Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - D. Szabó László: 10. századi veremház Debrecen belvárosában
132 D. SZABÓ LÁSZLÓ l kép Fabéléses veremház rekonstrukciója (HOFFMANN 1992.18) 8. kép A két típusú fabéléses szerkezet (FODOR 1989.32) Fával bélelt veremházakat leggyakrabban a Dnyeper és a Dnyeszter folyók völgyében építettek, de az Oka és a Don középső folyása mentén is előfordulnak (HOFFMANN 1992.19.). Ezek a házak azonban nem csak Kelet-Európábán jellemzőek, hanem a 9-10. századi Kárpát-medence több tájegységén (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Dunántúl) is előfordulnak. Fodor István úgy véli, hogy ezek a házak a Kárpát-medencébe beköltözött szlávok lakhelyei (FODOR 1994,426). Hoffmann Tamás szerint viszont „az építkezési és fűtési technológia mindenütt a környezeti adottságokhoz alkalmazkodott" (HOFFMANN 1992.19). Az utóbbi véleményt erősíti, hogy avar telepen is tártak már fel ilyen típusú épületeket (TRUGLY1996,126— 130). A ház feltételezett egykori szerkezetét és külalakját Fehér Csaba grafikus művész készítette el. A rekonstrukciónál Rappoport rajzát használtuk fel, és figyelembe vettük Sabján Tibor kipróbált elképzelését, miszerint a veremház alapterülete nagyobb a kiásott gödörnél (SABJÁN 1999.132). A ház bejáratának nem volt egyértelmű régészeti nyoma. Mi egy orom- zati bejáratot képzeltünk el, az ajtó felett meghosszabbított tetőszerkezettel (SABJÁN 1999.160). LELETEK Kerámia2 A három régészeti jelenségből előkerült edénytöredékek döntő többsége fazekakból származik. A leletanyag sajnos nagyon töredékes, egész edényt nem lehetett összeállítani. Az edények magasságát, legnagyobb átmérőjét így nem lehetett megmérni, a peremek átmérője 15-20 cm, az oldaltöredékeké 15-25 cm, az aljaké 10 cm volt. Kézzel formázott fazék töredéke nem került elő, mind lassú forgású kézikorongon készült. Különösen jól látszanak a korongolás nyomai az egyik aljon (15. kép 1.). A peremek röviden kihajlóak, szögletesek, vagy lekerekítettek. Egy perem külső oldalán bekarcolt vonaldísz látható (13. képi.). Az edények tapintása érdes, erősen csillámos homokos, apró kavicsos agyagból készültek. Egyetlen perem jelent kivételt, amelyet ugyanilyen agyagból készítettek, de a felszínét gondosan lesimították, agyagmázat képezve rajta (13. kép 3.). A10-11. századi Kárpát-medencében ez a fazekasok által gyakran használt technikai megoldás volt (SIMON Yl 2005.47). A fazekakat legtöbb esetben egy öt-kilencfogú fésűvel díszítették, vonal és hullámvonalkötegeket karcolva az edények felületére (11. kép 1.; 12. kép 1., 2.; 3. kép 2., 13.; 14. kép 1., 3.). A párhuzamos vonal és hullámvonal- kötegek leggyakrabban 9. századi késő avar kori edényeken fordul elő, de a 10. század folyamán a legelterjedtebb díszítés a magyar településeken (MESTERHÁZY1974.216). Mélyebben és nagyobb közzel bekarcolt párhuzamos vonalak két töredéken voltak (12. kép 3.; 14. kép 2.). Körbefutó vonalat karcoltak arra az edényre, amelynek a pereme előkerült (13. kép 2 A kerámiákfényképezéséért és a leletanyagot bemutató táblák összeállításáért Jurás Ákosnak tartozom köszönettel.
