Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - D. Szabó László: 10. századi veremház Debrecen belvárosában
128 D. SZABÓ LÁSZLÓ 7. Koraközépkori jálvak és épületek a mai Debrecen területén 1. Debrecen. 2. Szentlászlófalva. 3. Szentmihály. 4. Torna vagy Boldogasszony falva. 5. Szent András templom (1297—1311). 0. Földesúri kúria vagy castellnm (XIII—XV. század). 7. Domonkos kolostor (XIV. század). 8. Plébánia. 9. Mindenszentek kápolnája. 10. Szent Erzsébet kápolna. 11. Ferences kolostor. 12. Szent László egyháza. 13. Szent Anna kápolna. 14. Szent Miklós kápolna. 15. Szent Joachim és Anna kápolna. 2. kép Balogh István térképe (BALOGH 1958.19) Debre-szun (mozogjon, éljen) kifejezésre vezette vissza a város elnevezését (ZOLTA11925,4). Debrecen - egykor sánccal körülvett - belső területének megtele- pedési sorrendjét is felállította. Ásatásai során megfigyelte, hogy az Árpád-kori falvak általában vízpart közeli magaslatokra és templom köré települtek (ZOLTA11925,8-9). Debrecen utcahálózatáról megállapította, hogy az északi rész szabálytalan vonalú utcái hamarabb alakultak ki, mint a déli rész szabályos szerkezetű hálózata (ZOLTA11925,16). Ezek alapján úgy vélte, hogy a Paptava keleti és északkeleti oldalán jött létre a Debrecennek nevezett első település, amelynek temploma a Szent András templom helyén állt (ZOLTA11925,14)- Az oklevelekben többször említett, templommal is rendelkező Szentlászlófalvát a mai Péterfia és Csapó utcák közé helyezte (ZOLTA11925,17). Véleménye szerint e két település ösz- szenövéséből alakult ki a középkori Debrecen, amihez „a törökvilágban" csatolták a város déli felében elhelyezkedő Boldogfalvát (ZOLTA11925,14). Balogh István 1958-ban megjelent művében módosította és új elemekkel gazdagította a Zoltai Lajos által megrajzolt képet. A város utcahálózatát vizsgálva négy falvat helyezett a keskeny, nem szabályos vonalú utcákból álló városrészekre. A névadó Debrecent a Csapó és Kossuth utcák közé helyezte. Innen északra a Csapó és Rákóczi utcák közé tette Szentlászlófalvát. Egy eddig nem ismert, új települést Szentmihályt a Mester és Bethlen utcák közé helyezte. Tornát, vagy későbbi nevén Boldogasszonyfalvát Zoltai Lajoshoz hasonlóan a város délkeleti részébe, a Szent Anna és Varga utcák közötti területre tette. A falvak keletkezéséről a következőket írta: „E négy kis falu közül bizonyosan Debrecen a legrégibb, honfoglalás-kori török eredetű nevéből következtetve még a X. század végén, vagy a XI. század elején keletkezhetett. Szentlászlófalvának alapítását - ebben külön templom is állott - a XII. század végére vagy a XIII. század első évtizedére tehetjük, és ugyanezen idő tájt települhetett meg Szentmihály is. A negyedik falu, Torna, alapítójáról és birtokosáról kapta nevét. A névadó Thurna comes 1240-1280 között élt." Úgy vélte, hogy a 13. század végén, 14. század elején nőtt össze Szentmihály és Szentlászlófalva, és ekkor alakult ki az összeérő települések új központja a Szent András templommal (BALOGÉ11958,10). 1973-ban kiadott könyvében kihagyta az írott forrásokkal nem igazolható Szentmihályt: „a mai Debrecen belvárosa helyén három - esetleg négy - egymás közvetlen szomszédságában álló kis település alakult ki: egészen korán - talán még a X. században - a névadó Debrecen, a XII. század végén vagy a XIII. század elején Szentlászlófalva, és végül a tatárjárás után (1241-42) Torna, amely később temploma védőszentjéről, Máriáról Boldogasszonyfalva nevet kapta." (BALOGÉ11973,13) Sápi Lajos 1972-ben kiadott könyvében Balogh István négy falvat feltételező elméletét néprajzi és földrajzi adatokkal támasztotta alá. A névadó Debrecent ő is a Csapó és Kossuth utcák közötti területre helyezi: „a jelenlegi Domb utca környékén találjuk meg Debrecen első megölésének helyét, az ősi települési magot. Itt egy zárt telektömb, egy halmaztelepülés alakult ki az egymás felé forduló szabálytalan formát mutató telkekből, melyeknél össze nem függő zsákutcákkal, közökkel, sikátorokkal közelíthetők meg csak a belső telkek."... „a Domb utcán és környékén található település a legnagyobb sík területen helyezkedik el, mely a környezetből mintegy magasabban fekvő dombhát emelkedik ki a tengerszint feletti 124 méteres magasságával, önként adódik a helymegválasztás magyarázata." (SÁP11972,9-10) A város mai területén és környékén előkerült 9-10. századi régészeti leletekre alapozva, úgy vélte, hogy Debrecen
