Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
EGY DEBRECENI BŐRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAI A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL 153 Név: Érték: Éves eladás összesen: 1846 Csanálosi György 945 9776 Bányai Ferenc 543 Simon Mihály 527 Szentzi Pál 524 Balogh Mihály 468 Szilágyi János 418 Kalos György 411 Benyovits József 319 Miszti István 312 4467 1847 Ari Lajos 1438 Simon Mihály 635 Balogh Mihály 559 Szentzi Pál 549 Győri János 475 Miszti István 322 Szilágyi János 316 Kalos György 315 4609 11639 1848 Lakatos György 2193 Ari Lajos 1938 Mikintzky Károly 1126 Simon Mihályné 819 Székely Lőrinc 578 PappJózsef 540 Balogh Mihály 493 Madas Pálné 439 8126 18666 1849 Szőke Mihály 2701 Hinfly Ignátz 1320 Ifjú Papp József 923 Bányai Ferenc 554 KovátsJános 410 Kádár Ferenc 250 Nagy Ferenc 231 6389 18130 1850 Farkas Károly 671 Nagy Ferencné 258 Hunyadi Sámu- elné 250 Besenyei József 214 Galik János 154 Baróthy István 148 Kapitány De Busch 140 Nagy Gábor 95 Botka József 88 2018 4428 Csanálosi György 945 Bányai Ferenc 543 Simon Mihály 527 Szentzi Pál 524 1851 Balogh Mihály 468 Szilágyi János 418 Kalos György 411 Benyovits József 319 Miszti István 312 4467 9776 A bőrkereskedés áruhitelezései 1846 és 1850 közötf3 A kimutatásból kiderül, hogy néhány csizmadia húsz év óta a kereskedés rendszeres és hűséges vásárlója. Az összegzett adatok alapján elmondható, hogy 1846 és 1850 között a Kis Orbán kereskedés fennállása óta a legválságosabb éveit élte. A helyi forgalom néhány csizmadia vásárlásaira szorítkozott. A cég működését rögzítő másik forrás, a tartozásokat nyilvántartó könyv szintén arról árulkodik, hogy az elfáradt kereskedő 1846-tól a kereskedés felszámolására készült. Igyekszik minden kintlévőségét behajtani, ha nem megy másképpen, a törvény erejével.74 Bartcza János felfogadott ügyvéd sorra nyeri a Kis Orbán cég számára a tartozások kifizetését elrendelő ítéleteket. Korábban a kereskedő a neki tartozó személyekkel szemben végtelen megértést tanúsított. Olykor a valóban rászoruló 'kis emberek' csekélyke tartozásait el is engedte. A mindig megegyezésre törekvő, a debreceni cívissé emelkedett rendi mentalitású kereskedő személyiségétől teljesen idegen volt korábban az efféle pereskedés. Szinte 'kisír' az üzletkönyvből és levelezéseiből, hogy a megváltozott helyzet, a más versenyszabályokkal felvértezett konkurencia szorította erre a viselkedésre. A Kis Orbánokon kívül nem működött más bőrkerekedés a városban. Abból a tényből, hogy 1835 után együttvéve kevesebben vásároltak a bőrkereskedésben, mint az előző években, arra következtehetünk, hogy a csizmadiáknak sokkal kevesebb munkájuk akadt, mint korábban, vagy „feketén" szerezték be nyersanyagaikat. Az úri közönség már egyébként sem náluk vásárolt, a cívis gazdák sem csináltattak vagy vettek új csizmát minden évben, a városi és vidéki „pórnép" pedig örülhetett, ha bocskorra tellett nekik ezekben az aszállyal sújtott, ínséges években. A bőráru tárolása, felhalmozása igen kockázatos volt, félteni kellett mind a kiszáradástól, mind a penészedéstől. Ha szükség volt bőrre, mindenki csak a friss árut kereste. Sem a helyi tímárok, sem maga a kereskedő nem számíthattak a kereslet váratlan növekedésére. A szegénységtől rettegő ember nem vásárolt, a mesterembernek nincs kinek eladnia. Üj konkurenciaként megjelent a harmincadot megkerülő, a falusi állatvágások bőrét olcsón felvásárló, kikészíttető kontár, a folyton mozgásban 73 A táblázat a legnagyobb értékben vásárlók nevét emeli ki. 74 Korábban egy esetben sem fordult elő, hogy kintlévőségeit a törvény erejével hajtotta volna be.
