Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.
A DÉRI MÚZEUM GÖRÖG FELIRATOS RÓMAI KORI SÍRKÖVE. I. 99 lítést érdemel az applikációk nagy száma. Gyakorlatilag az összes kiemelt szerepű alkotóelemre került valamilyen módon rögzített, egyelőre ismeretlen anyagú, azóta elveszett díszítés. Az aedicula leírásához tartozik, hogy már az első szemrevételezés során feltűnt a sztélé egykori színezésének sok-sok látható nyoma.44 Súrló- fényben és mikroszkóp alatt még inkább megjelentek az egyes részletek festésének maradványai, nemcsak színük, de rétegzettségük is. A sírkő minden lényeges motívumán, így az aedicula alapozásán és a keretező pilasztereken, a díszítményeken, az ábrázolt alakokon és az elhunytak neveit tartalmazó felirat betűiben is találunk alapozásra utaló nyomokat és színező pigmentet egyaránt. A vizsgálat folyamatában alkalmaztunk UV megvilágítást is, melynek során addig soha nem látott gazdagsággal tűntek fel a sztélé színezésének részletei.45 3. A sztélén ábrázolt személyek A fentebb leírt fülkében található dombormű két személyt, egy férfit és egy nőt ábrázol, római stílusú és római módon viselt öltözékben (vastagabb köpeny, vékonyabb alsóruházat; behajlított jobb kezükkel szívtájékon a bal vállukon nyugvó köpeny végét tartják; a köpeny egyik fele mély redőkben omlik lefelé testük előtt, másik fele a férfi bal kezén átvetve csüng le, míg a nőnél teste bal oldala mellett látható)46 Mindkét személy ingjének felső része könyékig érő, attól lefelé a köpenyt tartó jobb alkarjuk szabadon van. Tartásuk nem merev, inkább könnyed; jobb térdük behajlított, testsúlyuk bal lábukra nehezedik. (11-12. kép.) A súrlófény segítségével végrehajtott alaposabb vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a korábbi megállapításokkal szemben47 az alakok szobrászati kivitelezése kiváló. A személyeket ábrázoló kőmunka tudatosan tervezett, a kőfaragó nem mintakönyv után dolgozott, legfeljebb annyiban, hogy a korban szokásos testtartást jelenítette meg, de konkrét személyek ábrázolása lehetett a feladata, a sztélén található alakok valós, létező személyek testarányait és jellegzetességeit viselhetik. Számos erre utaló részlet figyelhető meg az alakoknál, s ezek eddig nem, vagy csak részlegesen szerepeltek a publikációkban. Nézzünk meg néhányat a leginkább fontosnak tartott, vagy legjellemzőbb példák közül. A férfi hajviselete egyszerű, rövidre nyírt, fejformát követő, homlokába beérő. Szemét, szemöldökét, szájának szigorú vonalát bevéséssel és színezéssel dolgozta ki a szobrász. Orra sérült. Jobb lábszárának alsó része csupasz, az alsóruházat aljával fedett területet és a mezítelen vádlit bevésett vonal és eltérő színezés választja el. Szabadon álló jobb lábfe44 Sprincz E. nem vizsgálta, csak valószínűsíti a festést: elmaradt a hajfürtök külön plasztikai tagolása, ezt talán festés pótolta, Sprincz 1965,352.; a kéznél az ujjakat, és a lábon a sarut... valószinűleg festéssel jelezte a sírkő mestere. Uo. 45 A festékanyag fizikai és kémiai tulajdonságainak elemzése folyamatban van, a sztélé természettudományos vizsgálatának részét képezi. A festés módjáról, technikájáról és felhasznált anyagairól külön tanulmány készül. 46 Ez a viselet a Kr. u. I. századtól all. század végéig volt divatban Itáliában és a hozzá közeli provinciákban, a ruhaviseletnek tehát datáló szerepe is lehet. Vö. Sprincz 1965, 352. 47 Pl. Sprincz 1964,352. je szépen kidolgozott, rajta a körmök és az ujjpercek is megfigyelhetők. Sarut visel, ennek szíjait domborítással és (az UV-fényben előtűnő) színezéssel jelenítette meg a szobrász. A nő fejét vastag, simára fésült hajtömeg koronázza. Akárcsak a férfialaknál, szemét, szemöldökét, szájának vonalát bevéséssel és színezéssel dolgozta ki a szobrász. Ajkainak íve az archaikus kori szobrokéra emlékeztetőén mosolygó, szemben a férfi komolyságával. A nő orra ugyanúgy sérült, mint a férfié. Testtartása némileg eltérő a férfialakétól: térdét magasabbra emeli, ez a jobb lábán viselt, magasított talpú cipő miatt van így; jobb lábfején az UV-fényben határozott pigmentnyomok mutatkoznak, melyek lábbelijének festékmaradványai. A nő alaposabb szemrevételezésekor feltűnt, hogy testének ábrázolása kíméletlenül valósághű. Az alak nőisége a kortól erősen megkopottan jelenik meg a sztélén. Mellkasa a férfialakéhoz képest is laposabb, melle szinte alig van. Válla keskeny, combjai vaskosak. Összességében nagyobb testűnek, nagyobb termetűnek látszik, mint a férfi. Ez a megfigyelés indított arra, hogy alaposabban megvizsgáljuk a két személy egymáshoz viszonyított testrészleteit és meglepő felfedezést tettünk. Kimutathatóan sok elem bizonyítja, hogy a két alak testarányai nem felelnek meg a legalább közel azonos korú, azonos nemzedékbe tartozó személyekének.48 Első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a két alak közötti eltérés tudatosan került ábrázolásra. A nő nemcsak testesebb, de magasabb is a férfialaknál, aki láthatóan alacsonyabb. Jellemző testrészeik érzékeltetik ezt a különbséget. A magasságra utaló testrészek, például lábszáruk hosszúsága nagyobb a nőnél. Alkarjuk is ugyanezt mutatja, a nőé érzékelhetően hosz- szabb, egyben teltebb. A testarányok életkorra mutató jeleit vizsgálva kiderült, hogy a férfi testének középpontja még nem a szeméremtájék, a testközép inkább a köldökre esik, mint a genitáliákra. Ennek alapján úgy tűnik, a személy még nem érett férfi, legfeljebb késő kamaszkorú, a nagykorúságot éppen elért fiatalember. Ugyanakkor a nő ábrázolása az érettebb, megfáradtabb aszonyokra jellemző, korosabb, testesebb női alak. Mindezek következtében felvetődik az a lehetőség, hogy a sírkövön nem férj és feleség, hanem anya és fia szerepel. Az elhunyt személyek nevei megengedik ezt a verziót: közös nemzetségnevük, nomen\tik nem zárja ki az anya-fiú viszonyt. Ezt a lehetőséget támasztja még alá az is, hogy a nőalak szerepel a rangosabb, azaz a néző szemszögéből jobb oldalon; ha a férfialak a férje, a római jog szerint ura lenne, neki kellene ott szerepelnie.49 A Cabanes-Ceka kötetben anya és fiú együttábrázolására több hasonló elrendezésű példa található Apollóniából.50 3/0 Az alakok kezében tartott tárgyak A sírkő vizsgálata természetesen kiterjedt az ábrázolt személyek bal kezére is. Az itt felmerült kérdések és problémák miatt ezt a kérdést külön kell tárgyalnunk. A sztélé eddigi publikációi szerint a férfi bal kezében 48 Ez azért érdekes, mert a korábbi szakirodalom (Patsch és Sprincz) szerint az elhunytak férj és feleség voltak. A Cabanes-Ceka kötetben az emberpár (couple) kifejezés található. 49 Példa a házaspár megjelenítésére egy friss, 1989-ben előkerült sztélé: Cabanes-Ceka 1997,56., No. 210. Másik példa: Patsch 1904,164-165., No. 21. Fig 137. 50 Pl. Cabanes-Ceka 1997,60., No 227. = Patsch 1904,168., No. 25. Fig. 141. (Vö. 13. kép.)
