Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Agrártörténet - Surányi Béla: Vázlat Debrecen legeltetéses állattartásáról a XIX–XX. században
184 SURÁNYIBÉLA tották, majd egyrészt eladták a tőzséreknek, másrészt a város mészárszékeiben értékesítették. A vegyes gulya állományát a saját szaporulatán felül leginkább vásárlással gyarapították. így Bánffy Dénes szentmiklósi gulyáját vásárolták meg, továbbá Martonosi Zsigmond állományából közel három tucatot. A gulya is, a méneshez hasonlóan nem a köztenyésztést hivatott szolgálni. A város többször bérelt téli legelőt a Hortobágy környékén fekvő településektől. A gulya utáni bevétel jóval meghaladta a már eredetileg is kisebb létszámú ménesét. Végül a város 1753 őszén túladott a gulyán is alacsony jövedelme miatt. A későbbiekben létesített városi törzsgulya és törzsménes már elsősorban a köztenyésztés minőségi javítására volt hivatva. DEBRECEN LEGELTETÉSES ÁLLATTARTÁSA A XIX. SZÁZADBAN „A debreceni állattartás területileg a város határának három részéhez, a belső legelőhöz, a hortobágyi pusztához és a cserei kaszálóhoz kapcsolódott. Ebből a szempontból Debrecen nem különbözött a nagyhatárú alföldi mezővárosoktól, amelyek állattartásában a XVIII. század folyamán következtek be fontos változások. Ekkor vált általánossá a korábbi magánlegeltetéssel szemben a közösségi legeltetés rendszere, a kommunitás által szerződtetett pásztorok segítségével."- írja Orosz István.40 Mivel a város állattartását elsősorban a Hortobágy szabta meg, így az ott föllelhető állatlétszám egyúttal jelzi azt, hogy mekkora állománnyal rendelkezett a város és főként Debrecen gazdatársadalma. Ecsedi István41 által közölt adatok utalnak az állattartás mértékére: ív ló szarvasmarha juh sertés Me: db 1756 1.302 8.477 10.469 1.063 177512.0501789 374 6.417 7.960 5.153 181315.1531839 1.512 11.3481855 2.016 16.310 15.102 6.316 1865 számosállatban: 17.095 1870 3.114 13.516 30.536 16.366 1875 3.463 12.760 27.020 3.203 1880 3.312 14.490 27.071 9.610 1885 2.458 12.118 26.689 6.565 1890 4.020 14.509 23.200 4.020 1895 4.311 13.940 24.540 7.015 1900 4.270 12.871 23.507 3.160 1910 4.566 15.356 21.358 1.521 1913 4.114 11.982 18.384 2.609 40 Orosz 1.(2004): 344. 41 Szakácsi J. (1958): kézirat 1813-1913 között az átlag létszám 3.049 13.696 23.741 6.038 Számosállatban kifejezve 2.439 10.957 1.686 688 100 év létszámadatait figyelembe véve, az átlagos létszám számosállatban kifejezve: 15.770 darab, amelyből a lóállomány 15 %-kal, a szarvasmarhák 70 %-kal, a juhállomány 11 %-kal és a sertések 4 %-kal részesedtek. A XIX. század végéig a kezes tartás (igás,fejős jószág) és a külterjes tartás (nem fejős és nem igás állat, valamint gyapjújáért tartott juh)42 területileg is elkülönült. Az előbbiek legelője a belső legelő (bellegelő), az utóbbiaké a településtől távol fekvő pusztai legelők voltak. A külterjes tartású állomány legeltetési ideje 8-9 hónapot tett ki. A néprajzi feldolgozásokból kiderül, hogy a hagyományos állattartás rendszere három kérdéskört érintett:43- legeltetés rendje- legeltetési jog- legelőszervezet A legeltetési rend az állatállomány egyes jószágfajainak biológiai adottságait vette figyelembe, ami egyrészt legeltetési sorrendet, másrészt legelő-elkülönítést jelentett. Ez utóbbi legtöbbször az állat faját, korát és nemét vette figyelembe. Előírások rögzítették a legelőhasználat jogát, amely megszabta, hogy ki mennyi jószágot tarthat a közös legelőkön. A legeltetési jog és rend együttesen járult hozzá a legeltetés szervezetének kialakulásához, amely megszabta a pásztorok munkáját, a gazdák és a pásztorok kapcsolatát. Az állattartó gazdák már a XIX. század elején önkéntes társulatokat, legelőgazdaságokat hoztak létre, amelyek később átkerültek a közösségjogkörébe. A legelőgazdaságok fogadták fel a pásztorokat, ügyeltek a legeltetés rendjére, gondoskodtak a kutakról, az orvoslásról, a kaszálásról. A debreceni határ (1. ábra), zömmel a XVIII. században véglegesült és többé-kevésbé 1948-ig fennmaradt. A rét és legelő részesedése a város határából - összehasonlítva a nagy alföldi mezővárosokkal44 45 (2. ábra) a XIX. század végétől fokozatosan csökkent*5 év összes mezőgazdasági terület rét legelő % Me: hektár 1895 93.148 9.126 27.273 39,7 1913 94.782 4.448 27.333 33,5 1935 94.688 3.911 24.620 30,1 1962 44.262 1.812 1.000 6,3 1966 44.210 1.759 874 5,9 2000 35.537 790 5.634 18,0 42 Balogh I. (1958): 537. 43 Ua.538-539. 44 Kiszely Gy. szerk.(i93i): 280. 45 MgStA 111.(1870-1970): 153.
