Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
222 SURÁNYI BÉLA nyékén. 8 6 A fűszerpaprika nagybani termesztése a szegedi és a kalocsai termesztő-körzet kialakulását eredményezte. A dél-amerikai génközpotban* 1 előforduló nemzetségbe közel 25 vadfaj tartozik, melyeket négy csoportba különítenek el. A Capsicum annuum csoportban található a legtöbb termesztésben lévő paprikaféle. Művelésbe vételük a régészeti leletek alapján Kr.e. 3.500 előtt kezdődhetett el. A Capsicum frutescens csoport kultúrváltozatai többszörös domesztikáció révén születtek meg. A perui leletek Kr.e. 8.000 körüli időkre utalnak. A fennmaradó két csoportnak csak helyi jelentősége van. A spanyol hódítás során Kolombusz orvosa, Diego Chancana hozta át a paprikamagot Izabella királynő számára, 8 8 aki kertjében egzotikus növényként gondozta. Fűszerként itáliai hajósok közvetítésével terjedt el a Földközi-tenger medencéjében. A levantei borskereskedelem hajósai vetélytársat láttak az újvilági jövevényben és mindent megtettek térhódításának megakadályozására. De a 17. században már elfogadott a paprika, főként Hispániában, Itáliában és a Balkánon. Széchy Margit 1570-ben termesztette kertjében. Visszavonhatatlanul a török hódoltság idején erősítette meg hadállásait a Kárpát-medencében és „magyar növény" lett. Tájfajták születtek, kialakultak termesztési tájai. Elnevezése a délszláv papar (bors) szóra vezethető vissza. „A délszláv nyelvekbe a török kirmizi biber elnevezés útján került." 8 9 Csapó József: Üj füves és virágos magyar kert... (Pozsony, 1775) című munkájában említi, hogy a paprikát kertekben termesztik, megszárítják termését, porrá törik és ételek ízesítésére használják. A18. század közepére már a magyarok kedvelt fűszereinek egyike, noha Erdélyben jóval kisebb mértékű a használata. A világ mezőgazdaságának fejlődésére jótékonyan hatott a kínai génközpontból származó szója, melynek jövőjét az Egyesült Államok alapozta meg. A domesztikációja Északkelet-Kínában történt az ókorban. 9 0 Termesztéséről megbízható leletek a Kr.e. 1.000 körüli időszakból állnak rendelkezésünkre. A Kr.e. 3. századból írásos adatok adnak számot két fontos gazdasági növényről Észak-Kína területén, amelyek közül az egyik a szója, a másik pedig a köles volt. Kr.u. 100 környékén a szója termesztése általánosan elterjedt Közép- ós Dél-Kínában, Koreában és elképzelhető az is, hogy megjelent Japánban is. Indokínán keresztül jutott el Burmába és Indiába. A Kr. u. első századra esik a buddhizmus megjelenése Kínában, aminek az lett az egyik következménye, hogy az új vallás követői szigorúan betartották a vegetáriánus előírásokat és emiatt háttérbe szorult a hagyományos tejkultúra. Az átmeneti időszakban a szójabab pótolta a tejet és a tejtermékeket. A legismertebb tejpótló szójatermék megszületése is ide kötődik, a tofu (megalvasztott szójatej), amelyet a sajthoz vagy a joghurthoz hasonlóan készítettek. Szárított szójababból állították elő, mikrobás erjesztés végtermékeként. Ismert volt még a szójaszósz, az ókori „kínai kecsap". A szója a Távol-Kelet és Délkelet-Ázsia népességének alapvető tápláléka lett, beleértve Jáva szigetét is, ahol felváltva, a száraz időszakban szóját, a nedves hónapokban pedig rizst termesztettek. Az európaiak a 18. században kerültek kapcsolatba a szójával. A növény eljutott Angliába és a gyarmatokra, így a mai Egyesül Államok keleti partvidékére is. Ahol 1765-ben Samuel Bower eIkezdte művelését Georgiában. A nevéhez fűződik a szójamártás és tésztagyártás, valamint keleti receptek alapján más szójából készült étkek gyártása. 1770-ben Benjamin Franklin is küldött szójamagot Londonból hazájába, az ottani telepeseknek. 1854-ben pedig egy Perry nevezetű amerikai hajóskapitány vitt haza japán szójamagot, de rendszeres termesztése 1900-ban csak újabb japán fajták behozatala után kezdődött el az Egyesült Államokban. Kezdetben az amerikai farmerek a szóját főleg szálastakarmánynak termesztették, erjesztett formában, szilázsként etették az állatokkal. A szója termesztésének bővítésére jótékony hatással volt az 1929-1931 között végrehajtott expedíció - az amerikai földművelésügyi minisztérium szervezésében - melynek során Északkelet-Kínában, Koreában és Japánban számos ottani fajta magját gyűjtötték be, nemesítésre felhasználva. Művelésének színtere a Középnyugaton húzódik, a kukoricaövezetben (corn-belt). A vetésforgóban minden negyedik évben váltja a kukoricát. Mint magas fehérjetartalmú növényi termény az emberi táplálkozásban is egyre jelentősebb szerepet játszott. A szójaolaj, szójaliszt fogyasztása is mind nagyobb méreteket öltött, amit ösztönzött az egészséges táplálkozás érdekében elindított társadalmi kezdeményezés. Jelenleg az Egyesült Államok a szójatermesztés „vezető hatalma", de uralja a világkereskedelmét is, ami az 1940-es évek óta töretlenül érvényesül, átvette Kína korábbi szerepét. Az 1970-es évektől Brazília karolta föl termesztését, déli tájain a kávétermesztést háttérbe szorítja. Napjainkban az Amazonas esőerdő övezetben mind nagyobb területet vesz igénybe a génmódosított típusok termesztése. Magyarországon 9 1 szántóföldi termesztése 1935-ben kezdődött el, majd 1945 után a nagyüzemi gazdálkodás vette szárnyai alá művelését, de Kurnik Ernő nemzetközi tekintélye és erőfeszítése sem volt elegendő arra, hogy széles körben meghonosodjon hazánkban. Az indiánok növényei között szerepel a napraforgó is 9 2, amelynek Észak-Amerikában alakult ki háziasított formája. A kultúrváltozat régészeti leleteire Arizonában bukkantak rá, mintegy 2.800 évvel ezelőtti időből származnak. Mexikóban is előkerültek növényi maradványok, de jóval korábbi korszakból. Mindez azt sugallja, hogy egymástól független háziasításról van szó. A16. században Észak-Amerika nagy részén a kiskertek termesztett növénye volt a napraforgó. Az indiánok elsősorban olajáért vetették. Európában 1568-ban dísznövényként virított, noha tisztában voltak elsődleges haszonvételével, amit alátámasztanak a 18. század végének angol vélekedései is. A18. században formálódott Oroszországban valódi olajnövénnyé, ahol nemesítéssel sikerült a magvak olajtartalmát 30 %-ról 50 %-ra emelni a 86 Kapás S. (l997):2987 Sauer, J.D. (i993):i58-i6i. 88 Lásd:85.jzet 89 Ua. 91 Mándy Gy. (1963)79-82. 90 Sauer, J.D. (1993)71-73., 158-161. 92 Sauer, J.D. (i993):22-24., Prance, G.-Nesbitt, M. (2005): 151.
