora tavasz bizonysága szerint - senki nem mérhető hozzá. (...) Illyésnek a Kora Tavasz az első regénye, de ahogy ő megoldja, az még idáig nem sikerült senkinek. Úgy kezdődik, mint egy filozófiai levél, s végig az is marad. (...) Ha van nem-regény, ez az iskolapéldája lehetne. S mégis regény, a legizgalmasabb lélekrajz, néprajz, korrajz teljesen feloldódik benne játékosan, fölényesen. De fölfedező súllyal."41 Szellemtörténeti vázlatában pedig így jellemezte: „Lírája örök önvád: koldussorban rekedt testvérei miatt. Keményen hirdeti a szegények jogát. Sok a szatirikus hangja. Ő szerzi vissza a verses epika becsületét. (Három öreg, Ifjúság). Prózánknak nincs ma tisztább mestere. Regényben tündéri fölénnyel 38 Cs. Nagy Ibolya: Illyés Gyula: Fáklyaláng. Napló, 1976. okt. 2.5. 39 Panorama de la littérature hongrois contemporaire. KRA, 1930. Paris. 324-326. A fordítást Magi Zsoltnak köszönöm. B.E. 40 Korunk lelke. Ili. Debreceni Szemle, 1932.439. 41 A falu készen áll. Illyés Gyula regénye. Tiszántúl 1942. febr. 8.7
