Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete. I. Szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak
10 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY batippant. Egyéb jellemzői: Más, magvas /az az első, a (vad)liba legeli, elmúlik az ideje, szeptemberben esőt (kap, és kihajt) /ősszel van/hosz- szú magja van/nagyon kicsire nő, kora tavasszal sűrűbb, apróbb gyep a tippan között / tavasszal mindenfele jön ki a fődből / ez van legkorábban /szálkáson jön ki/vékonyabb, ritkább, laposabb a feje. Népi taxonómiája: Sokan biztosan ismerik (akár tavaszi, virágzat nélküli fűcsomóját is). Ha nem ismerik, akkor a tippan változatának tekintik. Egy adat: fiatal egye- deit keverhetik a fiatal Lolium-mal, Poa annua-val. Egyéb adatok: (a nevét juhásztársamtól,) Szalmásitól hallottam. Achillea collina és setacea (mezei és pusztai cickafark) (adatszám: 59). Gyakori fajok ürmös- és cickórós pusztákon, löszgyepekben, másodlagos gyepekben. Ismertségük: 95%. Népi neveik: A leggyakoribb név a cickafarok, többször került elő az egérfarok, cickafark, ritka a cicafark(a), cicafarok, cicka(fű), egérfarkkóró, egerfarok, citkányfarok, cickánfarok, cickánfű, citkánfarok, rókafark, ezerlevelű cickafark. Ritkán: szára elszáradva pipaszúrkáló. Népi éló'helv-meohatározásaik: Legelőszélen, dudvá- sabb, trágyásabb helyen/a ríten rengeteg /jobb fődön /gyepeken, legelőn /annyira nem szikes részen /legelőkön is, jobb minőségű fődeken/mindenütt, ahol pusztaság van, itthon is / szántófődeken, állások szélibe, jobb minőségű fődön/szíkesebb helyen /szikesen, legelőn /legelőn / gyep szélibe, kiöregödöttlucernafődön, ugarfődön/sokfele, inkább taposás részen / partos fődön, nem szikes részen / árokoldal, laposszíl / telkes fődön, vizes szélin / legelőszélében, ahol nem járnak annyira. Népi felhasználási mód- jajk: Gyógynövény/ kaszával vágták gyógynövénynek / szedik / szereti a jószág, levágva is / gyógynövény, szekérrel (hordták), kaszálták, 1-2 mázsát /gyógynövénynek szedték, kívízte (értsd: kévézte), úgy vitte; (a birka) az alját, a fürtös..., a tövit letakarítsa. Egyéb jellemzői: Annyira belepődik, megy az ember talpába a torzsa /szúr, ha a talpadba megy, jó szaga van / majdnem, mint az üröm / (terepen a levele): az üröm kölyke. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, terepen is, nevét is tudja. Ritkán tévesztik a Cardaria-val (kásafű, pulykakása) és az ürömmel (cickánfarok=bárányüröm = cickánfű, bárány piszkosul eszi, mikor gyenge / ez is az üröm fajtája /az üröm kölyke). Podospermum canum (szikipozdor) (adatszám: 40). A veresnadrág- csenkeszes gyepek gyakori faja. ismertsége: 85%. Népi nevei: Csak ritka neveket gyűjtöttünk (bikacsök, csillagvirág, gyömbérvirág, tavaszi hírvivő). Jelzős szerkezet lehet a sárgavirág. Népi élőhelv-meghatározásai: Termővirág, magasabb helyeken /a ríten (értsd: a pusztán) is szokott kinőni /ilyet is láttam odaki / szokott lenni / feketeporongszél / legelőn/ugaron hagyott legelőn/hajlatosabb rész/partos legelő. Népi felhasználási mód- jai: Kikelt a sárgavirág, jött a baj, a pulik ki vótak merűve, sokat kellett dolgozniuk, szaladtak a disznók a sárgavirág után/kurva birka rohangál érte /a disznó szereti/disznó szaladgál utána/szaladt utána a birka/nagyon szereti a birka, virágját kapkodja legelőre (először) / a birka szereti / any- nyira szereti a birka, a malac is/birka fut utána/kalaphoz tettem /szereti a jószág / úgy szalad utána a birka / úgy szalad utána (a birka), a virágját szereti, a malac is úgy szalad utána. Egyéb jellemzői: Ez is tejes! Van egy ideje! Április derekától május végéig, aztán elkopik. Népi taxonómiája: Nagyon sokan ismerik, de legtöbben nem tudják a nevét (nem tudtam a nevit, mindig ki akartam nyomozni/valami szép neve van/van neve!/van pedig neve! gyömbérvirág?: annyi mindenre mondták, kis semmi virág / ismeri? Hogyne! / ilyet is láttam odaki). Terepen jól felismerik. Többféle faj neve jut eszükbe, illetve többféle fajhoz hasonlítják, rokonítják (mint a gyermekláncfű /gyermekláncfű?/hasonló a gólyahírhez (Ornithogalum) /mint a pitypang/virágban: csorbókaszerűség, termésben: pippang! /nem a sárkeret!/nem kankalin?, hasonlít a csorbókához, de mégse nem az/csengőfű?, sárkelep /sárkelethez hasonlít). Mások levélről is biztosan felismerik. Eovéb adatok: Csillagfürtnek mondta egyszer egy ember /nem tudtam a nevit, mindig ki akartam nyomozni. Trifolium angulatum, retusum, striatum, campestre (sziki, pusztai, sávos és mezei here) (adatszám: 52). A veresnadrágcsenkeszes gyepek, valamint a szárazabb ecsetpázsitosok gyakori, de nem minden évben tömeges fajai. A T. campestre a legkevésbé társuláshű, a T. striatum a legritkább, a T. angulatum a legrétibb. A leginkább pusztai bodorka a T. retusum. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Szinte mindig bodorka, egyszeregyszer vadbodorka, vadlóhere, lóhere. Népi élőhely-meghatározásaik: Aljasabb, de nem vízállások, a sárkelet (is itt) / laposszíleken, ahol nedvesség van, víz nincs / nedvesebb (helyen), Kösi-alja, Hortobágy-alja, szikes fődön nem / ahol nyers a főd majdnem mindig; taposás/ ah un vizes egy kicsit /fátokban a legelőn, laposabb hellyekbe(s\c), ahol perjés, sárkelet közte, laposszélekben / legelőn / jó fődeken, határban megkerül, csak jó fődeken /legelőn /jobb helyen, perje közt, szikes helyen /gyepes legelőn /aljas és telkes részen /tocsogós részeken. Népi felhasználási módjaik: Jó mező / haszonra való / levelit nézegetik mindig, szerencsebodorkát keresnek. Egyéb jellemzőik: Meleg (az idő, akkor) kijön/egyikévben terem, másik évben nem/ha az idő rájár, sok helyen van, ha nem, akkor nem/ha a tavasz jó vizes, szép fehér virága van, olyan rövid ideig tart/időjárástól függ, kiverískor térdig írt a veresnadrág, 5 cm volt a bodorka /gázos!/ha esős idő van (akkor van) /apró, futóra van. Népi taxonómiája: Mindenki nagyon jól ismeri, nevét is mindig tudják, sokat mesélnek róla, a hortobágyi legelő egyik legfontosabb faja. Többek szerint egyféle bodorka van (egyetismerek / egyféle), mások szerint többféle van - elsősorban a vad és a vetett (T. pratense) (fehér és piros / veres és fehér /fehér és lila/sárga, fehér és nagy sűrű fehér/lóhere és a kicsi sötét rózsaszín /fehér, lilás, sárgás/mint a lóhere és az apró/kerek levelű és hosszúkás levelű). Néhány ember szerint vad is többféle van (nem tudom hányféle/nem egyfajta, de... /nem tudom, hányféle/sokféle). Egyesek szerint a bodorka a lóhere/vadlóhere. Egyéb adatok: írás szerint here. Artemisia santonicum (sziki üröm) (adatszám: 63). Az ürmöspuszták gyakori névadó faja, behúzódik a szomszédos közösségekbe is. Ismertsé- ge: 94%. Népi nevei: Leggyakrabban bárányüröm a neve, néhányszor csak üröm, ritkán sziki üröm, birkaüröm, bárányürüm (sic), sósüröm, a fehérüröm tévesztés lehet. Egyszer a bárányüröm ugyanaz, mint a fekete üröm, mert térdig érés fekete a szára, egy másik ember szerint is mindkettő név erre a fajra vonatkozik. Félremondás a bárányparéj (máskor jól mondta). Népi élőhelv-meghatározásai: Félszikes (sic) helyeket szereti/szikekbe van! / szikes helyen, de nem az a vakszíkben / szíkesebb helyeken / tippan között legelőkön / tippanos részeken mindenütt / egyesül azzal a résszel,
