Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - D. Szabó László: 10. századi veremház Debrecen belvárosában
134 D. SZABÓ LÁSZLÓ dély kelet-délkeleti része, a Maros, Nagy-KükOllő, Olt, Feketeügy folyók vidéke4 5. Mindkét területen a 6-7. század folyamán szláv népesség telepedett le. Településeik és jellegzetes hamvasztásos temetőik is ismertek (RÉVÉSZ-WOLF1993.108; BÓNA1988.177-185). Az erdélyi szlávok legkorábbi emlékei között már szerepel ez az edénytípus (BÓNA 1988.178) és a 13. századig használják (HOREDT1978.66). A Felső-Tisza vidékén a szláv telepeket és temetőket - ahonnan lepénysütő is előkerült - a 7-11. századokra keltezik (pl. RÉVÉSZ-WOLF 1993.107; ERDÉLYI-SZIMONOVA1993. 128). A Kárpát-medencében ismert példányok azonban nem csak a korai szláv telepeken, „hanem az avar településterület központi és peremvidékein is előfordulnak" (VIDA 2011.738)5. Lepénysütő tál került elő még Hajdúböszörmény - Nagy Bakóhát6, Tépe - Bikazug (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987.304), Nagyút (VÁRADI2000. 132), Mátraszőlős-Késedomb (CS. SÓS 1970.99), Visegrád-Várkert (FODOR 1984.104), Szekszárd (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987.306), Balatonmagyaród- Feketesziget (FODOR 1984.104) lelőhelyeken. Ezek között szlávnak (pl. Mátraszőlős-Késedomb) és avarnak (pl. Hajdúböszörmény - Nagy Bakóhát, Nagyút, Tépe - Bikazug) meghatározott települések is vannak. A lepénysütő tálakat kézzel készítették, falvastagságuk 2-3 cm. Az agyagot kaviccsal (Zemplénagárd-Nagygödör dűlő), vagy pelyvával (Debrecen-Széchenyi utca-Mélygarázs) keverték, de van szemcsés tapintású is (Mátraszőlős-Késedomb). Méretük változatos, átmérőjük 10-35 cm között változik. Peremük magassága néha alig észrevehető, máskor a 7 cm-t is eléri. A magasabb peremű példányoknál a perem külső és belső oldala lehet egyenes, vagy íves. A Malomfalván előkerült példányok között mind a négy variációra van példa (kívül-belül egyenes, kívül-belül íves, kívül egyenes-beiül íves, kívül íves-beiül egyenes) (HOREDT 1978.63). Általában díszítetlenek, a perem szélét néha ujjbenyomkodással tagolják, egy malomfalvi példány falát bekarcolt vízszintes és függőleges vonalakkal díszítették (HOREDT 1978.63). Állatcsontok A veremház, a külső kemence és a gödör betöltése huszonöt darab állatcsontot tartalmazott7. A csontok többsége szarvasmarháktól származik. Néhány csont pontosabban meg nem határozható nagypatás állat maradványa és előkerültek egy ló fogsorának részei is. Természetesen a kis mennyiségű állatcsontból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a 10. században itt élők állattenyésztésével kapcsolatban, de az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a 9-10. századi magyarság két legfontosabb állatának csontjai kerültek elő (PALÁDI-KOVÁCS1997.98). ÖSSZEGZÉS A lelőhelyen egy 10. századi telep emlékeit tártuk fel. Mivel a veremház a feltárás szélére esett, elképzelhető, hogy a település keleti irányban folytatódik. A veremház a Kelet-Európábán gyakori fával bélelt típushoz tartozik. Az itt élők életmódjáról nem tudtunk meg túl sokat. Nem kelesztett lepénykenyeret készítettek (lepénysütő tál), tehát földműveléssel foglalkoztak és nagyállatokat (szarvasmarha, ló) biztosan tartottak. Az előkerült leletek alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az egykori lakosok milyen néphez tartozhattak. A kerámiák díszítése nem egyedi, a korabeli Kárpát-medencében általános volt a vonal és hullámvonalkötegek, bekarcolt körbefutó vonalak használata. A lepénysütő tál szláv eredetű, de avar telepekről is került elő. Debrecen kora Árpád-korának kutatói a városnak ezt a részét nem vették figyelembe. Egyrészt mélyebben fekszik, mint a Paptava és Domb utca környéke, ahova az első megtelepedéseket gondolták. Másrészt a középkori Debrecen déli felében helyezkedik el, ahol az első térképeken egyenes utcák vezetnek, nem pedig ősi településeknek vélt zeg-zugos utcácskák. Ahogyan már Mesterházy Károly is rámutatott, a Domb utcai megtelepedést nem támasztják alá régészeti leletek. A Paptava környékét érintette a Kölcsey Központ területén folytatott feltárás, ahol a 13. századból származnak a legkorábbi Árpád-kori leletek (SZOLNOKI 2005.207). Egy ház feltárása még nem bizonyítja, hogy itt lett volna Debrecen honfoglalás utáni első települése, de az biztos, hogy a 10. században a városnak ez a része alkalmas volt a megtelepedésre. A város területén a jövőben bárhol kerülhetnek elő ebből az időszakból (is) régészeti leletek. Eddig azonban csak a Széchenyi utcán került elő kora Árpád-korra keltezhető emlékanyag és a lelőhely további leletanyaga folyamatos megtelepedést mutat a 21. századig. A feltárt településrészlet kívül esik mind a négy Árpád-kori falu feltételezett helyétől. Mesterfalvától közel 500, a Paptava mellett feltételezett Debrecentől több mint 600, Szentlászlófalvától és Boldogasszonyfalvától majdnem 1000 méter távolságra van. Talán a név szerint ismert falvak mégsem ott helyezkedtek el, ahol ezt eddig feltételezték. Az is lehetséges, hogy egy új, eddig nem ismert település része került napvilágra. A Széchenyi utca 60. szám alatt 1930-ban egy sírt találtak, amelyben az elhunytat egy 14. századi bronz kereszttel temették el. Mesterházy Károly elképzelhetőnek tartja, hogy a sír az egykori Szentmihály utcának nevet adó templom temetőjéhez tartozott (MESTERHÁZY 1984. 91). Bár a Szent Mihály tiszteletére épült templom, vagy kápolna csak fel- tételezés (ZOLTA11925.28; MÓDY1984,103), ha az említett sír csakugyan egy középkori temetőből került elő, akkor a templomot használó közösség, vagy település a mai Széchenyi utca környékén élhetett. 4 Csekefalva, Felsőcsernáton-Róbert tag, Fiatfalva-Nagyerdő, Kézdipolyán-Kőhát, Malomfalva-Podej, Septér, Székelyszállás-Hímes-völgy (BÓNA 1988.179-180) 5 Dévényújfalu, Dunacséb, Eperjes, Gyoma, Kompolt, Nagykanizsa, Pádé, Veresegyház 6 Bajkai Rozália szíves közlése alapján 7 A lelőhely állatcsont anyagának meghatározását Csippán Péter végezte el. Ezúton is szeretném megköszönni a munkáját.
